Narancs XX. évf. 27. szám (2008-07-03)
Lehet, hogy a kor teszi vagy a páratartalom, de szociológus és jogász kollégáim okvetetlenkedéseit egyre kevésbé értem: mit is szöntyögnek annyit a szociális segély megadásának feltételekhez kötése miatt?
Államigazgatási jogban járatos szakértők szerint legkésőbb 2008. május 9-ig le kellett volna bontatnia az I. kerületi önkormányzatnak mint kijelölt építésügyi hatóságnak a Turul-szobrot. A gigantikus madár azonban áll, a két érintett fideszes önkormányzat (az I. és a XII. kerületi) pedig a jelek szerint összejátszik, és húzza az időt.
Az nem újdonság, hogy Tóta W. Árpád semmit sem tud a melegek emancipációs törekvéseiről, hiszen fél évvel ezelőtt is így szórakoztatta blogján olvasóközönségét: "Ma végre természetes dolog, ha valaki homoszexuális. A Kereszténydemokrata Néppárt támogatta a melegek kapcsolatának törvényesítését. Nagyszerű és időszerű. Az, hogy valaki nem hívő - az még botrány." (E pur si muove!, w.blog.hu, 2007. december 29.)
Az Alkotmánybíróság hétfőn kihirdetett két határozata leverte a szocialista frakció két kísérletét a gyűlöletbeszédre vonatkozó törvényi szabályozás szigorítására.
Hétfőn pár fekete inges neonyilas egy kis időre megint hatályon kívül helyezte a magyar alkotmányt.
Az Interflug 623-as járatával érkeztünk Berlinbe a Schönefeld repülőtérre ahonnan buszszal vittek bennünket a Wilhelm Pieck Pionierrepublikba. Mi a kettes altáborban vagyunk a 6-os épületben. A mellettem levő ágyon egy dunaújvárosi fiú alszik aki megnyerte az országos sakkversenyt. Vannak még versmondók és különböző versenyek győztesei. Tanárok és ifivezetők vigyáznak ránk. Az ifivezető fiú olyan rövidnadrágban van mint mi és már első este a lépcsőfordulóban csókolózott a lány ifivezetővel.
A filozófusok között évezredek óta folyik a vita arról, hogy miféle állat is az ember. A vita kiindulópontja az a feltevés, hogy nem egyszerűen mások vagyunk, mint mondjuk a csimpánz vagy a fülemüle, hanem többek. De miben áll ez a többlet? Nyilván valami olyan képességben, amellyel az állatvilágban egyedül mi, emberek rendelkezünk. Itt van például az évezredeken át ugyanarról való vitatkozás képessége. Ehhez képest az sem tűnik túl nagy kunsztnak, hogy az átlagférfinál ötször erősebb felsőtesttel rendelkező csimpánz villámgyors függeszkedő mozdulatokkal haladva úgy röpköd a fák ágai között, mint a madár, vagy hogy a hím fülemüle több ezer dalt énekel végig egyetlen éjszakán.
Noha a NATO-nak 2008 tavaszára sikerült elérnie, hogy a tálibok tevékenysége ne fejlődjön teljes felkeléssé, Afganisztán továbbra is bajban van. Az állam rosszul vagy sehogy sem működik, a korrupció észbontó, a fejlesztések akadoznak, a kormányellenes lázadók még az eddigi eredményeket is veszélyeztetik. Helyszíni beszámoló.
Összefogta a szálakat, forrásért lobbizott, szabványosított, ötleteket honosított, jogszabályokat módosíttatott. Az Európai Kerékpáros Szövetség alelnökének május 31-én lejárt szerződését Szabó Pál közlekedési miniszter nem hosszabbította meg.
Az esztergomi polgármester az utóbbi időszakban negatív összefüggésben került az országos hírekbe: vagy szülők és diákok tüntettek ellene egy szerintük autokratikus és rossz döntés miatt, vagy autóját és épülő családi házát gyújtották föl. Esztergom fejlődik - de a polgármester személye a város közvéleményét élesen megosztja.
Kevesen vállalják nyíltan. Akik mégis, számíthatnak arra, hogy saját családjuk eltaszítja, iskolájukban zaklatják őket, munkahelyükön megjegyzéseket tesznek rájuk. Bár a rendszerváltás óta jogilag jelentősen javult a magyarországi melegek helyzete, tavaly a tettlegességig fajult a homofób erőszak.
