Zene

A rock'n'rollerek (közhely)szótárában van egy tökéletesen semmitmondó jelző, a kultikus - nincs is ennél üresebb kifejezés, talán csak a legendás. Mitől lesz egy zenekar kultikus? Itthon attól, hogy néhány évig tizenöt ember előtt játszanak kis klubokban, felvesznek egy "kultikus" lemezt, amire senki sem kíváncsi és szarul is szól, aztán szépen lassan feloszlanak, és így kiérdemlik az obskúrus jelzőt. Hó Márton

Az AC/DC fontos zenekar: annyira fontos, hogy nem is nagyon tudnék mondani olyan kortársukat - talán a ZZ Top és a Rolling Stones kivételével, de ez a kettő is határeset -, akik úgy őrizték meg aréna-zenekari státusukat, hogy közben tökéletesen hűek maradtak ahhoz a stílushoz, amit annak idején elkezdtek játszani. V. Á.

Kellett hozzá vagy nyolc év, ám végül a Blair Witch Project mégiscsak beindított valamit. Divatot akartam írni, de túlzás lett volna, néhány filmről van egyelőre szó csupán, ám figyelemre méltó, hogy Amerika (Matt Reeves: Cloverfield) és Európa (Jaume Balagueró: REC) egyszerre reagál, s hogy e műveket viszonylag számottevő érdeklődés övezi. Meg aztán, látni a hírekben, jön majd lassan a többi is. - greff -

Talán izgalmas filmtörténeti kaland lenne kikutatni, hogy melyik volt az első magyar cseh film, de szerintem nem. A valószínűleg legismertebb ilyen próbálkozás, András Ferenc Veri az ördög a feleségét c. dolga 1977-es... Minek fényében Böszörményi Géza Szívzűrje (1981) vagy Gazdag Gyulától az Elveszett illúziók (1982) kései nevezésnek mondhatók. Mit szólnak Szász Péter Szépek és bolondok c. munkájához? Az 1976-os. De túl szomorú, s nem kívülről, hanem belülről abszurd. Különben is, van sokkal korábbi is ezeknél, Rényi Tamás 1969-es filmje, a Krebsz, az isten nettó cseh új hullámos darab, a Milos Forman Konkursának Balaton külsőre helyezett kiszerelése Kállai Ferenccel (funkcit ad híven). - ts -

Olvasom, milyen jó oka volt a HOPPart társulatának Heinrich von Kleist Herrmann csatája című színművének bemutatására (méghozzá, mint a helyszínen megtudtuk, éppen Kleist születésnapján): a túlélés, a megmaradás reményében bevethető stratégiák és taktikák feletti dilemma izgatja Polgár Csaba rendezőt és csapatát. A probléma egyébként nem annyira dilemma formájában, mint inkább változatos manipulációk képében van jelen a műben, de az előadásban - olvasom - evidensen a kis társulat jövőjére vonatkozik. Meg kell nekik maradni, akárcsak a Napóleon ellen küzdő németeknek Kleist korában, aki ugyan a rómaiak és germánok csatáját írta meg a teutoburgi erdőben, de ez a historizálás mégsem bizonyult elégnek a bemutatáshoz, legalábbis Kleist korában. Csáki Judit

Mircea Cantor és Ciprian Muresan 2003-ban szorgalmasan meglocsolta a trikolórszínű karókat az egyik kolozsvári utcasarkon. Azóta a politikai művészet fogalma differenciáltabbá vált Romániában is, Cantort pedig fölkapta a rendszerváltás után megélénkülő külföldi érdeklődés, amely a 90-es évek fiatal médiaművészei mellett a román avantgárd idősebb generációját is fölfedezte. A 70-es, 80-as évek underground művészetét, Ion Grigorescuval, Teodor Graurral egyszerre ismerte meg a nyugati műgyűjtés és a médiakísérleteiket valamilyen módon folytató fiatalabb generáció, akiket a Soros Alapítvány kortárs művészetet támogató jelenléte hozzásegített a hálózatokba való bekapcsolódáshoz. Kürti Emese

Mi az, be akarsz kerülni az Indexbe? - ordította a nyári melegtüntetésen egy rendőr a földre tepert kődobáló fülébe. Bodoky Tamás indexes cikksorozatának is köszönhető, hogy a magyar rendőr ma óvatosabb és kíméletesebb. Varró Szilvia

