Lemez

Philippe Jaroussky: The Händel Album

  • - csk -
  • 2018. január 14.

Zene

Az ember ritkán vitatkozik önmagával, nemzetközi lemezcégek pedig még ritkábban teszik ezt, hiszen a határozott koncepció minden kiadáspolitika nélkülözhetetlen eleme. Nemrég az Erato mégis mintha önmagával kezdeményezett volna vitát, ráadásul a nyilvánosság előtt, ugyanis szinte egy időben jelentetett meg két Händel-albumot: a korábban e hasábokon is méltatott Händel
Goes Wild
címűt, amelyben Christina Pluhar és a L’Arpeggiata jazzesített Händelt játszik, és Philippe Jaroussky The Händel Album című válogatását. A két lemez két teljesen eltérő művészi credót képvisel. Az egyiken az előadók erőteljesen beavatkoznak az anyagba, változtatnak rajta, ha úgy tetszik, „aktualizálják”, a másikon minden hagyományosan és az eredeti kottaszöveg tiszteletének jegyében történik, a historizmus szellemében. A két lemez tagadja egymást. De hát lehet ezt másképp is értelmezni, úgy, hogy az Erato nem „önmagával vitatkozik”, inkább nagyfokú nyitottságról és elfogulatlanságról tesz tanúbizonyságot, mondván: így is lehet, meg úgy is lehet.

Jaroussky maga az egyszerűség, átszellemültség, tisztaság. Nem csinál semmit, csak azonosul minden áriával (ezek többnyire a kevésbé ismertek közül valók, szándékosan). Előadásmódja végletesen részletező, minuciózus, de ez a szellem és a lélek aprólékossága, ha lehet így fogalmazni. A szinte kisfiús kontratenor tónus hangzásideál dolgában a lehető legközelebb jut a hajdani soprano castratók színéhez (legalábbis ahogy ezt ma elképzeljük). Az énekes eggyé válik az áriákkal, a kíséret – saját együttese, a nagyszerű Artaserse – hangszeres játéka pedig szinte eggyé válik ővele. Nincs itt semmiféle „koncepció”, csak végtelen érzékenység, tudás, odaadás, alázat. Tizenkilenc szám, a karakterek és hangvételek pazar sokfélesége, valóságos barokk operai lakoma – nem lehet betelni vele.

Erato, 2017

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.