étel, hordó - GALÉRIA KÁVÉHÁZ ÉS ÉTTEREM

  • .
  • 2008. június 26.

Trafik

Szentes zuhogó esőben is szép, három lépés után már térdig vizesek vagyunk - kertész lesről ma sem lesz szó, idén már hányadszor is? De legalább a város "feltérképezéséről" sem. Átböngésszük az első utunkba eső - cukrászdának vélt - kávéház kirakatát, egész meggyőző a választék.

Odabenn a harmincas évek zenéje szól, kifejezetten diszkrét muzsika. Szerény, de csinos bútorok, semmi erőltetett kávéháziasság. Ennél már csak az tetszene jobban, ha nem lenne benne galéria. Bár akkor meg hogy hívnák?

A felszolgáló kissé szűkszavú - a mogorva talán túlzás -, így persze mindig jobb, mint ha szószátyár lenne, bár ki tudja. Egy kis segítség talán jól jönne, mert az étlap hosszú és izgalmas. A levesek közt a lecsóval kiegészített aratógulyás (520 Ft), a hideg gazpacho - joghurtos (?) zöldségleves pikáns fűszerezéssel - és a lestyános csorba között (mindkettő 450 Ft) "őrlődünk", végül az utóbbit választjuk. Talán túl húslevesszerű, kicsivel több káposztát el tudtunk volna képzelni; de a lestyán (más néven: löböstök, lóstya) miatt mégis elégedetten tesszük le a kanalat.

A főételekből - hogy csak a döntőseket soroljuk - az Attila kedvencének hívott, tejszínes rokforttal kísért csirkemellcsíkok, az ajvárral tálalt nyolc csevapcsicsa (darabja egy százas) és a tokaji sertésborda közül (1050 Ft) megint az utolsót választottuk, svájci burgonyával (350 Ft). Igazán szép tál érkezik két szelet gombás májjal töltött bordával és a sajtos-tejszínes szósszal megerősített újkrumplival. Mindkét hús olyan, amilyennek lennie kell, a krumplinak nagyon jót tesz az ideális állagú olvasztott sajt. Pár fokkal minden melegebb, mint kellene - de nem használnak mikrót. Ki érti?

A feltűnően nagy adag után - a svájci burgonya egy szerényebb konyhán főételnek is megállná a helyét - a desszerttől inkább eltekintünk, pontosabban Bailey's frappéra (430 Ft) cseréljük; Pesten ennyiért még a likőrösüveget sem mutatják meg. Rossz választás: meleg. Minden jó, ha a vége jó - általában.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.