tévésmaci - Laszi Sül

Telek öklendezésével küzdve, Kurilla a tarhásokat hessegetve várta ki, míg Sztupa és Troché megküzd a finom falatokkal, aztán rákezdtek. A Herbstsommer fiúk már a rendszerváltás előtt voltak valakik.

Lent kezdték, a "környék rémei" kategóriában, a hatvanas évek végén, de már akkor látszott: viszik valamire. Már akkor tisztelet vette körül őket: "jönnek a Keséék" - szólt egy hang, s mindenki odanézett. Persze, odanéztek, hátha csak egy hülye tréfa az egész, jön egy bíró, a sípja harsan, álljon meg a játék, ami eddig történt, érvénytelen, ez csak valami mátrix, az igazi élet mostantól jön csak, nincs is Rákóczi mozi a Rákóczi úton, Táncsis a Táncsis Mihály utcában, Jedlik Ányos nem is a dinamót találta fel. Nem fújt soha a bíró, egy, csak egy Csepel volt mindig, a Szőnyegesben játszottak a zenészek, és a Keséék jöttek. S ha a Keséék jöttek, akkor mindenki odapillantott először, aztán valahova maga elé, vagy ellenkezőleg, messze a gyár mögé, a semmibe, hisz ki az a hülye, aki belebámul egyenest a Pityu (mondtuk már, egy züllött Brad Pittre emlékeztető) pofájába, ki keresi a bajt. A bajt itt a Betonon (a Tanácsház tér "1-es kapu" felé eső sarkán), a korlátnál a trafik mellett, ahová csak úgy kiálltak a srácok - én világért se jönnék evvel, de orkánkabátban, alkarjukon táskarádiót végigfektetve (kihúzott antennával), s növesztették a hajukat például, vagy mást csináltak. Néztek hülyén, szándékuk szerint úgy, mint Nyugaton néznek, ahogy az Alain Delon néz. Ahogy nézi a Virna Lisit. Ahogy én negyven évvel később a tévét.

Pénteken (4-én) kezdjék avval a filmmel, amiért voltaképpen az összes mozi örökös bezárása sem lenne méltánytalanság, este fél nyolckor a filmplűn Micsoda nő! (1990). Este tízig, ha kiheverik, már csak tíz percet kell kidekkolni az m2-n kezdődő Rajzolt gyilkosság című 2004-es német krimiig, amit alig egy óra múlva nyugodtan abbahagyhatnak azon kisebbségi komplexusoktól gyötört dolgozók, akik buknak a legendákra: 23.05-kor Kutya éji dala a Dunán. Egy teoretikusoknak címzett kilátástalan önszerelmi jelentés 1983-ból. Nem mintha könnyebb lenne 23.50-kor az m1-en ausztrál filmben elképzelni Irene Papast (A sziget; 1989).

Szombaton a Lovas katonák (16.30; MGM) és a repülő tehén (Twister; 19.30; tv2) amúgy nyilván összefésülhetetlen története. A nevem Bont, Jan de Bont. Este kilenckor az m2-n Jirí Menzel egyetlen időtállónak tűnő felszólamlása, a Hóvirágünnep. Valami manapság divatos távol-keleti csóka csinálta a Lopakodó lelkeket 2004-ben: már a címe is gáz. 18.35, filmplű2, öcsém: Wilbur öngyilkos akar lenni - nincs igaza?

Vasárnap feltörök, mint a termálvíz. Végre kiszabadul a harmadrangú csatornácskák börtönéből, s az RTL Klubon az országos terjesztés hímes ösvényére lép a Dögölj meg, Smaci! Sajnos csak 0.20-kor, de lesz ebből még főműsoridő is, meg vörös szőnyeg. Lehet, hogy megnézem, bár ne higgyék, hogy rágnám magam azon, hogy Robin Williams vagy Edward Norton játszik-e engem. Sir Laurence Olivier tán alkalmasabb lett volna, spongyát rá. Az MGM-en lesz valami Vád tanúja is 13.15-kor, utána meg rögtön (16.40-kor) a Francia hadnagy szeretője, este (22.35) a Gyilkossághoz öltözve - de mit mondhatnék, piha. A filmplű2-n öt perccel később kezdődő A sötétség útja - Mullholland Drive c. filmet már csak azért említem, mert annyira jó neve van a csatornának.

Hétfőn Megy a gőzös ebédre, 12.10-kor az HBO-n. Este 20.10-kor az m1-en egy gyenge le Carré-adaptáció: A panamai szabó.

Kedden éjjel negyed egykor az HBO-n Főfőnök, 1.40-kor Kisvilma a tv2-n.

Szerdán a Vörös Pimpernel a Filmmúzeumon este nyolckor. Vera Drake az m1-en 23.35-kor.

Csütörtökön Még kér a nép szintén nyolckor, szintén a Filmmúzeumon.

Észrevették? Elapadt a szavam. Azért, mert gyűjtöm az erőt beismerni, hogy nemrég azt írtam itt, hogy az NSZK nyeri a foci ebét. Tévedtem, s milyen jó, hogy tévedtem: klassz kis bajnokság volt, épp a spanyoloktól klassz. De véget ért, így már tényleg semmi okunk tévézni. De mindjárt kezdődik a Tour de France és az olimpia!