tévésmaci - Laszi Sül

  • .
  • 2008. július 3.

Trafik

Telek öklendezésével küzdve, Kurilla a tarhásokat hessegetve várta ki, míg Sztupa és Troché megküzd a finom falatokkal, aztán rákezdtek. A Herbstsommer fiúk már a rendszerváltás előtt voltak valakik.
Lent kezdték, a "környék rémei" kategóriában, a hatvanas évek végén, de már akkor látszott: viszik valamire. Már akkor tisztelet vette körül őket: "jönnek a Keséék" - szólt egy hang, s mindenki odanézett. Persze, odanéztek, hátha csak egy hülye tréfa az egész, jön egy bíró, a sípja harsan, álljon meg a játék, ami eddig történt, érvénytelen, ez csak valami mátrix, az igazi élet mostantól jön csak, nincs is Rákóczi mozi a Rákóczi úton, Táncsis a Táncsis Mihály utcában, Jedlik Ányos nem is a dinamót találta fel. Nem fújt soha a bíró, egy, csak egy Csepel volt mindig, a Szőnyegesben játszottak a zenészek, és a Keséék jöttek. S ha a Keséék jöttek, akkor mindenki odapillantott először, aztán valahova maga elé, vagy ellenkezőleg, messze a gyár mögé, a semmibe, hisz ki az a hülye, aki belebámul egyenest a Pityu (mondtuk már, egy züllött Brad Pittre emlékeztető) pofájába, ki keresi a bajt. A bajt itt a Betonon (a Tanácsház tér "1-es kapu" felé eső sarkán), a korlátnál a trafik mellett, ahová csak úgy kiálltak a srácok - én világért se jönnék evvel, de orkánkabátban, alkarjukon táskarádiót végigfektetve (kihúzott antennával), s növesztették a hajukat például, vagy mást csináltak. Néztek hülyén, szándékuk szerint úgy, mint Nyugaton néznek, ahogy az Alain Delon néz. Ahogy nézi a Virna Lisit. Ahogy én negyven évvel később a tévét.

Pénteken (4-én) kezdjék avval a filmmel, amiért voltaképpen az összes mozi örökös bezárása sem lenne méltánytalanság, este fél nyolckor a filmplűn Micsoda nő! (1990). Este tízig, ha kiheverik, már csak tíz percet kell kidekkolni az m2-n kezdődő Rajzolt gyilkosság című 2004-es német krimiig, amit alig egy óra múlva nyugodtan abbahagyhatnak azon kisebbségi komplexusoktól gyötört dolgozók, akik buknak a legendákra: 23.05-kor Kutya éji dala a Dunán. Egy teoretikusoknak címzett kilátástalan önszerelmi jelentés 1983-ból. Nem mintha könnyebb lenne 23.50-kor az m1-en ausztrál filmben elképzelni Irene Papast (A sziget; 1989).

Szombaton a Lovas katonák (16.30; MGM) és a repülő tehén (Twister; 19.30; tv2) amúgy nyilván összefésülhetetlen története. A nevem Bont, Jan de Bont. Este kilenckor az m2-n Jirí Menzel egyetlen időtállónak tűnő felszólamlása, a Hóvirágünnep. Valami manapság divatos távol-keleti csóka csinálta a Lopakodó lelkeket 2004-ben: már a címe is gáz. 18.35, filmplű2, öcsém: Wilbur öngyilkos akar lenni - nincs igaza?

Vasárnap feltörök, mint a termálvíz. Végre kiszabadul a harmadrangú csatornácskák börtönéből, s az RTL Klubon az országos terjesztés hímes ösvényére lép a Dögölj meg, Smaci! Sajnos csak 0.20-kor, de lesz ebből még főműsoridő is, meg vörös szőnyeg. Lehet, hogy megnézem, bár ne higgyék, hogy rágnám magam azon, hogy Robin Williams vagy Edward Norton játszik-e engem. Sir Laurence Olivier tán alkalmasabb lett volna, spongyát rá. Az MGM-en lesz valami Vád tanúja is 13.15-kor, utána meg rögtön (16.40-kor) a Francia hadnagy szeretője, este (22.35) a Gyilkossághoz öltözve - de mit mondhatnék, piha. A filmplű2-n öt perccel később kezdődő A sötétség útja - Mullholland Drive c. filmet már csak azért említem, mert annyira jó neve van a csatornának.

Hétfőn Megy a gőzös ebédre, 12.10-kor az HBO-n. Este 20.10-kor az m1-en egy gyenge le Carré-adaptáció: A panamai szabó.

Kedden éjjel negyed egykor az HBO-n Főfőnök, 1.40-kor Kisvilma a tv2-n.

Szerdán a Vörös Pimpernel a Filmmúzeumon este nyolckor. Vera Drake az m1-en 23.35-kor.

Csütörtökön Még kér a nép szintén nyolckor, szintén a Filmmúzeumon.

Észrevették? Elapadt a szavam. Azért, mert gyűjtöm az erőt beismerni, hogy nemrég azt írtam itt, hogy az NSZK nyeri a foci ebét. Tévedtem, s milyen jó, hogy tévedtem: klassz kis bajnokság volt, épp a spanyoloktól klassz. De véget ért, így már tényleg semmi okunk tévézni. De mindjárt kezdődik a Tour de France és az olimpia!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.