Gergely Ágnest 1991-ben érte a felkérés: tartson műfordítás-elemző szemináriumot az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol tanszékének diákjai számára. A felkérést a költő elfogadta. A könyv a szemináriumokon tartott vers- és fordításelemzéseket gyűjti össze, kiegészítve azzal a székfoglaló előadással, amelyet Gergely Ágnes a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián tartott 2000-ben. Báthori Csaba

Mára megszépült a grindhouse: professzorok tárgyalják a hetvenes évek olcsójánosait, és olyanok költik a legendáját e pillanatnyi gerjedelmekre utazó, sufniszagú szakágnak, akiknek legmeghatározóbb gyermekkori élménye az E.T. volt. Az ócskapiac legnagyobb királyának a napjait mindig nyereséggel záró Roger Corman számított, aki még a pornósoknál is gyorsabban és költséghatékonyabban nyúlta le az éppen aktuális divatirányzatokat.

amszterdami székhelyű nonprofit szervezet, amely évente megrendezi a legismertebb sajtófotó-pályázatot, a különféle kategóriák (napi hírek, sport, természet stb.) díjnyertes munkáit pedig több párhuzamos utazó kiállításon mutatja be világszerte. Idén Gárdi Balázs személyében magyar kategóriagyőztest is avattak.

Kele Okereke és társai néhány hete a harmadik lemezükkel álltak elő - most már ők is azzal az albumterjesztési stratégiával, amit a Radiohead tavaly az In Rainbows lemezével megkezdett (és a Nine Inch Nails, valamint Saul Williams folytatott), vagyis a megjelenés bejelentése után nem sokkal már letölthetővé tették a lemezt a honlapjukról (fizikai formában csak október 27-én lesz elérhető az anyag, plusztartalmakkal). Ezen túl is sajátos történet a Bloc Partyé: 2004 táján robbant be a köztudatba néhány nagyon erős kislemezdallal (Helicopter, Banquet, Little Thoughts), amelyeket 2005 elején egy majdnem perfekt bemutatkozó lemez követett (Silent Alarm).

című darabja ritkán kerül színpadra, de például egy új korszak nyitányának egyenesen kiváló lehet, hiszen a színházcsinálás gyötrelmeiről szól, méghozzá egyenest az első magyar színházcsináló, Kelemen László idejéből. A kecskeméti Katona József Színház új direkciójának első bemutatójából a történetet nemigen tudta kisilabizálni a közönség, ezért aztán értetlenül meredt a felfújt teatralitásra, a túlkomponált képekre, a művészieskedő túlzásokra. Komédiát ígértek neki "a javából" - s ő még csak el sem húzhatta a száját. Keresztes Attila a Kolozsvári Állami Magyar Színházból magával hozta például Tompa Gábor jellegzetes színházi világának külsőségeit, majd jó alaposan szétszabdalta Jókai darabját - létfontosságú szervek estek áldozatul e műtétnek -, majd a felvonások elejére és végére applikált két, Beckettből szalajtott alakot, akik a rokokófehérben játszatott figurák közt a maguk Beckett-feketéjében lökték a halandzsaszöveget valamiről.

Az ébresztett ellenállhatatlan érdeklődést, hogy e viszonylag friss (jó, ez túlzás, 2006-os) francia krimiben fellép Pierre Richard! A előzetesből a televíziós serie noirok világa sejlett fel, az sem utolsó mulatság, Le Serpent, próbálták már fransziásan kiejteni? Ha nem, nem, akkor elmesélem. Kellő számú sötétben (pincében, alagútban, éjszaka) felvett jelenet felhasználásával arról szól, hogy jobb, ha ifjúkorunkban odafigyelünk arra, kit alázunk porrá felhőtelen víg kedvünkben.

El tudok képzelni olyan helyzetet, amikor az alliterációs kényszer jogosan felülírja a pontosságot, de a Dexter in the Dark címet Dermedt, dacos Dexternek fordítani nem tűnik éppen jó döntésnek, még akkor sem, ha a sorozat előző kötetei a Dexter dühödt démonai, illetve a Drága, dolgos Dexter címet kapták. Jeff Lindsay sorozata - amely a klasszikus krimik hagyományait fejtetőre állítva ért el teljesen új és jó minőséget - jobb magyar címeket érdemelne.