film - Halálfutam

  • .
  • 2008. október 16.

Zene

Mára megszépült a grindhouse: professzorok tárgyalják a hetvenes évek olcsójánosait, és olyanok költik a legendáját e pillanatnyi gerjedelmekre utazó, sufniszagú szakágnak, akiknek legmeghatározóbb gyermekkori élménye az E.T. volt. Az ócskapiac legnagyobb királyának a napjait mindig nyereséggel záró Roger Corman számított, aki még a pornósoknál is gyorsabban és költséghatékonyabban nyúlta le az éppen aktuális divatirányzatokat.
Mára megszépült a grindhouse: professzorok tárgyalják a hetvenes évek olcsójánosait, és olyanok költik a legendáját e pillanatnyi gerjedelmekre utazó, sufniszagú szakágnak, akiknek legmeghatározóbb gyermekkori élménye az E.T. volt. Az ócskapiac legnagyobb királyának a napjait mindig nyereséggel záró Roger Corman számított, aki még a pornósoknál is gyorsabban és költséghatékonyabban nyúlta le az éppen aktuális divatirányzatokat. Bár az utókor nagyon is hajlamos a szezonális kacatokat szépnek látni, a Death Race 2000-nek tényleg a vitrinben a helye: ez a puncivillantós (korabeli iparági sajátosság) utópia-paródia 1975-ös premierje óta mit sem vesztett üdítõen rossz ízlésû humorából (politikai inkorrektség ma a gyerek neve), mely nemhogy megbocsáthatóvá teszi, de már-már üdvözítõnek tünteti fel a produkciót átható vurstlihangulatot. A lényeget még nem is említettük: a nem túl távoli (de erõsen agymosott) jövõbe tekintõ alkotásban egymás kicsinálására szakosodott autóversenyzõk gyilkolják egymást egy cross-country viadalon, de pont jár azért is, ha valaki elcsap egy járókelõt (e tekintetben a nõk, gyerekek és nyugdíjasok külön hoznak a konyhára). A Death Race friss, Tom Cruise segédletével leforgatott verziója mint felelésre szólított jó tanuló, hótt komolyan felmondja a már 33 éve is elcsépelt próféciát (a gyilkolászásnál semmi sem emeli hatékonyabban a nézettséget), viszont mindezt olyan prûden, a ciciket eltakarva, a pontrendszer mellõzésével teszi, hogy a végeredményt minden jobb érzésû autósmozi-tulajdonos joggal kérheti ki magának.

- kg -

Az UIP-Duna Film bemutatója

**

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.