Koncert

Dave Holland trióban

Zene

Dave Holland trióban adott a MOMkult színpadán bársonyos rockból és furfangos jazzből összerakott szép, de hosszú koncertet. A legendás, Grammy- és NEA-életműdíjas brit származású bőgőssel kitörölhetetlenül belém ivódott a Norwegian Woodban játszott szólama Herbie Hancockkal, és vele már a Davis-emlékzenekarban is járt nálunk korokkal ezelőtt. Újabban saját kiadójánál közre­adott lemezei Chris Potter, Craig Taborn és más, mindig kísérletező kiválóságok társaságában készültek, big bandet is vezetett, oktettet is szervezett. Most régebbi partnere, a sokoldalú Kevin Eubanks gitáros és egy fiatal dobos, Obed Calvaire érkezett vele; a trió hamarosan lemezt is készít.

Örömmel írom le ismét, hogy a legnagyobbak keze alatt a nagybőgő meg tudja hazudtolni önmagát, és képes egy egész koncerten fő dallamhangszerként funkcionálni. Holland szünet nélküli zenefolyamba rendezte szerzeményeit és az összes improvizációt. Általában fantáziálásból (ad libitum) indította a témákat, hol a basszusmenettel, hol a melódiával, és erre reagáltak partnerei. Calvaire elképesztően ízléses, földöntúli finomságokra képes dobos, aki azt sem unja, hogy ő az „időmérő” a zenekarban. Holland és Eubanks duói élményszámba mentek, a gitáros elektromos és elektronikával megspékelt hangszerét végig ujjal pengette, ettől még a legmetálosabb rész is puha bevonatot kapott. Sajnos a kétórás koncerten túl sokszor váltott a perspektíva a három hangszeres között ugyanabba az irányba: a téma felmutatása, kibővítése, nagyra nyitása (szólók), többnyire rockos csúcspontok, majd a visszatérés a szűkebb dimenzióba, kis átúszás, majd ugyanaz másképp. Minden invenció és technikai csoda ellenére a koncepció sematikus vonása rányomta a bélyegét a produkció egészére, bár a közönség így is fantasztikusan odaadó és hálás volt az eredetiségért.

MOMkult (Get Closer Concerts), december 4.

Figyelmébe ajánljuk

A hatalom lába

A hetvenes években a brazíliai Recifét groteszk városi legenda tartotta lázban. Eszerint egy önálló életre kelt „szőrös láb” (perna cabeluda) terrorizálta a város lakosságát.

Akarsz-e?

Ha mindenki ennyire elviselhetetlen, mi értelme szaporodni? – ez valószínűleg csak nekem jutott eszembe, amikor elsötétült a kép, a filmkészítők nem hatoltak ilyen mélységekbe. Ellenkezőleg, valamiféle pozitív végkicsengést is ragasztottak a sztorihoz az utolsó két-három percben, de erről majd később.

Innen nézve

  • Pálos György

A szerző második regényének kiemelten fontos szereplője egy ház Brassó belvárosában, eredetileg a Sfântul Ioan (a szocialista diktatúra éveiben Majakovszkij) utcában, nem messze a nevezetes Aro szállodától.

Bársonyos halálvágy

A Kurtág György 100. születésnapjára szervezett fesztivál zenetörténeti esemény. Száz évet megért, sőt azon túl is alkotó világhírű zeneszerzőre nem akad sok példa: a tengerentúlról a 2012-ben bekövetkezett haláláig aktívan komponáló, mások mellett Eötvös Péter által is nagyra becsült Elliott Carter nevét tudjuk felidézni egyedüliként, Európából pedig Kurtág Györgyét, akit a százegyedik esztendejébe lépve a Die Stechardin című új operájának bemutatásával ünnepeltek.

Szlava Ukraini!

Négy éve tart a háború Ukrajnában. Pontosabban a teljes körű katonai invázió tart négy éve, mert a háború már 2014-ben elkezdődött. Csak az akkor senkit sem érdekelt Ukrajna határain kívül. Valójában ez a háború sem érdekel már szinte senkit. Alig szerepel a vezető hírek között.

Rész és egész

  • Molnár T. Eszter

A mű és a befogadó viszonya mindig aktív, különösen igaz ez a performatív művészetekre, ahol a mű a befogadóval egy térben születik meg, lehetőséget teremtve az azonnali interakciókra is. De milyen színház az, amelyik a tervezhető nevetésen vagy megrendülésen túl is számít a közönség aktivitására? Mitől közösségi és mitől részvételi? Hogyan működik a beavató, illetve hogyan az osztályteremszínház?

A láthatatlan színész

Elsősorban rendezőként ismerjük Porogi Dorkát, ő rendezte egyebek közt az Antigonét a Radnóti Színházban, vagy az Elfriede Jelinek művéből készült Árnyékot a Trafóban. Jóval többet rendez azonban a határon túl, erdélyi magyar színházakban, talán azért is, mert a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végezte a rendező szakot.

Szerelmi csalódás

A Pelsőczy Réka – Perczel Enikő alkotópáros (előbbi rendezőként, utóbbi dramaturgként jegyzi a produkciót) az első jelenetben jelzi, hogy a tavaly 250 éve született Jane Austen legismertebb regényének új adaptációjával valamiképpen a mára is szeretnének reflektálni. Ennek jegyében a mű kerettörténetet kapott a „színház a színházban” technikával.