kertész lesek - Sport bisztró

  • .
  • 2008. július 3.

Trafik

Kenderest még az is ismeri, aki nem tudja, hogy 140 kilométerre van a fővárostól, keleti irányban. A 4-es út mentén fekvő kisváros Horthy Miklósnak köszönheti hírét, az ellentengernagy itt született, kormányzóként az addigra (egészen pontosan 1925-re) már alaposan kicsinosított családi fészekben töltötte nyári vakációját, utóbb itt temették újra. A rendszerváltás előtt a lakosság állítólag úgy adózott emlékének, hogy néha még a lányok is a Miklós nevet kapták, ma erre semmi szükség: a sok-sok "vonatkozás" (H-kastély, H-park, H-kripta stb.) mellett a hirdetmények között - eboltás, ruhavásár, eladó tojás - még egy Horthy-emléktúra nevű programot is felfedezünk. Negyven évvel ezelőtt viszont egy egészen más program hozta lázba a kenderesieket: hetedhét országra szóló vendéglátóhelyet avattak, s az eseményre a korszak hősét, a jeges Dunát többször átúszó és ultramaratonista taxisofőrt, Schirilla Györgyöt hívták meg, aki egy évvel hamarabb, a nagy októberi szocialista forradalom 50.
évfordulójának tiszteletére futott el - Kenderes érintésével - Moszkvába.

Schirilla az avatóra is futva érkezett Budapestről. Gazdag Gyula emlékezetes filmet (Hosszú futásodra mindig számíthatunk) készített az eseményről, melyből az is kiderült, hogy a vasember csupán málnaszörpöt fogyasztott, ellentétben a közönséggel.

Álmunkban sem gondoltuk, hogy a helyet négy évtized múltán is Sport bisztrónak (egyáltalán: bisztrónak) nevezik, még a jellegzetes - eddig csak filmen látott - hatvanas évekbeli épület létében sem lehettünk biztosak. Így hát nagy volt a meglepetés, amikor kiderült: a hely nemhogy megvan, de tavaly novemberben felújították. Szerencsére a stílus- és névváltoztatás elmaradt, nem lett belőle steak house, de kínai büfé sem. Amikor meglátjuk a homlokzatán kígyózó autentikus Sport bisztró feliratot (megfejelve egy futball-labdával), nem hiszünk a szemünknek. Tényleg csak a teraszra tett műanyag székek árulkodnak arról, hogy eltelt egy kis idő 1968 óta. Az étlap szerint viszont még mindig a huszadik században járunk. A figyelemre méltó választék árai között négyjegyű számmal nem találkozunk, örömünkben a lehető legdrágább fogás, a Hajcsár család kedvence (890 Ft) mellett döntünk. Előtte megkóstoljuk a gombalevest (380 Ft), majd krumplisalátát (480 Ft) és kívánságpizzát (680 Ft) rendelünk babbal, sajttal, zöldségekkel. Az utóbbit feleslegesen. A feltehetőleg mirelit pizzalapra szerelt konzerv-koktélt egy jobb érzésű futár is csak sűrű bocsánatkérések közepette merné feladni, így hát azzal vigasztalódunk, hogy a leves és a saláta káprázatos.

Valószínű, hogy az "olaszozás" afféle szükség szülte kényszer a Sport bisztróban, mivel a nagyjelenetnek szánt "családi ünnep" szintén kifogástalan. A nokedlis, kapros grillezett harcsa nemcsak a Hajcsár família kedvence lehetne: a hal mintha egyenesen a Tiszából érkezett volna, a szósz éppen annyira bolondítja, amenynyire illik, a nokedli házi, legalábbis annak tűnik. Örömünkben a hely "édes meglepetéséből", a karamellizált sült almából (380 Ft) is kérünk, ám a papír napernyővel és hupikék koktélcseresznyével díszített édesség súlyos hibának bizonyul. Vajon meddig futott volna Schirilla, ha megkóstolja?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.