Lemez

Prins Thomas: 5

  • - minek -
  • 2018. január 14.

Zene

Ésszel alig felfogható csoda, hogyan képesek némely norvégok tökéletes, meleg tengerek partjára illő, ízig-vérig baleári és közben galaktikus-kozmikus terekre nyíló, lassú-középtempós neodiszkózenét csinálni. A titok nyitja a kerekre csiszolt számokban rejlik, például Thomas Moen Hermansen friss albumának minden egyes szerzeményében. Ahogy a zsíros, lüktető, mégis puha basszusok bekúsznak az ember fülébe, ahogy bugyborékol a villanyorgona tremolófokozatba kapcsolt hangja, amint finoman és egyáltalán nem tolakodóan a lábunk elé rakják a négynegyedes ütemeket, s közben folyton felsír egy gitár. (Mindehhez adalék, hogy az északi zeneművész egyaránt alkalmazza a „csináld magad”, a „zenéltesd unatkozó barátaidat” és a „gátlástalanul mintázgasd ki, ami tetszik” kollázstechnikát is). Prins Thomast egyebek mellett éppen a fúziós, pszichedelikus, progrock, ambient, italo és németes kraut előzmények iránti rajongása vezette saját kosmische musikjának felfedezéséhez. Most ebből a receptúrából rakott össze egy albumnyi számot, amelyek annyira változatosak, hogy sose unja meg a befogadó, s szinte érezni lehet, hogy hol is tartunk a Bergenből a mediterrán tengerpartig vezető hosszú úton. A kattogós-energikus darabok (Villajoyosa) éppen annyira megkapóak, mint a láz­álomszerűen kísértetiesek (Bronchi Beat), elborultan savazósak (Æ) vagy a végtelenségig játékos szerzemények (Venter Pa Torske), de egyformán üdítő meghallgatni őket.

Prins Thomas Musikk, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.