Frontvonalban címmel tanulmány készült az iskolai agresszióról a Fővárosi Önkormányzat kérésére, amely hamarosan nyomtatásban is megjelenik. Nyolcvanegy középiskolát kerestek meg, hetvenhat vett részt végül a felmérésben. Intézményvezetők és tanulók online kérdőívet töltöttek ki, interjúk, illetve fókuszcsoportos beszélgetések során számoltak be tapasztalataikról. A kutatás irányítójával, Mayer Józseffel beszélgettünk.
Telek öklendezésével küzdve, Kurilla a tarhásokat hessegetve várta ki, míg Sztupa és Troché megküzd a finom falatokkal, aztán rákezdtek. A Herbstsommer fiúk már a rendszerváltás előtt voltak valakik.
Mi, magyarok imádjuk a levest. Nemigen tudunk elképzelni étkezést nélküle, nap mint nap főzzük, esszük, rendeljük, és reménykedve keressük külföldi étlapokon is.
Kenderest még az is ismeri, aki nem tudja, hogy 140 kilométerre van a fővárostól, keleti irányban. A 4-es út mentén fekvő kisváros Horthy Miklósnak köszönheti hírét, az ellentengernagy itt született, kormányzóként az addigra (egészen pontosan 1925-re) már alaposan kicsinosított családi fészekben töltötte nyári vakációját, utóbb itt temették újra. A rendszerváltás előtt a lakosság állítólag úgy adózott emlékének, hogy néha még a lányok is a Miklós nevet kapták, ma erre semmi szükség: a sok-sok "vonatkozás" (H-kastély, H-park, H-kripta stb.) mellett a hirdetmények között - eboltás, ruhavásár, eladó tojás - még egy Horthy-emléktúra nevű programot is felfedezünk. Negyven évvel ezelőtt viszont egy egészen más program hozta lázba a kenderesieket: hetedhét országra szóló vendéglátóhelyet avattak, s az eseményre a korszak hősét, a jeges Dunát többször átúszó és ultramaratonista taxisofőrt, Schirilla Györgyöt hívták meg, aki egy évvel hamarabb, a nagy októberi szocialista forradalom 50.
- állítja Thomas de Quincey (képünkön), akit jeles ópiumszívóként ismerünk, továbbá A gyilkosság mint szépművészet, már a címével is okosan provokáló esszé alkotóját. Hát elgondolható, hogy a Königsberget köztudottan soha el nem hagyó ("Ahol Königsberg van, ott van Kant, ahol Kant van, ott van Königsberg", írta Thomas Bernhard) filozóf meg se rezdült volna a nálunk minap is tapasztalható, csak jéghideg fröccsökkel borogatható ragacsos kánikulától, de ha Prolegomena (fordította John Éva és Tengelyi László) című kézikönyve előszavába belelapozunk, azt sejdítjük, hogy sűrű verejtékcseppek lepték el homlokát, ha belegondolt, lehetséges-e metafizika egyáltalán, és ha lehetséges, akkor megérdemli-e a büszke tudomány nevet? Az Ész felkent bajnoka úgy érezte, ha nem talál azonnal választ, az rettentő folyományokkal jár.
Oliver Bottini Gyilkosság a Zen jegyében című krimije hamisítatlan bűnregény, vagyis művészi erőben, az ábrázolás plaszticitásában, a műgondban, a környezetrajzban, a nyelvi megformáltságban messze meghaladja egy átlagos bűnügyi sztori szellemi határait.
Kevés zenekar van Magyarországon - persze a feldolgozásbandákat leszámítva -, amely nyíltan vállalná, kik azok, akiknek a zenei hagyományait folytatni szeretné; persze nem is csoda, hiszen a közönség (pláne a rosszindulatúbb hányada) e nélkül is prímán kitalálja, kinek-minek gyenge utánzataként kell elkönyvelnie az adott együttest.
Vagy száz esztendeje egy derék magyar bravúros módon épkézláb, s ráadásul felettébb épületes költeménnyé illesztette össze Jókai Mór mindahány regénycímét, s túl a kommerciális szempontokon alighanem valami ilyesféle elszánás sarkallhatta munkára az immár mozifilmként is megtekinthető ABBA musical összeállítóit.
