kertész lesek - Sport bisztró

  • .
  • 2008. július 3.

Trafik

Kenderest még az is ismeri, aki nem tudja, hogy 140 kilométerre van a fővárostól, keleti irányban. A 4-es út mentén fekvő kisváros Horthy Miklósnak köszönheti hírét, az ellentengernagy itt született, kormányzóként az addigra (egészen pontosan 1925-re) már alaposan kicsinosított családi fészekben töltötte nyári vakációját, utóbb itt temették újra. A rendszerváltás előtt a lakosság állítólag úgy adózott emlékének, hogy néha még a lányok is a Miklós nevet kapták, ma erre semmi szükség: a sok-sok "vonatkozás" (H-kastély, H-park, H-kripta stb.) mellett a hirdetmények között - eboltás, ruhavásár, eladó tojás - még egy Horthy-emléktúra nevű programot is felfedezünk. Negyven évvel ezelőtt viszont egy egészen más program hozta lázba a kenderesieket: hetedhét országra szóló vendéglátóhelyet avattak, s az eseményre a korszak hősét, a jeges Dunát többször átúszó és ultramaratonista taxisofőrt, Schirilla Györgyöt hívták meg, aki egy évvel hamarabb, a nagy októberi szocialista forradalom 50.
évfordulójának tiszteletére futott el - Kenderes érintésével - Moszkvába.

Schirilla az avatóra is futva érkezett Budapestről. Gazdag Gyula emlékezetes filmet (Hosszú futásodra mindig számíthatunk) készített az eseményről, melyből az is kiderült, hogy a vasember csupán málnaszörpöt fogyasztott, ellentétben a közönséggel.

Álmunkban sem gondoltuk, hogy a helyet négy évtized múltán is Sport bisztrónak (egyáltalán: bisztrónak) nevezik, még a jellegzetes - eddig csak filmen látott - hatvanas évekbeli épület létében sem lehettünk biztosak. Így hát nagy volt a meglepetés, amikor kiderült: a hely nemhogy megvan, de tavaly novemberben felújították. Szerencsére a stílus- és névváltoztatás elmaradt, nem lett belőle steak house, de kínai büfé sem. Amikor meglátjuk a homlokzatán kígyózó autentikus Sport bisztró feliratot (megfejelve egy futball-labdával), nem hiszünk a szemünknek. Tényleg csak a teraszra tett műanyag székek árulkodnak arról, hogy eltelt egy kis idő 1968 óta. Az étlap szerint viszont még mindig a huszadik században járunk. A figyelemre méltó választék árai között négyjegyű számmal nem találkozunk, örömünkben a lehető legdrágább fogás, a Hajcsár család kedvence (890 Ft) mellett döntünk. Előtte megkóstoljuk a gombalevest (380 Ft), majd krumplisalátát (480 Ft) és kívánságpizzát (680 Ft) rendelünk babbal, sajttal, zöldségekkel. Az utóbbit feleslegesen. A feltehetőleg mirelit pizzalapra szerelt konzerv-koktélt egy jobb érzésű futár is csak sűrű bocsánatkérések közepette merné feladni, így hát azzal vigasztalódunk, hogy a leves és a saláta káprázatos.

Valószínű, hogy az "olaszozás" afféle szükség szülte kényszer a Sport bisztróban, mivel a nagyjelenetnek szánt "családi ünnep" szintén kifogástalan. A nokedlis, kapros grillezett harcsa nemcsak a Hajcsár família kedvence lehetne: a hal mintha egyenesen a Tiszából érkezett volna, a szósz éppen annyira bolondítja, amenynyire illik, a nokedli házi, legalábbis annak tűnik. Örömünkben a hely "édes meglepetéséből", a karamellizált sült almából (380 Ft) is kérünk, ám a papír napernyővel és hupikék koktélcseresznyével díszített édesség súlyos hibának bizonyul. Vajon meddig futott volna Schirilla, ha megkóstolja?

Neked ajánljuk