Trafik

A Flórián üzletközpontról most is a hetvenes évekbeli reklám, a "Flóóórián"-t üvöltő dalárda jut az eszünkbe, pedig az óbudai paneles városrendezés emblematikus építménye igencsak megváltozott az elmúlt harminc évben. Ugyanolyan vegetáló üzlethelyiség-kiadvánnyá züllött, mint például a Corvin, azon sem lepődnénk meg, ha hamarosan a Skála Budapest sorsára jutna, vagyis eltűnne a föld színéről. Persze mi nem vagyunk gyászhuszárok, inkább meglepetésre vadászunk, vadregényes tájon éppúgy, mint most, a római romok ellenére is tökunalmas óbudai falansztert járva.

Kantold meg! - ordította Pityu, s intett egyet, mintha valami félbeszakított tisztelgés lett volna. A daru kötélzete a jelre megfeszült, s a kezével előremutató Lenin-szobor lábujjhegyre állt.

Az önfeláldozó, s egyúttal mellbeteg kokott, valamint a találós kérdésekkel pusztító, jéghideg császárleány történetei után a Májusünnep végére két, ugyancsak felette népszerű, s ez alkalomra sztárokkal kistafírozott operaprodukció maradt: a Rigoletto (Opera, május 8. és 10., hét óra) és a Tosca (május 7.

Szardínia, San Teodoro. Hazafelé megállunk Efisiónál, a sajtosnál.

BEDÕ-GYÛJTEMÉNY Értékesítéssel egybekötött kiállításon tekinthető meg a múlt század egyik legkomolyabb magyar magángyűjteménye, Bedő Rudolf (1891-1978) kollekciója a Kieselbach Galériában. A művészek névsora Aba-Nováktól Uitzig terjed, a kiállított képek legértékesebbikének Rippl-Rónai József Karcsú nő vázával című festménye számít. KÖZTES IDÕ Menesi Attila, Nemes Csaba és Katarina Sevic kiállításával újra megnyílt a budapesti Dorottya Galéria, melyet tavaly nyáron zártak be.

A Városliget a végletek terepe, odafent a Gundel, a mélyben szikkadt sült kolbász. Átmenet nincs, legfeljebb alacsonyabb árfekvés, a terület többi, komolyan vehető étterme inkább felső középkategóriásnak mondható, ám a "klasszikus" kisvendéglő továbbra is hiánycikk. A Robinsont nem lehet nem észrevenni.

Mindig irigyeltem az országokat, ahol a reggelizésnek komoly kultúrája van. Ahol az emberek egyetlen kávéból és egy croissant-ból rituálét tudnak teremteni, és ahol egy hosszú, nyugodt vasárnap délelőtt előkerülnek a lábasok és serpenyők, a rántották és tükörtojások, akár még néhány pohár pezsgő is.

Sztupa hirtelen odakapta a szemét Trochéra. Jó, akkor rispetto - mondta az, de ugyanavval a levegővel folytatta is: lenne előbb itt egy kis elintéznivaló, utána beszéljünk csak az üzletről.

...Ébresszed a magyar népet! - szól a mozgalmi májusköszöntő szövege, s e heti ajánlónk, melyet már a múlt alkalommal jó előre az operaházi Májusünnep és Cecilia Bartoli két MűPa-beli koncertjének hírlelésére ígértünk el, készséggel csatlakozik a nemzet zenei érdekű tavaszi költögetéséhez. Mert még a május beköszönte előtt, de már az emlegetett Májusünnep keretében premier lesz a mi utcánkban: a Händelt (is) ünneplő évben valahára megvalósul Kovalik Balázs régi álma, a Xerxes operaházi bemutatója (április 30., hét óra).

ELÕADÓI JOGDÍJAK Az Európai Parlament 50 évről 70 évre emelte a zenészek előadói jogdíjának időhatárát, éppen úgy, ahogy a zeneszerzők alkotásai is 70 éven keresztül jogdíjkötelesek. A módosítás nem visszamenőleges hatályú, csak új hangfelvételekre érvényes - ráadásul még a 27 tagállamnak is el kell fogadnia. NÉMET FILMDÍJ Florian Gallenberger műve, a John Rabe nyerte a legjobb film díját az idei német filmdíjak gálaestjén, s díjat nyert a címszerepet alakító Ulrich Tukur is: a megtörtént eseményeken alapuló film egy német üzletemberről szól, aki kínai civileket próbált menteni az 1937-es japán támadás idején.

A zeneirodalomból vett vagy akár közönséges fiziológiai példákkal egyaránt könnyen igazolhatjuk a tényt, miszerint a vég nélküli egzaltáció és a szüntelen izgalmi állapot felettébb kimerítő, sőt néha egyenesen elviselhetetlen. Ilyesformán alig egy-két héttel a Tavaszi Fesztivál eseményeinek lelkesült beharangozását követően igencsak szívesen mérsékelnénk magunkat, hogy immár normál fekvésben, szolid basszbariton hangon döngjük el az előttünk álló hét fontosabb koncertjeit.

Ómafa úr közbelépésétől mintha megnyugodtak volna kicsit a férfiak. A kezüket még mindig az asztalon tartották, de a vonások kisimultak.

Nem is oly rég még a "Szép az idő, száz evező" kezdetű filmslágert dúdolva száguldottunk volna hétvégén a Római-partra, amint beköszönt a tavasz, ám legutóbbi tapasztalataink már korántsem kedvezőek. Az egykor szellős és barátságos szakasz mára a fővárosi tömegszórakoztatás gyilkos központjává változott - becsületére legyen mondva, osztálykülönbségek nélkül.

Musa Dagdeviren talán a leghíresebb török konyhafőnök. Séf és gasztronómiai antropológus, aki elsősorban azzal szerzett tekintélyt hazájában, hogy régi, elfeledett, tájjellegű recepteket kutat fel.