Az orgonák illatbódulatát fullasztó parfümdunszttá bénító, rekkenő hőségben a Gasztronouta a Villányi úton ballagtában imigyen idézte az egyszerre dicső és megalázó múltat. Azért ejtette foglyul a rettentő idő fényes és sötét horizontja, mert a választott útvonal: a BAH-nál fel a Hegyalján, paralel hívta elő benne a hencegő és kétségbeesett gimnazista évek, a "zűrzavar és kora bánat" korszakának, ezen belül a '80-as évek vendéglátásának színét és visszáját, ami a léptei nyomán közelgő, Apró Ilona üzletvezető mára patinás nevével fémjelzett Avar presszóban érte el csimborasszóját; egyszerre lekezelő és vállveregető pincérek, savanyú, de filléres kövidinkák, fáradt, ám ütős kőbányaik.
A Gasztronouta a Zsolt kisvendéglőben a Csontzenésszel készült megosztani gondolatait a viperacsípésekről, de rendelési helyzetbe, és mint kiderült, az imént épp sikerrel elűzött nyolcvanas évekbe került legott; Dreher és Arany Ászok sör között válogathatott a két himpellér. A Gasztronouta rögtön felmérte a helyzetet; Dreherhez folyamodott, a Csontzenész ellenben nem tágított, és a vörösbor irányában tájékozódott. Bárcsak ne tette volna! Önkínzó, mazochista lépése elnyerte jutalmát: párás pohárban lepte meg őkelmét a mélyhűtött nedű. Visszakozott tehát, de a saláták frontján ismét zászlót bontott; valami görögösre támadt kedve az étlapon feltüntetett tízféle zöldtételből. Ezen a napon a Zsolt kisvendéglőben (Zsolt u. 5.) viszont csak az első két tételt játszották, ebből okoskodott Csontzenészünk; mediterrán mixben állapodott meg a tulajdonossal, aki amúgy szemérmesen szabadkozott, szakácsváltásra hivatkozott, átmeneti állapotról adott számot. A Gasztronouta hagymalevessel kockáztatott, majd vadas marhával hazardírozott tovább, mondhatni számra játszott - kevés sikerrel. A Csontzenész retirált, színre, tehát egy marhapörköltre tett, és ezúttal nem tévedett; a koszt Arisztotelésszel szólva kimerítette fogalmát. Sziszegtek a Dreherek, mint a viperák, ám a délutánba hajló két vendéglőszédelgő jól döntött, amikor szelíd sörközi helyzetben a maradás mellett voksolt; akárha valami happy endre fazonírozott Grimm-mesében; sztrapacska és túrógombóc érkezett. Az egyik valódi galuskák képében, alapos pörcökkel, vastag, de nem voluntarista szafttal, utóbbi könnyed tánclépésekkel, hovatovább piruettel. Bámulatos álzárlat volt. Felejthetetlenné tette a vigaszág szereplőit és az árakat is, amelyek kimondottan mérsékelt habzásúak: az 500 Ft-os levesektől az 1400-as főételekig drukkolhat bárki a Zsolt kisvendéglőnek, hogy a szakács a tésztaneműk elkötelezett mestereként emelje a lécet a többi számban is.
