A reklámanyag a panorámával kapcsolatban említést tesz "vízen úszó vadkacsákról". Ehhez annyit fűznénk, hogy e kacsák néha szárnyra kapnak, az étterem tetején foglalnak helyet, s farukat többnyire az asztalok fölé fordítják. Tudjuk jól, ez a dolgok rendje, de mivel a Robinsonra a már-már túlzásba vitt elegancia a jellemző, kifejezetten vicces felvetésnek tűnik, mekkora botrányt okozhat egy-egy hétköznapi baleset.
Azt mondanunk sem kell, hogy a személyzet úgy végzi a dolgát, ahogy a nagykönyvben meg van írva, bár inkább udvariasra programozott gépek, mint hús-vér emberek. Az étlap viszont már valóságosabbnak tűnik: kevés, de egytől egyig ígéretes fogás.
A spárgakrémleves (990 Ft) ellenben nem igazolja várakozásunkat. Nem neveznénk elbaltázottnak, sőt két kategóriával lejjebb valószínű, hogy az egekbe emelnénk, de itt többre számítottunk. A barnamártásos párolt gomba (2450 Ft) már közelebb jár a megelőlegezett bizalomhoz, sőt remekül bizonyítja azt a főként vegetáriánusok által hangoztatott állítást, mely szerint a húsnak önmagában nincsen íze, így szinte bármivel pótolható. Telepesünk a vadasos-pikáns ízesítésnek és tökéletes állagának köszönhetően a megtestesült illúzió. Mégis eltekintünk attól, hogy a "Le a kalappal..." kezdetű gombászindulót kezdjük teli torokból énekelni, mivel a köretként felszolgált burgonyafánk már egy közepes önkiszolgálóban is legfeljebb a záróra előtti kedvezményes időszakban lenne vállalható.
Szerencsénkre a lecsóval és kemencés burgonyával szervírozott grillezett sertésszűzérméket (3390 Ft) valóban nem érheti panasz. Három szelet tökéletes frissensült hever a nagymamásan egyszerű lecsóágyon, és a krumpli is csak annyira feketedett meg, hogy éppen hangulatosnak mondható - ha nem is annyira, mint a tó túlpartján pánsípozó dél-amerikai kommandó hasonló célzatú koldulása.
