88 éves korában elhunyt Pauk György Grammy-díjra jelölt hegedűművész

  • narancs.hu
  • 2024. november 18.

Zene

A Londonban élő hegedűművész haláláig dolgozott: november elején a Zeneakadémián tartott mesterkurzust. Özvegye az MTI-nek elmondta, hogy a művészt közelmúltban baleset érte, ami után kórházba került.

Pauk György 1936. október 26-án született Budapesten. Édesanyja zongorista volt, ő maga ötéves korában kezdett hegedülni. Szülei a holokausztnak estek áldozatul. Mint rendkívüli tehetséget tizenhárom éves korában felvették a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, tanárai Weiner Leó, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence és Molnár Antal voltak. Már akadémiai növendékként számos versenyt nyert, köztük Paganini-versenyt Genovában és kamarazene-versenyt Münchenben.

1958-ban Párizsból nem tért vissza Magyarországra, Hollandiában kötött szerződést egy koncertmesteri félállásra. Közben készült a párizsi nemzetközi Jacques Thibauld-versenyre, amelyet 1959-ben megnyert. 1961-ben magyar származású feleségével Londonba költöztek. Londoni bemutatkozó szólóestje a Wigmore Hallban 1962-ben volt, majd a Royal Festival Hallban a Londoni Szimfonikusok szólistájaként lépett fel. 

 
Pauk György
Fotó: Posztós János/Zeneakadémia
 

 

Az Egyesült Államokban 1971-ben mutatkozott be Solti György meghívására a Chicagói Szimfonikusokkal. Számos hangfelvétele jelent meg, melyekkel Cecilia- és Az Év Lemeze-díjakat is nyert, valamint egy Grammy-jelölést is kapott. Az 1970-es évek elején megalakult Pauk-Frankl-Kirschbaum-trió világhírre tett szert csaknem harmincéves fennállása alatt.

A Londoni Királyi Akadémián művészképzőt vezetett, mesterkurzusokat tartott világszerte. Több helyen tisztelték meg díszpolgársággal, díszdoktorátussal. 1956-ban megnyerte a genovai Paganini-versenyt, 1957-ben pedig a müncheni szonátaverseny első díját szerezte meg. 1959-ben a párizsi Jacques Thibaud-verseny nagydíjasa volt, 1998-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést.

2007 végén egy Budapesten adott koncerttel búcsúzott a nyilvános szerepléstől. 2008-ban, mint a Bartók-interpretáció egyik legnagyobb alakját, Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki. Pauk György haláláig dolgozott: november elején a Zeneakadémián tartott mesterkurzust.

2016-ban Négy húron pendülök címmel jelent meg Pauk György önéletrajzi kötete. A mester a közelmúltban ajándékozta oda 1714-ben készült Massart-Stradivarius mesterhangszerét egykori tanítványának, Pusker Júliának.

Özvegye az MTI-nek elmondta, hogy a zenészt a közelmúltban baleset érte, ami után kórházba szállították. A temetését Londonban tervezik, időpontjáról később intézkednek.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.