Egy magát realistának füllentõ, teljesen hülye fikció vizében tempózunk tehát, ám az eredetiség és a hihetõség hiánya szerencsére nem nagyon mérsékeli a kábé 80 percnyi masszív szorongást. A suspense-ben és sokktaktikában sem gyenge Traucki óceánja könyörtelen kivégzések nyomasztóan kék vidékévé formálódik a szemünk elõtt, ahol a színészek feladata szigorúan a rettegésre korlátozódik, s e kihívásnak becsületesen eleget is tesznek mindahányan. A legmeggyõzõbb alakítás mindazonáltal egyértelmûen a körülöttük ólálkodó nagy fehéré - így aztán A zátony nem csupán a minden szempontból olcsó, ám hatásos horrorok, hanem a Sztanyiszlavszkij-módszer eredményességének is nagyszerû szemléltetõanyaga.
Forgalmazza a Budapest Film
***