Narancs XXIII. évf. 24. szám(2011.06.16. (2011-06-16)
"A mezőgazdaság maga a táj: falusi turistaként sem nehéz eldönteni, hogy óriás kukoricatáblák és éjjel-nappal megvilágított csirkegyárak hangárjai között vagy változatos, szántóföldek, gyümölcsösök, legelők által tarkított tájban lófrálunk szívesebben."
Kevés honfitársunk munkahelyváltását kíséri olyan közérdeklődés, mint Dzsudzsák Balázsét. A 24 éves nyírlugosi születésű labdarúgó munkáltatója az elmúlt napokig a PSV Eindhoven futballklub volt. Ám Dzsudzsák most úgy határozott, hogy az orosz bajnokságban szereplő Anzsi Mahacskalához teszi át munkahelyét. E döntése súlyosan megosztotta a magyar sportközvéleményt.
Szászfalvi László egyházügyi államtitkár hiába állítja, hogy az egyházi státussal való visszaélés, a "bizniszegyházak" virágzása szükségessé teszi a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény revízióját. Nem az 1990. IV. tc. hordozta magában a visszaélést, hanem az azzal szembemenő és azt alattomosan erodáló egyház-finanszírozási gyakorlatok. Nem a vallás gyakorlásának teljes szabadságát deklaráló 1990. évi IV. tc., hanem a köztársasági ethoszt arcul csapó gazdasági előjogok tették príma bolttá az egyházalapítást.
"Nézze, én emlékszem, hogy átvettem a kormányt 98-ban egy 58 százalékos államadóssági mutatóval. Mikor a lantot letettem 2002-ben, elvesztettem a választást, akkor volt 52-53 százalék. Én nem mondom, hogy szeretett akkor a nyugati média, de azt mondták, hogy ez egy teljesítmény. (...) Mi még Kínával is versenyképesek leszünk, ha végig tudjuk, ha végig tudom csinálni azt a gazdaságpolitikát, amit elindítottam. Ezért jönnek ide a beruházások, ezért lesz munkahely, ezért lesz egy vonzó adórendszer."
Mindenfelé furcsa dolgok zajlanak. Spanyolországban például mindjárt megverik a kormányzó szocpártot, ami csak összehozott valamiféle kiadáscsökkentést, hátha mégsem dől össze az ország: ez ellen ketten hőbörögnek, a PS legnagyobb politikai riválisa, a csutkáig jobboldali, ultramontán, hardcore kapitalista Néppárt, valamint a spanyol köztereken tábort ütő, távolról kissé trockistának tűnő ifjúság. Közös bennük, hogy utálják a szocialistákat és a megszorító csomagjukat - amúgy távolabb nem is állhatnának egymástól. Portugáliában a helyzet hasonló, a szocialistákat most vágták ki a kormányzásból, és jön az a jobboldal, amely népszerűségét nagyrészt a reformcsomag elutálásának köszönheti. (Miközben persze ők is aláírtak az IMF-nek.) Közben Németországban a konzervatív CDU betiltja az atomerőműveket: ez körülbelül olyan, mintha a Kereszténydemokrata Ifjak Szövetsége Ságvári Endre-emléktáblát koszorúzna november 7-én. Ja, ha elfogy a pénz, az emberek hajlamosak furcsán viselkedni, és kormányfő legyen a talpán, aki érti, hogy mi folyik itt, ott, vagy ahol épp van, hogy merre van a jobb és merre a bal, és akkor ő ahhoz képest most merre kolbászol.
"Visszavezetni valakit a munka világába" - nem hiába vártunk, nem hiába viseltük el hoszszú időn keresztül, hogy ezek a szavak semmit sem jelentenek, most mindjárt minden más lesz: napjaink tán legfényesebbre koptatott politikai toposza hamarosan megtelik tartalommal; természetesen a Széll Kálmán Terv idevágó útmutatásai szerint.
Kálmán C. Györgynek,egyre jobb egészséget kívánva Emma néni öröksége Üdvözlet az olvasónak! Az élet nem általában szép, sőt általában nem szép, csak most és nekem az. Eddig ugyanis egyetemisták hallgatták és olvasták a fejtegetéseimet, most viszont lehetőséget kaptam, hogy szélesebb közönséget szórakoztassak el azzal, ami az eszembe jut. Az is tény persze, hogy néha túl gyorsan és túl sok dolog jut az eszembe, amit az életem is mutat. Gimnazista koromban görög-latin szakos tanárnak készültem, aztán angol-orosz, majd angol-általános nyelvészet szakon tanultam az ELTE-n. Végzés után újra kezdtem kínai szakon, Amerikában folytattam, aztán Japánba kerültem kutatóként, majd Ph.D diákként. Végül - szinte emberfeletti erőfeszítéssel - sikerült megtalálnom Japán legkisebb és legvidékibb egyetemét: itt tanítok már két évtizede.
