Trafik

Mi, magyarok imádjuk a levest. Nemigen tudunk elképzelni étkezést nélküle, nap mint nap főzzük, esszük, rendeljük, és reménykedve keressük külföldi étlapokon is.

Kenderest még az is ismeri, aki nem tudja, hogy 140 kilométerre van a fővárostól, keleti irányban. A 4-es út mentén fekvő kisváros Horthy Miklósnak köszönheti hírét, az ellentengernagy itt született, kormányzóként az addigra (egészen pontosan 1925-re) már alaposan kicsinosított családi fészekben töltötte nyári vakációját, utóbb itt temették újra. A rendszerváltás előtt a lakosság állítólag úgy adózott emlékének, hogy néha még a lányok is a Miklós nevet kapták, ma erre semmi szükség: a sok-sok "vonatkozás" (H-kastély, H-park, H-kripta stb.) mellett a hirdetmények között - eboltás, ruhavásár, eladó tojás - még egy Horthy-emléktúra nevű programot is felfedezünk. Negyven évvel ezelőtt viszont egy egészen más program hozta lázba a kenderesieket: hetedhét országra szóló vendéglátóhelyet avattak, s az eseményre a korszak hősét, a jeges Dunát többször átúszó és ultramaratonista taxisofőrt, Schirilla Györgyöt hívták meg, aki egy évvel hamarabb, a nagy októberi szocialista forradalom 50.

- állítja Thomas de Quincey (képünkön), akit jeles ópiumszívóként ismerünk, továbbá A gyilkosság mint szépművészet, már a címével is okosan provokáló esszé alkotóját. Hát elgondolható, hogy a Königsberget köztudottan soha el nem hagyó ("Ahol Königsberg van, ott van Kant, ahol Kant van, ott van Königsberg", írta Thomas Bernhard) filozóf meg se rezdült volna a nálunk minap is tapasztalható, csak jéghideg fröccsökkel borogatható ragacsos kánikulától, de ha Prolegomena (fordította John Éva és Tengelyi László) című kézikönyve előszavába belelapozunk, azt sejdítjük, hogy sűrű verejtékcseppek lepték el homlokát, ha belegondolt, lehetséges-e metafizika egyáltalán, és ha lehetséges, akkor megérdemli-e a büszke tudomány nevet? Az Ész felkent bajnoka úgy érezte, ha nem talál azonnal választ, az rettentő folyományokkal jár.

Telek öklendezésével küzdve, Kurilla a tarhásokat hessegetve várta ki, míg Sztupa és Troché megküzd a finom falatokkal, aztán rákezdtek. A Herbstsommer fiúk már a rendszerváltás előtt voltak valakik.

kulthírek

Ha a Tanácsház téren szálltok le a HÉV-ről, rögtön menjetek át a járdaszigettel szemben az utca túlsó oldalára - így oktatta Sztupát és Trochét Telek és Kurilla, a két helyi erő történetünk előtt úgy két héttel. Azért küldték pont őket a központból, mert ismerték "mafa urat, mondjuk Kurilla csak felületesen, de Telek úgyszólván a barátja volt.

A búzából készülő, finomra őrölt, szemcsés bulgur már nálunk is kapható, elsősorban bioboltokban, ill. közel-keleti élelmiszereket áruló üzletekben.

A jövő héten, északi élményeink után végre pihenni térünk, durcás rozmárként nyúlunk el a rádió és a CD-játszó elé terített fókabőrünkön, jéghideg fjord vodkát kortyolunk szlöjd-mártással; Hanslickot olvasunk vagy kedves Nietzschénket, netán Carlról, a Beethoven szerencsétlen unokaöccséről szóló köteteket búvároljuk, és legfeljebb a Kocsis Zoltán dirigálta koncertre bújunk elő jégsátorunkból (MűPa, június 26.) melyen a MÁV Szimfonikusok játszanak, Csajkovszkij giccshegedűversenyét Vadim Gluzman húzza, miközben peckesen kihagyjuk a nemzetközileg jegyzett jeles kókler, Philip Glass hangversenyét (MűPa, július 3.). Koncert híján marad tehát az otthoni ejtőzés és sóvárgás valami nagy művészpálya iránt, és erre a legalkalmasabb olvasmányok egyike Denis Diderot (képünkön) Rameau unokaöccse című költői-filozofikus dialógusa, a dilettáns, a maga korlátait jól ismerő és ettől szenvedő középszer hatalmas vallomása.

Szentes zuhogó esőben is szép, három lépés után már térdig vizesek vagyunk - kertész lesről ma sem lesz szó, idén már hányadszor is? De legalább a város "feltérképezéséről" sem. Átböngésszük az első utunkba eső - cukrászdának vélt - kávéház kirakatát, egész meggyőző a választék.

kulthírek

Sokáig meg voltam győződve, hogy a levendula használata csak gasztronómiai divathullám, kizárt, hogy bárki is komolyan gondolja, hogy a provence-i lila mezők és a dédi ruhásszekrényének illata valóban finom az ételekben is. Egészen addig, amíg el nem készítettem ezt a levendulás-fehér csokoládés fagylaltot.

Tisztáznunk kell ezeket a személyleírásokat. Van, ahol pontosítás is szükséges, itt van például a kitűnő Kese, tisztességes nevén Herbstsommer József.

"Vidékre ne!" - ez volt harci kiáltása a Zenegyűlölőnek évekkel ezelőtt, noha tudta, hogy a lankás tájban barna mártásban pitymallik az őzike, és egyenesen a tehén tőgyéből kapjuk a fröccsöt. De a városi kínálat oly mértékben ellensúlyozta eme gyönyöröket, hogy mégsem vitt rá a lélek meg a vonat, hogy elhagyjuk szeretett Budapestünket.

"Úgy vagyok én is, mint akit a vipera megmart. Azt mondják ugyanis, hogy akit ilyen marás ért, senkinek sem hajlandó elmondani, hogy mit érzett, csak annak, aki hasonló szenvedésen esett át; mert tudja, csak az értheti és bocsáthatja meg, amit ő tett és mondott kínjában" - idézhetné a Gasztronouta az isteni Platón Lakomáját a Csontzenésznek.