Most viszont. Most viszont hezitálni kezd az ingékony lélek, ráadásul szólítja őt meg a testet a munkaköri kötelesség, ugyanis Miskolcon, a június 22-ig tartó hagyományos Operafesztiválon olyan program mutatja magát, mely figyelemre méltó. "Bartók + szlávok" a műsor hívószava, Dvorák, Smetana, Janácek, a bölcs Rimszkij-Korszakov, valamint az orosz eszelősök, Muszorgszkij (Borisz Godunov) és Sosztakovics (Kisvárosi Lady Macbeth) kínálják dalműveiket, ráadásul tőrőlmetszett orosz dalszínházak előadásában. Muszorgszkij, a legnagyobb zseni közülük, szinte Dosztojevszkij Marmeladovjának mintaképe lehetne; alakját Ilja Repin, a festő nemcsak a mindenki által ismert felejthetetlen portréban, de szóban is megörökítette: "Hihetetlennek tűnt, hogy ez a jól nevelt, finom modorú gárdatiszt, a szellemes társalgó és sziporkázó szójátékgyáros ilyen gyorsan lecsússzon és elkótyavetyélje javait; elegáns ruháit elzálogosítva a legzüllöttebb szórakozóhelyeket, leggyalázatosabb kocsmákat látogatta, mint a levitézlett úriember megtestesítője. Rá sem lehetett ismerni az egykori világfira azzal a boldogan vigyorgó, püffedt gyerekképével, piros krumpliorrával." Hát igen, ő is elmondhatta volna magáról, amit egy másik Dosztojevszkij-figura, Sztyepan Trofimovics az Ördögökből: Je suis un, egy levitézlett ember. Mint az a kis doni kozák, "un petit cozack du Don, aki a saját sírján táncolÉ" Muszorgszkij rettenetes piálásairól anekdoták sora szól, az egyikben Rimszkij-Korszakov az utcán meglátja a sárban holtrészegen fetrengő pályatársát, és rászól: "Nem szégyelled magad, Mogyeszt, te disznó! Itt dagonyázol, ahelyett, hogy hazamennél és végre befejeznéd halhatatlan remekművedet, a Hovanscsinát!" De hát ez pusztába kiáltott szó maradt, és végül a Borisz Godunov rendesen hangszerelt változatát is Rimszkijnek kellett megcsinálnia.
Egy szó, mint száz, a Zenegyűlölő a héten - kénytelen-kelletlen, hiszen kiküldött tudósítót kell alakítani - Miskolcra teszi át törzsasztalát, és zokogó szívvel bár, de kihagyja a Ring teljes előadását a MűPában június 19. és 22. között. De nem hagyja ki Miskolc feltehetően nagy számban létező restaurációit, kávéházait, bár remélhetőleg vele nem fog előfordulni, amivel Repin zárja emlékezéseit a nagy Mogyesztről: "Hányszor, de hányszor esett meg, hogy barátai alig tudták felvonszolni valamely végletekig lezüllött pincekocsma mélyéből!" De ha mégis, akkor valószínűleg egy Nietzsche-mondattal fog tiltakozni: "A nem kedvelt személyek irányunkba tanúsított előzékenységét véteknek számítjuk be."
