tévésmaci - Az üreg sül látogatása

  • .
  • 2008. június 26.

Trafik

Ha a Tanácsház téren szálltok le a HÉV-ről, rögtön menjetek át a járdaszigettel szemben az utca túlsó oldalára - így oktatta Sztupát és Trochét Telek és Kurilla, a két helyi erő történetünk előtt úgy két héttel. Azért küldték pont őket a központból, mert ismerték "mafa urat, mondjuk Kurilla csak felületesen, de Telek úgyszólván a barátja volt.
Amikor Csepelen kezdett praktizálni (mármint Ómafa), Telek volt az első, akivel kapcsolatba lépett; nem ajánlotta senki, csak kéznél volt, s lám, bevált (vagy ahogy vesszük, Ómafa megnyugtató békességben élt még ennél súlyosabb tévedéseivel is). A Hebrstsommer fiúknak viszont kétségkívül szakértőik voltak, Telek Pityut, Kurilla Kesét ismerte jobban. A találkozó a Boráros tér egy kevésbé feltűnő szegletében volt, egy (nem meglepő, ugye) Lordok Háza nevű helyen - voltaképpen kisbetűvel kéne írni, akkoriban ez egy intézménytípust jelölt. A nevezett önkiszolgáló étkezde helyén ma valami külföldi illatszerbolt van, szóval ez az a szakasz, ami a Körút és a Ráday utca közé esik. Pléhtálcák, alumínium evőeszközök s a tágabb környék lumpen népessége. Azért egyikük sem rítt ki túlontúl; az olcsó árak miatt (a parajfőzelék 3,60, a kelkáposzta 2,70, és 3,30 a gránátos kocka) jártak ide diákok és fiatal szakmunkások is. Sztupa és Troché, vidéki fiúk, nem is hagyták ki a lehetőséget, ettek - a másik kettő úgy nézett rájuk, mint a marslakókra. Vagy úgy, mintha a tévét bámulnák. Mint mi most.

Pénteken (27-én) délelőtt újra a szép, köpenyes-kardozó idők, Alain Delon, mindjárt két példányban (míg az egyiket fel nem kötik). A Fekete tulipánt 11.55-kor adja a tv2. Este tízkor további négy évet curikkolunk a Dunán. A Rutledge őrmester egy 1960-as John Ford-western, s a címszereplő az a Woody Strode, akit tizenöt-húsz év múlva spagettiwesternek tömegeiben látunk viszont egy kontinenssel arrébb, mint élő legendát (egy darabig, aztán lelövik, az italowesternekben mindenkit lelőnek, s lassítva potyognak a postakocsiról).

Szombaton nem tudom, mi van, azt tudom már csak, hogy a szerda csak egy szerda, de még nem tartunk ott, mindenesetre az m1-en 22.25-kor Kispál 20 - ez azt jelentheti, hogy annyi idősek. E heti találós kérdésünk: nem látszanak-e többnek? Én nyolc óra öt perckor a Dunán már megnéztem Gárdos Péter legjobb filmjét, az Uramistent, s azon tesztelem majd magukat, hogy egy hétig úgy köszönnek-e, hogy: "Jó napot, told meg a csónakot!" - ha igen, megússzák. Volt 18.35-kor az HBO-n egy Enyém, tiéd, miénk Henry Fondával - kihagynám.

Vasárnap egy korai (1973-as), általam teljesen ismeretlen, Nővérek című Brian De Palma-filmmel keresi kedvünket az m1 23.10-kor. Hogy kéne ismernem? És hogy mér' nem ismerem? Nem panaszkodásképp, de egy újságíró találkozik benne egy manekennel, és együtt töltik az éjszakát. Honnan ismerném? Bevallom, csak azért mondom ezt, mert másnap a firkászt holtan találják. Nekem nem lesz semmi bajom, mert én a hét óra öt perckor a Dunán kezdődő Olasz nyelv kezdőknek c. dán film után eladom a tévém egy olasznak, e szavakkal: Mi kiámó Szálvátóre Komesszó, famuózó cikliszta. Mio televizióne vendesszi. A básszó predzó. Molto básszóÉ Szerintem menni fog.

Hétfőn megyek, és veszek olcsón egy plazmatévét, mert megin' lesz egy western, ezúttal 20.30-kor az MGM-en Michael Winner tollából Burt Lanchesterrel és Robert Duvallal A törvény nevében. Nem várok zárásig, mert már 17.30-kor Orson Welles megy a Filmmúzeumon, s Az óra körbejárt sosem hagynám ki.

Ha kedden nem lenne éjjel egy óra tízkor egy vidám kis Mundruczó a tv2-n (Szép napok), megkeresném újra az olaszt.

Szerdán az HBO-n 15.30-kor Tűzszekerek, éjjel 0.50-kor pedig a tv2-n valami amerikai horror (jó a címe: Párducemberek) Nastassja Kinskivel, Malcolm McDowellel - 1982-ben, mindkettőjük B-szériájában járunk, csak mondom.

Csütörtökön este nyolckor a Filmmúzeumon Egy szerelem három éjszakája! Befújom a végén: a Csontzenész máig fejből idéz belőle... Hát, így tévézzenek! Milyen lesz, ha vénségükre fejből köpik a Cicavíziót?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.