Hosszú az út lélektől lélekig, erre Wong Kar-wai legújabb mozija is (egy újabb) bizonyosság. A direktor jó szokásához híven ismét a szerelemről regél: most épp a megtört szív rejtelmeit, a gyógyulás útját, a gyász folyamatát kutatja.
Nyilvánvaló volt, hogy az egyébként is leszálló ágban lévő Paradise Lost a közelébe sem tud jutni annak a teljesítménynek, amit a Living Colour funkmaffiája nyújtott tavaly épp itt, a Zöld Pardonban, de az ember mindig reménykedik, ha egy olyan zenekarról van szó, amit cirka tizenpár éve szeret.
Emlékszem egy könyvre, németül volt, de tele képpel, Günther Netzer kalandos élete és váratlan visszatérése a végtelen hómezőkről vagy kicsit más volt a címe. Abban volt egy beszámozott képsorozat: a főszereplő becsavar egy szögletet - nem éles körülmények között, meccsen, csak úgy: a könyv kedvéért, bár beöltözve (a Gladbach zöld-fekete sávos fehér dresszébe).
A hét végén jelenik meg a berlini szintetizátor-majsztro új, ráadásul dupla albuma, brutálisnak tekinthető 150 perces anyaggal.
Van valami magától értetődő abban, hogy Zsámbékon, a hajdani orosz (lehet, hogy magyar?) rakétabázison Krisztus megpróbáltatásai többedszerre is közönség elé kerülnek. A színháznak - legyen mozgásos vagy/és beszédes vagy/és zenés - itt ugyanis érdekes kontextusa van; mindenki menjen legalább másfél órával a kezdés előtt, és járja be az elvadult, mégis csodás terepet: színház az is, a múlt eleven kísértete vágtat a bokrok-fák közt.
Hókupackavacka megálmodott városkájában játszódik az mr1 Kossuth Rádió új, saját készítésű mesesorozata.
A bosnyák alkotót a Bukarestből idehozott utazó kiállításhoz tartozó kis katalógusban olyan nagy nevek méltatják, mint Achille Bonito Oliva (a hetvenes évek végén jelentkező olasz transzavantgárd teoretikusa), Hegyi Lóránd (e mozgalom magyarországi elterjedésének teoretikusa) és Nicolas Bourriaud (az 1998-ban megjelent Relációesztétika című neokonceptualista művészetelméleti könyv szerzője). Mielőtt hasra esnénk a nagy nevektől és könnyes szemmel leborulnánk Dimitrijevic nagysága előtt, nem árt megnézni a kiállítást, és személyesen megítélni, hogy a "konceptuális művészet egyik legismertebb képviselője" mégis miként juthatott fel ilyen magas piedesztálra.
A forgalmazó okosan átnevezte a filmet; valószínűleg nem vitte rá a lélek, hogy szó szerint vegye az angol eredetit, mely szavahihető fordításban így hangzana: Pöfeteggomba - Az ördög szemgolyója.
Portrét tart a kezében az olvasó, egy máramarosi emberről szólót, akinek öt neve van. Szász János: "Bolond" Balla János (falujában kapta a jelzőt), Magyar (a románok nevezik így, mert sírva vigad), Tarzan (életmódja okán nyerte ezt a nevet a vadászoktól), "om de fier", azt jelenti, ezermester (a fűrészüzemben akasztották rá, mert bármit meg tud javítani összehordott alkatrészekből).
A magyar rocktörténet egyik legfurcsább zenekara az URH. Alig több mint fél évig létezett 1980-81-ben, mégis máig érvényes repertoárt hozott össze; a hirtelen felszívódó Spions után ők lettek az első hazai punkzenekar. Idén, huszonnyolc évvel a kezdés után ismét összeállnak, és szombaton fellépnek a Volt Fesztiválon, majd a Szigeten is. A visszatérésről az egyik alapítót kérdeztük.
Megerősítésből sosem elég: A tintahal és a bálna után újabb film bizonyítja, hogy az irodalmárok nem tudnak teniszezni, mi több, adogatás-fogadás közben könnyen ön- és közveszélyessé válhatnak.
