A társulatot művészeti vezetőként és alapítóként (2008) is jegyző performer és performanszkutató a nőrokonok együttélési és mentális problémáiról szóló előadásában színpadra tett mindent, amit egy nőnek nem illendő ott elkövetnie. A színházi punkok a kegyetlen köteléktől a gyengéd gondoskodásig mutatták meg a kapcsolatok minőségeit, miközben felidézték a skandináv krimik, az izlandi mesék, a pogány örömünnepek, valamint egy Angst-koncert hangulatát. Visszafojtottan hörögtek, felszabadítóan őrjöngtek az áttetsző boszorkányok, miközben azért tréfásan és poétikusan, dionüszoszi kvartetté összeállva színházazgattak az érzelmileg felfokozott állapotok erdejében. Hatalmas hajszőrzetekkel, bundában, fehérneműben, lazán egyesítve táncot, élő zenét és szöveget. Csak a végén és csak hang alakjában jelent meg a férfiesszencia, a rendező elv. Erre az időre vált a szó hagyományos értelmében unalmas show-műsorrá az előadás.
Trafó, március 30.
