chili & vanilia - A szárd pecorino

Szardínia, San Teodoro. Hazafelé megállunk Efisiónál, a sajtosnál.

Hatalmasan, szakállasan, pirospozsgásan, régi ismerősként üdvözöl, házi készítésű helyi specialitással, mirtuszlikőrrel kínál (veszünk is, mert bár elsőre nem túl megnyerő, másodikra és harmadikra egészen megkedveljük), és megkóstoltatja az idei pecorinóját. Veszünk abból is, nyomban egy egész koronggal. A szárdoknál a sajt a tányér lelke. A nap juhsajttal zárul, és másnap azzal indul. Szardínián a mai napig több mint százezer juhpásztor él; pecorino sajt nélkül elképzelhetetlen az élet. Az étkezés végén a sajt visszaterel a kulináris élvezetektől a beszélgetéshez és a vörösborhoz. Az asszonyok régen mindig egy darab sajtot tartottak a kötényük zsebében, hogy legyen mivel szolgálni a hirtelen felbukkanó éhes gyerekeknek.

A pecorino íze többféle is lehet, nemcsak a típustól és tájegységtől, hanem az érlelési idő hosszától függően is. Két fajta kizárólag Szardínián készülhet: a Pecorino Sardo és a Fiore Sardo - mindkettő eredetvédett. A fiatalabbat néhány hónapig, az öregebbet egy, de akár több évig is érlelik - utóbbi erős, már-már csípős ízű. A római pecorino (pecorino romano) jelentős részét is a szigeten állítják elő.

Íme a négy legegyszerűbb és legjobb felhasználási mód:

1. Egy szelet sajt pikáns lekvárral; lehet pl. paradicsom vagy csili.

2. Grill alatt, vékony szelet pirítóson olvasszuk meg, szórjuk meg pirított fenyőmaggal és locsoljuk meg mézzel.

3. Forgácsoljuk rukolára, csepegtessünk rá balzsamecetet.

4. Reszeljük olívaolajjal locsolt főtt tésztára.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com