kertész lesek - Sport bisztró

  • .
  • 2008. július 3.

Trafik

Kenderest még az is ismeri, aki nem tudja, hogy 140 kilométerre van a fővárostól, keleti irányban. A 4-es út mentén fekvő kisváros Horthy Miklósnak köszönheti hírét, az ellentengernagy itt született, kormányzóként az addigra (egészen pontosan 1925-re) már alaposan kicsinosított családi fészekben töltötte nyári vakációját, utóbb itt temették újra. A rendszerváltás előtt a lakosság állítólag úgy adózott emlékének, hogy néha még a lányok is a Miklós nevet kapták, ma erre semmi szükség: a sok-sok "vonatkozás" (H-kastély, H-park, H-kripta stb.) mellett a hirdetmények között - eboltás, ruhavásár, eladó tojás - még egy Horthy-emléktúra nevű programot is felfedezünk. Negyven évvel ezelőtt viszont egy egészen más program hozta lázba a kenderesieket: hetedhét országra szóló vendéglátóhelyet avattak, s az eseményre a korszak hősét, a jeges Dunát többször átúszó és ultramaratonista taxisofőrt, Schirilla Györgyöt hívták meg, aki egy évvel hamarabb, a nagy októberi szocialista forradalom 50.
évfordulójának tiszteletére futott el - Kenderes érintésével - Moszkvába.

Schirilla az avatóra is futva érkezett Budapestről. Gazdag Gyula emlékezetes filmet (Hosszú futásodra mindig számíthatunk) készített az eseményről, melyből az is kiderült, hogy a vasember csupán málnaszörpöt fogyasztott, ellentétben a közönséggel.

Álmunkban sem gondoltuk, hogy a helyet négy évtized múltán is Sport bisztrónak (egyáltalán: bisztrónak) nevezik, még a jellegzetes - eddig csak filmen látott - hatvanas évekbeli épület létében sem lehettünk biztosak. Így hát nagy volt a meglepetés, amikor kiderült: a hely nemhogy megvan, de tavaly novemberben felújították. Szerencsére a stílus- és névváltoztatás elmaradt, nem lett belőle steak house, de kínai büfé sem. Amikor meglátjuk a homlokzatán kígyózó autentikus Sport bisztró feliratot (megfejelve egy futball-labdával), nem hiszünk a szemünknek. Tényleg csak a teraszra tett műanyag székek árulkodnak arról, hogy eltelt egy kis idő 1968 óta. Az étlap szerint viszont még mindig a huszadik században járunk. A figyelemre méltó választék árai között négyjegyű számmal nem találkozunk, örömünkben a lehető legdrágább fogás, a Hajcsár család kedvence (890 Ft) mellett döntünk. Előtte megkóstoljuk a gombalevest (380 Ft), majd krumplisalátát (480 Ft) és kívánságpizzát (680 Ft) rendelünk babbal, sajttal, zöldségekkel. Az utóbbit feleslegesen. A feltehetőleg mirelit pizzalapra szerelt konzerv-koktélt egy jobb érzésű futár is csak sűrű bocsánatkérések közepette merné feladni, így hát azzal vigasztalódunk, hogy a leves és a saláta káprázatos.

Valószínű, hogy az "olaszozás" afféle szükség szülte kényszer a Sport bisztróban, mivel a nagyjelenetnek szánt "családi ünnep" szintén kifogástalan. A nokedlis, kapros grillezett harcsa nemcsak a Hajcsár família kedvence lehetne: a hal mintha egyenesen a Tiszából érkezett volna, a szósz éppen annyira bolondítja, amenynyire illik, a nokedli házi, legalábbis annak tűnik. Örömünkben a hely "édes meglepetéséből", a karamellizált sült almából (380 Ft) is kérünk, ám a papír napernyővel és hupikék koktélcseresznyével díszített édesség súlyos hibának bizonyul. Vajon meddig futott volna Schirilla, ha megkóstolja?

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.