Jacqueline du Pré és Elgar nevezetes Csellóversenyének kapcsolatáról minden zenekedvelő tud valamit: jó fél évszázada, hogy Sir John Barbirolli vezényletével elkészült az ikonikus lemezfelvétel, amely magát a művet is egy magasabb polcra helyezte. „Olyan szabad, érzelemteli és gondtalan – nem gondatlan – volt, hogy sokan úgy érezhették Angliában, ilyenek akarnak lenni” – mondta róla Daniel Barenboim. A csellóművész karrierje alig tartott egy évtizedig, miután 28 évesen vissza kellett vonulnia az elhatalmasodó sclerosis multiplex miatt.
Az az 1673-ban készült Stradivari, amelyen Du Pré játszott, később a New York-i Lynn Harrellhez, majd 2018-ban Várdai Istvánhoz került: „Közvetlen kapcsolatom korábban nem volt ezzel a hangszerrel; ha lemezről, rádióból hallottam is a hangját, nem tudtam, hogy erről van szó. Nem tartottam számon. (…) Ez a cselló nem volt ott a piacon: miután Lynn Harrell eladta, kézről kézre adták. Egy befektetőhöz került, aki különböző okokból eladta. Voltak páran, akik érdemesnek tartottak arra, hogy egy igazán top hangszerhez jussak. Hallották, hogy hozzáférhetővé vált, s aztán egyszer csak felhívtak azzal, hogy egy támogató megvenné nekem” – mondta akkor a magyar művész egy interjúban.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
