mi a kotta? - Hahó, Öcsi!

Az önfeláldozó, s egyúttal mellbeteg kokott, valamint a találós kérdésekkel pusztító, jéghideg császárleány történetei után a Májusünnep végére két, ugyancsak felette népszerű, s ez alkalomra sztárokkal kistafírozott operaprodukció maradt: a Rigoletto (Opera, május 8. és 10., hét óra) és a Tosca (május 7.

és 9., hét óra). A púpos bohócot Alexandru Agache, erényében megrabolt, zsákban haldokló lányát Miklósa Erika, míg a nősző mantuai kényurat a januári Puccini-esten Rost Andrea partneréül beugró Stefano Secco játssza majd, a Tosca címszerepében pedig Michéle Crider fog feltűnni, hogy Carlos Almaguer bigott szatírjával vívjon késhegyre menő küzdelmet. Jut még azonban e napokra további opera is, mely akár a Rigoletto és a Tosca, szintén francia irodalmi alapra épül, ám olasz földön játszódik, s ez nem lesz más, mint a Metropolitanből sugárzott Hamupipőke (MűPa Előadóterem, május 9., fél hét). Rossini operája, melyben a Hamupipőke azonosítására felhasznált mesebeli cipellő karpereccé változott (miután az ősbemutató dívája - afféle női Salamon Bélaként - a szó szoros értelmében nagy lábon élt), alcímében a jóság diadalát hirdeti. Aki hűtlen, pórul jár - ez viszont már a Művészetek Palotájában hét végén megtekinthető másik operaprodukció aranyigazsága, melyet Haydn, a Zeneművészeti Egyetem opera szakosai, valamint a Kolibri bábosai hirdetnek majd a vasárnapi matinék jóra fogékony közönségének (Fesztiválszínház, május 10., tizenegy és három óra).

Rossini operanagyüzemében A tolvaj szarka követte a Hamupipőkét (mindkettőnek 1817 első felében volt az ősbemutatója), s ennek slágernyitányával indul majd a Fesztiválzenekar e heti három hangversenye (Nemzeti Hangversenyterem, május 8. és 9., háromnegyed nyolc, ill. Zeneakadémia, május 10., fél négy). A műsor a sokak által élvvel fanyalgott klasszikus menetrend, a nyitány-versenymű-szimfónia hármasság jegyében fog lezajlani, ámde kit érdekelnek az avasodott formális kifogások, ha hegedűjével a bájos és talentumos Hilary Hahn (képünkön) lép a dobogóra, hogy a világ 9. legjobb zenekarával keljen versengésre Mozart A-dúr koncertjében. A Gramophone tavalyi, nyilvánvalóan inkább csak tájékoztató jellegű listájának egy másik előkelő helyezésű szereplője, a 4. helyre rangsorolt Londoni Szimfonikus Zenekar is Pestre jön majd e napokban, hogy Valerij Gergijev vezénylete alatt Prokofjev Klasszikus szimfóniájával lásson áldásos tevékenységéhez (Nemzeti Hangversenyterem, május 12., fél nyolc).

Prokofjev legelső szimfóniája Haydn szellemét (is) idézi, s itt kell áttérnünk a hét Haydn-megemlékezéseire. Hétfőn például a Haydn kamarazenéjét hömpölyögtető rádiós sorozat soros koncertje vár minket - mások mellett Kelemen Barnabással és Kokas Katalinnal (Márványterem, május 11., hat óra). Csütörtökön pedig a Szimfonikus Körképen - Baráti Kristóf társaságában - fellépő Budapesti Vonósok nyitnak majd a pár hónapja e hasábokon már felemlegetett 69. (Laudon) szimfóniával (Nemzeti Hangversenyterem, május 7., fél nyolc). Ugyancsak csütörtökön fél nyolckor az Iparművészeti Múzeumban az Akadémiai Vonósnégyes ad hangversenyt Haydn és Schubert műveiből, ám tudván tudjuk, hogy az a fránya Idő (Balogh Öcsi, itt csak te segíthetsz!) csütörtöki ajánlataink ellen dolgozik. De ha erről a két eseményről le is maradnának, hát a Haydn és az idő című kiállítás egészen az év végéig várja önöket az Iparművészetiben.