tévésmaci - Az üreg sül látogatása

Ha a Tanácsház téren szálltok le a HÉV-ről, rögtön menjetek át a járdaszigettel szemben az utca túlsó oldalára - így oktatta Sztupát és Trochét Telek és Kurilla, a két helyi erő történetünk előtt úgy két héttel. Azért küldték pont őket a központból, mert ismerték "mafa urat, mondjuk Kurilla csak felületesen, de Telek úgyszólván a barátja volt.

Amikor Csepelen kezdett praktizálni (mármint Ómafa), Telek volt az első, akivel kapcsolatba lépett; nem ajánlotta senki, csak kéznél volt, s lám, bevált (vagy ahogy vesszük, Ómafa megnyugtató békességben élt még ennél súlyosabb tévedéseivel is). A Hebrstsommer fiúknak viszont kétségkívül szakértőik voltak, Telek Pityut, Kurilla Kesét ismerte jobban. A találkozó a Boráros tér egy kevésbé feltűnő szegletében volt, egy (nem meglepő, ugye) Lordok Háza nevű helyen - voltaképpen kisbetűvel kéne írni, akkoriban ez egy intézménytípust jelölt. A nevezett önkiszolgáló étkezde helyén ma valami külföldi illatszerbolt van, szóval ez az a szakasz, ami a Körút és a Ráday utca közé esik. Pléhtálcák, alumínium evőeszközök s a tágabb környék lumpen népessége. Azért egyikük sem rítt ki túlontúl; az olcsó árak miatt (a parajfőzelék 3,60, a kelkáposzta 2,70, és 3,30 a gránátos kocka) jártak ide diákok és fiatal szakmunkások is. Sztupa és Troché, vidéki fiúk, nem is hagyták ki a lehetőséget, ettek - a másik kettő úgy nézett rájuk, mint a marslakókra. Vagy úgy, mintha a tévét bámulnák. Mint mi most.

Pénteken (27-én) délelőtt újra a szép, köpenyes-kardozó idők, Alain Delon, mindjárt két példányban (míg az egyiket fel nem kötik). A Fekete tulipánt 11.55-kor adja a tv2. Este tízkor további négy évet curikkolunk a Dunán. A Rutledge őrmester egy 1960-as John Ford-western, s a címszereplő az a Woody Strode, akit tizenöt-húsz év múlva spagettiwesternek tömegeiben látunk viszont egy kontinenssel arrébb, mint élő legendát (egy darabig, aztán lelövik, az italowesternekben mindenkit lelőnek, s lassítva potyognak a postakocsiról).

Szombaton nem tudom, mi van, azt tudom már csak, hogy a szerda csak egy szerda, de még nem tartunk ott, mindenesetre az m1-en 22.25-kor Kispál 20 - ez azt jelentheti, hogy annyi idősek. E heti találós kérdésünk: nem látszanak-e többnek? Én nyolc óra öt perckor a Dunán már megnéztem Gárdos Péter legjobb filmjét, az Uramistent, s azon tesztelem majd magukat, hogy egy hétig úgy köszönnek-e, hogy: "Jó napot, told meg a csónakot!" - ha igen, megússzák. Volt 18.35-kor az HBO-n egy Enyém, tiéd, miénk Henry Fondával - kihagynám.

Vasárnap egy korai (1973-as), általam teljesen ismeretlen, Nővérek című Brian De Palma-filmmel keresi kedvünket az m1 23.10-kor. Hogy kéne ismernem? És hogy mér' nem ismerem? Nem panaszkodásképp, de egy újságíró találkozik benne egy manekennel, és együtt töltik az éjszakát. Honnan ismerném? Bevallom, csak azért mondom ezt, mert másnap a firkászt holtan találják. Nekem nem lesz semmi bajom, mert én a hét óra öt perckor a Dunán kezdődő Olasz nyelv kezdőknek c. dán film után eladom a tévém egy olasznak, e szavakkal: Mi kiámó Szálvátóre Komesszó, famuózó cikliszta. Mio televizióne vendesszi. A básszó predzó. Molto básszóÉ Szerintem menni fog.

Hétfőn megyek, és veszek olcsón egy plazmatévét, mert megin' lesz egy western, ezúttal 20.30-kor az MGM-en Michael Winner tollából Burt Lanchesterrel és Robert Duvallal A törvény nevében. Nem várok zárásig, mert már 17.30-kor Orson Welles megy a Filmmúzeumon, s Az óra körbejárt sosem hagynám ki.

Ha kedden nem lenne éjjel egy óra tízkor egy vidám kis Mundruczó a tv2-n (Szép napok), megkeresném újra az olaszt.

Szerdán az HBO-n 15.30-kor Tűzszekerek, éjjel 0.50-kor pedig a tv2-n valami amerikai horror (jó a címe: Párducemberek) Nastassja Kinskivel, Malcolm McDowellel - 1982-ben, mindkettőjük B-szériájában járunk, csak mondom.

Csütörtökön este nyolckor a Filmmúzeumon Egy szerelem három éjszakája! Befújom a végén: a Csontzenész máig fejből idéz belőle... Hát, így tévézzenek! Milyen lesz, ha vénségükre fejből köpik a Cicavíziót?