„Fidesz vagy Jobbik” – Nagy tervek a Jobbiknál

Nyugodt és sikeres estén van túl a Jobbik. Volt masnis magas sarkú és sok miniszoknya, házi Honfoglaló, csengő és pogácsa, no meg persze nagy tervek; Vonáék ismét a kormányzást vették célba.

Halálos nyugalom fogadta az újságírókat vasárnap este a Lurdy Házban, a Jobbik eredményváróján. Jobbikos részről – már ami a nőket illeti – a dress code a miniszoknya és a masnis, csillogós magas sarkú cipő volt. Fél kilencig nem nagyon történt semmi, az első megszólaló Staudt Gábor volt, a Jobbik főpolgármester-jelöltje, ő arról beszélt, hogy 2010-hez képest biztos abban, hogy megerősödött a párt, szégyenkeznivalójuk nincsen, bármi lesz is az eredmény, hiszen jó kampányon vannak túl és bízik a szavazóikban.

false

 

Fotók: L.Kovács

Szerinte csak az a kérdés, hogy mennyi bizonytalant voltak képesek megszólítani. Kicsivel később a párt szóvivője már arról beszélt, hogy minden megyében lesz előrelépés és több polgármesterük lesz, mint négy évvel ezelőtt. Már alacsony feldolgozásnál is arról beszélnek többen, hogy a Jobbik lesz az egyetlen ellenzéki erő.

Csengő bástyák

A nyugalmon és bizakodáson kívül túl sok mást nem lehet tapasztalni a rendezvényen, az egyik teremben az m1 műsora szól, kint a folyosón pedig egy „a jövőt nem lehet megállítani” feliratú Magyarország-térképre folyamatosan jelölik be azokat a településeket, amelyet megnyert a Jobbik. Csinos kosztümös lányok nagy fekete bástyákat raknak fel a térképre, egyfajta házi Honfoglalót rendezve ezzel.

false

Elég laposan telik a várakozás, az elnökségi tagok nem igazán vegyülnek az újságírókkal, egy külön, elzárt szobában figyelik az eredményeket. Ezt egészen fél tízig hangtalanul művelik, majd egyszer csak hatalmas üdvrivalgás csapja meg a fülünket, ami Ózd megnyerésének szól. Innentől kezdve felpörögnek az események és a hangulat is megváltozik: a nyugodt várakozásból egyfajta családias előkarácsonyi hangulat lesz úrrá a jobbikosokon. Eddig csendben pakolgatták fel a kis bástyákat a térképre, Ózd megnyerése után azonban előkerül egy kis csengő, amit minden egyes bástya felkerülése előtt megráz valaki.

false

Az arcokon izgatott boldogság, megy a pózolás, csoportképek és egyéni fotók készülnek egy-egy bástyánál. Tíz óra után már az elnökségi VIP-szobából szinte folyamatos a taps és az öröm, a csengő pedig megállíthatatlanul csilingel.

Vona

Tizenegy óra körül végre kijönnek odújukból, és Vona Gábor elnök megtartja fegyelmezett és bizakodó beszédét. „A Jobbik szavazói szabad akaratukból szavaztak, sem megfélemlítettségből, sem megvásárolás útján mentek jobbikos szavazók az urnákhoz, hanem azért, mert hittek a Jobbikban, és így fejezték ki véleményüket” – kezdi, majd köszöni az aktivisták és a tagság eddigi munkáját.

false

Nyoma sincs annak a csalódottságnak, ami az országgyűlési választásokon uralkodott. „A Jobbik, ahol nyert, és ahol nem nyert, ott is konstruktív politikát fog folytatni. Ami a településnek és a megyének az érdeke, azt támogatni fogja, ami nem érdeke, azt nem fogja támogatni” – mondja az elnök, majd arról beszél, hogy ennek az önkormányzati választásnak kettős tétje volt, egyrészt az, hogy kik fogják irányítani a településeket, másrészt pedig az, hogy az elkövetkezendő években és a következő választásokon milyen politikai képlet fogja várni a választókat. „Legegyszerűbben fogalmazva: ki lesz a Fidesz kihívója.”

false

Vona szerint a Jobbik ismét bebizonyította, hogy már régen nem csak egy északkelet-magyarországi párt, hiszen az ország minden pontján ott vannak a képviselőik, és a szavazók bizalmából elkezdhetik a munkájukat. „Gratulálok minden egyes polgármesternek, akik ilyen ellenszélben, kétharmados kormánypárttal szembemenve, meg tudta őrizni a szavazóit. Külön öröm, hogy a Dunántúlon, Veszprém megyében két városban is lett polgármesterünk. Ezzel azt üzentük, hogy már itt is a Jobbik komoly erővé, nagy párttá vált.”

És akkor vége

Vona határozottan mondja, hogy a Jobbik lesz 2018-ban a Fidesz kihívója, de tovább is megy: 2018-tól a Jobbik fogja irányítani az országot.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.