Nyilván attól jön nekem, hogy befejeződött A maffiózók c. tévészéria, s borogatnám az elvonási tüneteket magamon, de mintha nagyobb keletje volna manapság megint a peplum filmeknek, vagy mi a bánatnak: szandálos-kardozós vagy akár antik filmeknek (ragasszátok a címkéiteket oda, ahova jólesik).
Láttuk valahol. Nem is egyszer. Sokszor. Kilencven filmje valamelyikében. De nem biztos, hogy emlékszünk a nevére. Hollywood egyik legkeresettebb karakterszínésze. A maffiózók, a Bourne-ultimátum, a Szigorúan bizalmas, a Komputerkémek, a Dolores Claiborne, a Veszélyes vizeken, a Passion Fish vagy akár a Good Night and Good Luck 59 éves, Oscar-jelölt sztárja megjelenésünk napjától a My Blueberry Nights - A távolság íze című új Wong Kar-wai-filmben látható Magyarországon. A Theszaloníki Filmfesztiválon beszéltünk vele.
Hat évtizede hirdette meg a katolikus egyház a Boldogasszony Éve című rendezvénysorozatát. Az ennek keretében megrendezett egri Mária-búcsú eseményeit idézzük fel Márai Sándor és Mindszenty József emlékezései tükrében.
Amióta divatba jött a retró, gátlásaim vannak, már az öreg, bejáratott lemezeimmel is. Még jó, hogy a ma annyit emlegetett hatvannyolc, az valami más tészta: az egy "emblematikus" évszám, ahogy mondani szokás. Akörül érdemes - sőt muszáj - legyeskedni, évfordulóktól és divatoktól függetlenül. Polgárjogi, háborúellenes és diákmozgalmak, tavaszi szellők és nyári szerelmek, hippik és ellenkultúra - s közben Vietnam, továbbá Martin Luther King és Robert Kennedy meggyilkolása meg szovjet tankok Prágában.
Amikor télen a Soroksári úton jártunkban a magyar malomipar dicséretét zengtük (Aprítunk, tisztítunk, MaNcs, 2007. december 6.), nem volt alkalmunk rámutatni, hogy a iparágnak hasonlóképpen fontos centruma volt a mai Újlipótváros, mindjárt a Szent István körúttól kezdődően. A Nyugatinál a Kádár utcának például azért ez a neve, mert itt működött az Unio malom kádárműhelye. De a Pannónia utcát sem a dunántúli lankák tiszteletére nevezték el így, hanem azért, mert az 1863-ban alakult Pannónia Gőzmalom Társaság telkét szegélyezte a mai Victor Hugo és Ipoly utca között. A céget alapító nagykereskedő-házak - Wahrmann Mór és fiai, Hirschler Márk és fiai stb. - üzleti sikereik nyomán más iparágakba is befektettek, így jött létre például az Első Magyar Gazdasági Gépgyár (EMGG) a magyar gyáripar leendő "főutcáján".
Módfelett sokan ugrottak be a Kék Pont legutóbbi gerillakampányának részeként összerakott kamu weboldalnak. A történet több szempontból is tanulságos.
A közéleti blogok a demokráciát nélkülöző országokban politikai tényezővé nőtték ki magukat, de a civil újságírók nyomában ott lohol az állami cenzúra és a rendőrség. A macska-egér harcban a kínzástól a karaktergyilkosságon át a láthatatlanító programig minden eszköz megengedett. Ez derült ki a cenzúramentes világhálózaton is dolgozó Global Voices (GV; globalvoicesonline.org) budapesti konferenciáján.
A németek mítosza most negyven körüli generációm számára végleges formáját a nyolcvanas években nyerte el, pontosabban 1982-ben és 1986-ban. Mindkét világbajnokságon borzalmas játékkal, hol az osztrákokkal lepaktálva és Battiston kiütött fogain át, hol meg tizenegyeseket védve és berúgva, foggal-körömmel védekezve jutottak teljesen érdemtelenül döntőbe.
A hétvégén rendezték Szegeden az idei felnőtt magyar bajnokságot, s egyben az utolsó olimpiai válogatót. A vízen (egyetlen ötkarikás szám, a férfi kajak négyes kivételével) mostanra eldőlt minden, ami eldőlhetett. A sportszövetség pénteken, lapunk megjelenésének másnapján hirdeti ki az utazó csapat névsorát. Lesz, aki sír majd.
