mi a kotta? - Szállj csak, zeneszó, ének...

  • .
  • 2009. április 30.

Trafik

...Ébresszed a magyar népet! - szól a mozgalmi májusköszöntő szövege, s e heti ajánlónk, melyet már a múlt alkalommal jó előre az operaházi Májusünnep és Cecilia Bartoli két MűPa-beli koncertjének hírlelésére ígértünk el, készséggel csatlakozik a nemzet zenei érdekű tavaszi költögetéséhez. Mert még a május beköszönte előtt, de már az emlegetett Májusünnep keretében premier lesz a mi utcánkban: a Händelt (is) ünneplő évben valahára megvalósul Kovalik Balázs régi álma, a Xerxes operaházi bemutatója (április 30., hét óra).
Hogy aztán ez a derűsnek ígérkező előadás utat nyit-e a tömött sorokba rendeződő barokk operák számára az Ybl-palota színpada és az operaházi törzsközönség szíve felé, az még a jövő méhében rejlik. Viszont mindjárt itt van május elseje, s e nap bizonnyal nagyban hozzájárul majd Händel hazai kultuszához és a barokk zene népszerűsítéséhez, hiszen Cecilia Bartoli második budapesti hangversenye a Händel és Itália fantáziacímet viseli (Nemzeti Hangversenyterem, május 1., fél nyolc). "Lascia la spina, cogli la rosa", vagyis "Hagyd a tüskét, szakítsd le a rózsát" - biztat majd a Gyönyör híres-szép áriáját megformáló Bartoli (Händel fiatalkori, 1707-es, Rómában bemutatott oratóriumából, Az Idő és az Igazság diadalából énekelve), s e rokonszenves intelem megszívlelése alighanem a Májusünnep esedékes rendezvényeinek élvezeti értékét is csak növelheti. A Traviata tisztes korú produkciójában például két alkalommal is fellép majd a 73 évesen is aktív bariton, a nagyságát máig őrző Renato Bruson, míg Violetta és Alfredo szerepét két rézsút emelkedő operacsillag, Elena Mosuc és Charles Castronovo fogja énekelni (május 2. és 4., hét óra). A Turandot 1997 óta viruló előadása ugyancsak két ízben kerül majd sztárokkal feldúsítva elénk: a zenekari árokban a visszajáró Pier Giorgio Morandi, a címszerepben Sylvie Valayre, Kalafként pedig Marcello Giordani áll be a megbízhatóan üzemelő repertoárdarabba (május 3. és 5., hét óra).

Minden sorozat megszakad egyszer, s ilyesformán hétfőn már el is érkezünk Bartoli harmadik s egy darabig utolsó pesti fellépéséhez, mely egy alig 28 évet élt XIX. századi primadonna, sőt prima donna assoluta emlékét fogja idézni (Nemzeti Hangversenyterem, május 4., fél nyolc). A 201 éve született Maria Malibran (képünkön) volt ez az énekesnő, aki a romantika korában Európa számára csakúgy a díva mintájául szolgált, mint az olasz operákkal barátkozó New Yorknak. A nagy Malibran repertoárjából szemezgetett Bartoli 2007-es lemeze, s ennek anyagát ismerheti meg most a pesti közönség is: a zsarnoki operaénekes-komponista atya szerzeményeitől Rossini és Mendelssohn darabjain át egészen a lovasbaleset következtében elhalálozott opera-énekesnő saját Rataplánjáig.

Befejezésül, rossz lelkiismeretünket legalább némileg csökkentve hamar néhány zenekari koncert e hétről. A Kelemen Barnabással fellépő Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar Mendelssohnt (Zeneakadémia, május 3., fél nyolc), míg a soros, Vashegyi György által vezényelt Alma Mater-koncert Haydnt ünnepli (Zeneakadémia, május 6., fél nyolc), a MÁV Szimfonikusai pedig egyazon koncerten vendégelik Perényi Miklóst, s játsszák a Kékszakállút (Nemzeti Hangversenyterem, május 5., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.