csontzene - Vidékre ne! Vagy mégis?!

  • .
  • 2008. június 19.

Trafik

"Vidékre ne!" - ez volt harci kiáltása a Zenegyűlölőnek évekkel ezelőtt, noha tudta, hogy a lankás tájban barna mártásban pitymallik az őzike, és egyenesen a tehén tőgyéből kapjuk a fröccsöt. De a városi kínálat oly mértékben ellensúlyozta eme gyönyöröket, hogy mégsem vitt rá a lélek meg a vonat, hogy elhagyjuk szeretett Budapestünket.
Most viszont. Most viszont hezitálni kezd az ingékony lélek, ráadásul szólítja őt meg a testet a munkaköri kötelesség, ugyanis Miskolcon, a június 22-ig tartó hagyományos Operafesztiválon olyan program mutatja magát, mely figyelemre méltó. "Bartók + szlávok" a műsor hívószava, Dvorák, Smetana, Janácek, a bölcs Rimszkij-Korszakov, valamint az orosz eszelősök, Muszorgszkij (Borisz Godunov) és Sosztakovics (Kisvárosi Lady Macbeth) kínálják dalműveiket, ráadásul tőrőlmetszett orosz dalszínházak előadásában. Muszorgszkij, a legnagyobb zseni közülük, szinte Dosztojevszkij Marmeladovjának mintaképe lehetne; alakját Ilja Repin, a festő nemcsak a mindenki által ismert felejthetetlen portréban, de szóban is megörökítette: "Hihetetlennek tűnt, hogy ez a jól nevelt, finom modorú gárdatiszt, a szellemes társalgó és sziporkázó szójátékgyáros ilyen gyorsan lecsússzon és elkótyavetyélje javait; elegáns ruháit elzálogosítva a legzüllöttebb szórakozóhelyeket, leggyalázatosabb kocsmákat látogatta, mint a levitézlett úriember megtestesítője. Rá sem lehetett ismerni az egykori világfira azzal a boldogan vigyorgó, püffedt gyerekképével, piros krumpliorrával." Hát igen, ő is elmondhatta volna magáról, amit egy másik Dosztojevszkij-figura, Sztyepan Trofimovics az Ördögökből: Je suis un, egy levitézlett ember. Mint az a kis doni kozák, "un petit cozack du Don, aki a saját sírján táncolÉ" Muszorgszkij rettenetes piálásairól anekdoták sora szól, az egyikben Rimszkij-Korszakov az utcán meglátja a sárban holtrészegen fetrengő pályatársát, és rászól: "Nem szégyelled magad, Mogyeszt, te disznó! Itt dagonyázol, ahelyett, hogy hazamennél és végre befejeznéd halhatatlan remekművedet, a Hovanscsinát!" De hát ez pusztába kiáltott szó maradt, és végül a Borisz Godunov rendesen hangszerelt változatát is Rimszkijnek kellett megcsinálnia.

Egy szó, mint száz, a Zenegyűlölő a héten - kénytelen-kelletlen, hiszen kiküldött tudósítót kell alakítani - Miskolcra teszi át törzsasztalát, és zokogó szívvel bár, de kihagyja a Ring teljes előadását a MűPában június 19. és 22. között. De nem hagyja ki Miskolc feltehetően nagy számban létező restaurációit, kávéházait, bár remélhetőleg vele nem fog előfordulni, amivel Repin zárja emlékezéseit a nagy Mogyesztről: "Hányszor, de hányszor esett meg, hogy barátai alig tudták felvonszolni valamely végletekig lezüllött pincekocsma mélyéből!" De ha mégis, akkor valószínűleg egy Nietzsche-mondattal fog tiltakozni: "A nem kedvelt személyek irányunkba tanúsított előzékenységét véteknek számítjuk be."

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.