film - Halálfutam

  • .
  • 2008. október 16.

Zene

Mára megszépült a grindhouse: professzorok tárgyalják a hetvenes évek olcsójánosait, és olyanok költik a legendáját e pillanatnyi gerjedelmekre utazó, sufniszagú szakágnak, akiknek legmeghatározóbb gyermekkori élménye az E.T. volt. Az ócskapiac legnagyobb királyának a napjait mindig nyereséggel záró Roger Corman számított, aki még a pornósoknál is gyorsabban és költséghatékonyabban nyúlta le az éppen aktuális divatirányzatokat.
Mára megszépült a grindhouse: professzorok tárgyalják a hetvenes évek olcsójánosait, és olyanok költik a legendáját e pillanatnyi gerjedelmekre utazó, sufniszagú szakágnak, akiknek legmeghatározóbb gyermekkori élménye az E.T. volt. Az ócskapiac legnagyobb királyának a napjait mindig nyereséggel záró Roger Corman számított, aki még a pornósoknál is gyorsabban és költséghatékonyabban nyúlta le az éppen aktuális divatirányzatokat. Bár az utókor nagyon is hajlamos a szezonális kacatokat szépnek látni, a Death Race 2000-nek tényleg a vitrinben a helye: ez a puncivillantós (korabeli iparági sajátosság) utópia-paródia 1975-ös premierje óta mit sem vesztett üdítõen rossz ízlésû humorából (politikai inkorrektség ma a gyerek neve), mely nemhogy megbocsáthatóvá teszi, de már-már üdvözítõnek tünteti fel a produkciót átható vurstlihangulatot. A lényeget még nem is említettük: a nem túl távoli (de erõsen agymosott) jövõbe tekintõ alkotásban egymás kicsinálására szakosodott autóversenyzõk gyilkolják egymást egy cross-country viadalon, de pont jár azért is, ha valaki elcsap egy járókelõt (e tekintetben a nõk, gyerekek és nyugdíjasok külön hoznak a konyhára). A Death Race friss, Tom Cruise segédletével leforgatott verziója mint felelésre szólított jó tanuló, hótt komolyan felmondja a már 33 éve is elcsépelt próféciát (a gyilkolászásnál semmi sem emeli hatékonyabban a nézettséget), viszont mindezt olyan prûden, a ciciket eltakarva, a pontrendszer mellõzésével teszi, hogy a végeredményt minden jobb érzésû autósmozi-tulajdonos joggal kérheti ki magának.

- kg -

Az UIP-Duna Film bemutatója

**

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).