mi a kotta? - Ujjongjatok!

  • .
  • 2009. április 23.

Trafik

A zeneirodalomból vett vagy akár közönséges fiziológiai példákkal egyaránt könnyen igazolhatjuk a tényt, miszerint a vég nélküli egzaltáció és a szüntelen izgalmi állapot felettébb kimerítő, sőt néha egyenesen elviselhetetlen. Ilyesformán alig egy-két héttel a Tavaszi Fesztivál eseményeinek lelkesült beharangozását követően igencsak szívesen mérsékelnénk magunkat, hogy immár normál fekvésben, szolid basszbariton hangon döngjük el az előttünk álló hét fontosabb koncertjeit.
Csakhogy a visszafogottság napjai még bizonnyal odább vannak, s így az ajánló újfent falzettre vált, hogy fisztulás fejhangon újságolja a közeli napok két rendkívüli vendégművészét. Az első vendég, a pianista Grigorij Szokolov ugyan már többedszerre, mondhatni szokás gyanánt látogat Budapestre, ám ettől az esemény tüneményszerűsége mit sem csökken: hétfői szólóestje, amelynek meghirdetett programját két korai Beethoven-szonáta (a Haydnnak dedikált A-dúr, illetve az 1801-es Esz-dúr), valamint Schubert 1825-ös, slágertétellel záruló D-dúr szonátája alkotja, önmagában ünneppé avathatná az előttünk álló hetet (Zeneakadémia, április 27., fél nyolc). Ámde éppenséggel ugyane hét szerdáján adja legelső magyarországi koncertjét a nemzetközi operaélet egyik legjelesebb hölgye, az elsöprő temperamentumú díva, Cecilia Bartoli is (Operaház, április 29. hét óra). Gálaestjének műsorát Mozart kamaszkori motettája, az Exultate, Jubilate fogja zárni, szóval bőven lesz majd örvendezés, ujjongás és alleluja. Az operaházi Májusünnepről, mely ezzel a régen várt és szinte már nem is remélt fellépéssel veszi kezdetét, a jövő héten szólunk majd hosszasabban, aminthogy akkor fogjuk hírlelni a verhetetlenül koloratúrázó Bartoli asszony (képünkön) két további koncertjét is.

Mindazonáltal e vendégjárás szomszédságában további pompás hangversenyek ígérkeznek, külföldi művészekkel csakúgy, mint hazai erők bizodalmas részvételével. Vasárnap például a Pekingi Szimfonikus Zenekar együttese látogat a Művészetek Palotájába, hogy az örmény Arutjunjan 1950-ből keltezett, harsány Trombitaversenyében elláthassa fiatal virtuózunk, Boldoczki Gábor gondos kíséretét (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, április 26., fél nyolc). A Händel-Mendelssohn-év emelkedett hangulatát a Liszt Ferenc Kamarazenekar ápolja majd e héten (Zeneakadémia, április 23., fél nyolc), és ugyancsak Mendelssohn, méghozzá művészetének leginkább populáris vonulata - lásd e-moll hegedűverseny és Olasz szimfónia - helyeztetik a Filharmóniai Társaság két soros, Pier Giorgio Morandit és Lendvay Józsefet felléptető koncertjének középpontjába (Operaház, április 27. és 28., fél nyolc).

A Haydn-év esedékes hangversenyét a Magyar Rádió akkurátus sorozatának köszönhetjük, melyen a mester billentyűs muzsikájából ezúttal Balog Zsolt, Vitárius Piroska és Máté Balázs ad majd elénk két triót és két szonátát (Márványterem, április 27., hat óra). S néhány szintoly kecsegtető rendezvényt kivételesen említetlenül hagyva ugyancsak egy rádiós eseménnyel, az EBU, vagyis az Európai Műsorsugárzók Uniója "Unusual" koncertjével (6-os stúdió, április 28., fél nyolc) zárjuk ajánlónkat, melyen az MR Szimfonikusok Pánczél Tamás Klezmer-szvitjével, valamint Sári József és Dubrovay László egy-egy művével társítják össze Bartók Divertimentóját.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.