Kele Okereke és társai néhány hete a harmadik lemezükkel álltak elõ - most már õk is azzal az albumterjesztési stratégiával, amit a Radiohead tavaly az In Rainbows lemezével megkezdett (és a Nine Inch Nails, valamint Saul Williams folytatott), vagyis a megjelenés bejelentése után nem sokkal már letölthetõvé tették a lemezt a honlapjukról (fizikai formában csak október 27-én lesz elérhetõ az anyag, plusztartalmakkal). Ezen túl is sajátos történet a Bloc Partyé: 2004 táján robbant be a köztudatba néhány nagyon erõs kislemezdallal (Helicopter, Banquet, Little Thoughts), amelyeket 2005 elején egy majdnem perfekt bemutatkozó lemez követett (Silent Alarm). Ezután egy eklektikus remixalbum és további masszív kislemezek (utóbbiakat csak ajánlani tudom), majd váratlanul egy igen gyenge nagylemez (Weekend In The City) jöttek, ráadásul a dobos Matt Tongnak beszakadt a tüdeje. Kicsit tartottam tõle, hogy a harmadik nekifutás ismét unalmas dolgozat lesz, de szerencsére sikerült kijutniuk a korábbi útvesztõbõl. Az Intimacy ugyan nem éri el a Silent Alarm szintjét, de nagyságrendekkel erõsebb az elõzõ lemeznél: újra van lendület (Ares), dög (Halo), és megint akadnak szép számok (Signs, Biko), akárcsak egymásra felelgetõs, sikálós gitárok (One Month Off), mint anno a Banquet címû, emblematikus BP-dalban. A szó szerint megható záródal (Ion Square) után tényleg csak azt lehet írni: a londoni csapat újra formában.
H. M.
Wichita, 2008
****
