A rock'n'rollerek (közhely)szótárában van egy tökéletesen semmitmondó jelző, a kultikus - nincs is ennél üresebb kifejezés, talán csak a legendás. Mitől lesz egy zenekar kultikus? Itthon attól, hogy néhány évig tizenöt ember előtt játszanak kis klubokban, felvesznek egy "kultikus" lemezt, amire senki sem kíváncsi és szarul is szól, aztán szépen lassan feloszlanak, és így kiérdemlik az obskúrus jelzőt.
A lassan tíz éve zenélő Isten Háta Mögött is valahogy megkapta ezt a dögcédulát, holott csak egy kiemelkedő zenekarról van szó a maga fajsúlyos zenéjével és kibukott, sokértelmű szövegeivel. Lehet persze pingpongozni különböző zenekarnevekkel, akik hatottak rájuk (nyilván: Tool, Kyuss, Neurosis, szövegileg pedig a Korog), de ez nem árul el semmit az IHM lényegéről. Van itten egy markáns társaság, akiket már nemcsak egy szűk kör (az "underground" meg a "szakma", ugye) ismer. Õk azok, akik valószínűleg soha nem fognak fellépni a Magyar Dal Napján, pedig a Közelítő Távolító alighanem az évtized legjobb magyar slágere. Nemcsak a névválasztás, hanem a dal- és lemezcímek is zseniálisak: első albumuk (Rosenkreutz kémiai menyegzője) és a három éve megjelent folytatás (Szokásos Kora Reggeli Hátborzongató Ordítás) olyan alapművek, amelyeket csak sokszori hallgatás után lehet teljesen megérteni. Az a jó az IHM-ben, hogy nemcsak a szövege késztet gondolkodásra, hanem a többtételes, ritmus- és témaváltásokkal dolgozó zenéje is.
A dupla lemez egy hátborzongató ordítással nyit (hát igen, a művészi folytonosság), majd alámerülünk a bizarr és változatos, mélytengeri szürreáliába: elszállt, mélyre hangolt gitárbontogatások (Megbántani egy szabót) mellett néha feltűnik egy tapsbetét (Itt valami megült), szerepet kap a finoman súlyos humor (Közelítő Távolító kettő) vagy egy pazar funkrefrén (Jósolni bélből). A koncerteken már játszott VHK-újragondolásban (Aláírhatatlan történelem) feltűnik Grandpierre Attila hangja, az És című számban pedig szerzőnk, Vincze Ádám szólózik. A második CD-t is érdemes meghallgatni az újra felvett korai demófelvételek és az átdolgozások miatt: Az orionaranyadért gitárgazdagabb verzióban, az egyperces Páros lábbal fejbe stoner "gyorsasági verseny" formában, az Élettér-elmélet pedig Ganxsta Zolee és a Mega Sound System stílusparódiájaként hallható.
Úgy tűnik, A kényelmetlen lemezzel elkelt az év legjobb hazaija cím.
Edge Records/HMP, 2008
