Lemez

Prins Thomas: 5

  • - minek -
  • 2018. január 14.

Zene

Ésszel alig felfogható csoda, hogyan képesek némely norvégok tökéletes, meleg tengerek partjára illő, ízig-vérig baleári és közben galaktikus-kozmikus terekre nyíló, lassú-középtempós neodiszkózenét csinálni. A titok nyitja a kerekre csiszolt számokban rejlik, például Thomas Moen Hermansen friss albumának minden egyes szerzeményében. Ahogy a zsíros, lüktető, mégis puha basszusok bekúsznak az ember fülébe, ahogy bugyborékol a villanyorgona tremolófokozatba kapcsolt hangja, amint finoman és egyáltalán nem tolakodóan a lábunk elé rakják a négynegyedes ütemeket, s közben folyton felsír egy gitár. (Mindehhez adalék, hogy az északi zeneművész egyaránt alkalmazza a „csináld magad”, a „zenéltesd unatkozó barátaidat” és a „gátlástalanul mintázgasd ki, ami tetszik” kollázstechnikát is). Prins Thomast egyebek mellett éppen a fúziós, pszichedelikus, progrock, ambient, italo és németes kraut előzmények iránti rajongása vezette saját kosmische musikjának felfedezéséhez. Most ebből a receptúrából rakott össze egy albumnyi számot, amelyek annyira változatosak, hogy sose unja meg a befogadó, s szinte érezni lehet, hogy hol is tartunk a Bergenből a mediterrán tengerpartig vezető hosszú úton. A kattogós-energikus darabok (Villajoyosa) éppen annyira megkapóak, mint a láz­álomszerűen kísértetiesek (Bronchi Beat), elborultan savazósak (Æ) vagy a végtelenségig játékos szerzemények (Venter Pa Torske), de egyformán üdítő meghallgatni őket.

Prins Thomas Musikk, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.