A kecskeméti Katona József Színház új direkciójának elsõ bemutatójából a történetet nemigen tudta kisilabizálni a közönség, ezért aztán értetlenül meredt a felfújt teatralitásra, a túlkomponált képekre, a mûvészieskedõ túlzásokra. Komédiát ígértek neki "a javából" - s õ még csak el sem húzhatta a száját.
Keresztes Attila a Kolozsvári Állami Magyar Színházból magával hozta például Tompa Gábor jellegzetes színházi világának külsõségeit, majd jó alaposan szétszabdalta Jókai darabját - létfontosságú szervek estek áldozatul e mûtétnek -, majd a felvonások elejére és végére applikált két, Beckettbõl szalajtott alakot, akik a rokokófehérben játszatott figurák közt a maguk Beckett-feketéjében lökték a halandzsaszöveget valamirõl. Az egyikük cipõjébõl kis fácska nõtt - ez szép.
A színészek az elõadás elõtt élõszoborként állnak-ülnek az elõcsarnokban, a talapzaton lévõ kis táblácskáról mindenki elolvashatja, kit is játszanak; így aztán odabent semmi kétség: Kelemen László ül gondterhelten a színpad elején, Moor Anna leányasszony és Liptai Mária leányasszony verseng a fõbb szerepekért, a színészek meg elégedetlenek, nem tudják a szövegeiket, mármint a régi idõkben, ezért aztán a súgó viccesen ordítva súg, a színész meg viccesen követeli ezt, mármint a mai idõkben.
A második részben új látványvilággal lep meg bennünket Fodor Viola díszlettervezõ és Bianca Imelda Jeremias jelmeztervezõ: nagy-sok selyem, leplek és kékek, telibe-totálba, hadd ámuljunk mi, akik a második részre is maradtunk. Nemigen tudjuk, mit játszanak, azt még kevésbé, hogy miért - de jön a két fekete alak, és már vége is a monumentális blöffnek.
- ki -
Kecskemét, október 9.
*