A szabad mozgáshoz szokott állatok láthatóan nem örülnek, ha szűk ketrecbe zárják őket. Felváltva mutatják a levertség, az egykedvűség és a nyugtalanság jeleit. Ez aligha meglepő, hiszen olyasmire kényszerítik őket, ami a természetük ellen való, amire maguktól, állati kedvükben, vagyis ösztönösen sohasem vállalkoznának. Ahogyan mi, emberek sem. Nemcsak azért, mert mi is szeretjük szabadon használni a végtagjainkat, de mert társadalmi állatok lévén a magányt is nyomasztónak érezzük. Egy ketrecbe önként bevonuló, önmagát rabosító párducnál tehát, ha lehet, még furcsábbnak találnánk azt az embert, aki saját szabad elhatározásából egész életét egy szűk cella magányában tölti.
Az elmúlt hetekben Bagdadtól Alexandrián át Kairóig templomok kaptak lángra. A forradalmi változások alatt álló régióban továbbra is súlyos a keresztény kisebbségek helyzete.
"Botrányos, méltatlan és káros a kastélynak" - így jellemezték a keszthelyi Festetics-kastélyban dolgozók közül többen a váratlan és villámgyors igazgatóváltást. A kastélymúzeumot megteremtő Czoma Lászlót június elsejével indoklás nélkül, azonnali hatállyal bocsátotta el munkáltatója. Helyére a város fideszes alpolgármestere került.
A Nagykovácsiban "látott" tigris után májusban újabb hír hozta a frászt a Pilisi Parkerdő látogatóira: lokátor épülne a Hármashatár-hegyre, sorompót és bódét már tettek is a terület elejére. "A markológépek mindjárt jönnek!" - trenírozták magukat az aggódó természetbarátok. De a masinákra kicsit még várni kell.
A kormánytöbbség a hatáskörszűkítés után az Alkotmánybíróságra vonatkozó új szabályokkal és a testület létszámának megemelésével kívánja tovább csökkenteni az alapjogi akadékoskodás lehetőségeit. Az érdemi jogvédelmet ezzel együtt sem kell temetni.
A szabályozás minősége a meghatározó, vagy más eszközökre lenne szükség a korrupció visszaszorításához? Hogyan válnak a korrupciós mechanizmusok a mindennapi működés részévé? Mit tud mondani a szervezetszociológia a korrupcióról? Egy most folyó kutatás apropóján kérdeztük az ELTE Szociológiai Intézetének docensét.
rés a présen: Mi a fontossági sorrend a bandáid között? Áron András: Első a saját zeném, aztán az Apey and the Pea és a Neck Sprain - bár az most nem aktív, de nem oszlott fel a zenekar. Ezek mellett van még a Trillion is, ami Szabó Laciékkal (Grand Mexican Warlock) közös trió. rap: Hogy viseli a közönség, hogy jelentős különbségek vannak a zenéid stílusában? ÁA: Az egyik pillanatban hosszú rasztahajjal üvöltök, mint egy állat, miközben három tasmán szakállas ördög bólogat rá a legsúlyosabb, legnehezebb zenére, ami itthon létezik - a következő pillanatban melankolikus zenét játszom, összehúzódva egy akusztikus gitár mögött.
A fenti cím persze csupán a betűhív idézet kedvéért szerepel múlt időben, hiszen valójában A walesi bárdok majd csak ezután, méghozzá éppenséggel az elkövetkező kedden fog dalolva menni. Merthogy Arany János balladájából kantátát szerzett a világhírű walesi komponista, az eredetileg a dzsessz és a dzsessz-rock művelésével érdemeket szerzett Karl Jenkins, s e kettős érdekű alkotás világpremierje június 21-én lesz a MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjén, hatalmas magyar-walesi vegyes kar részvételével, nem kisebb potentát, mint Károly trónörökös fővédnöksége alatt (Nemzeti Hangversenyterem, fél nyolc).
rés a présen: Nyolcadik alkalommal rendezitek meg a Veszprémfesztet. Sok vagy kevés tapasztalat ez egy fesztivál esetében? Mészáros Zoltán: A több évtizedes múlttal megáldott fesztiválokhoz képest nyilván kevés.
Amikor Sztupa és Troché nyomait kerestük, nem volt könnyű dolgunk. Végre találtunk a falu szélén - ahol a Bika sor összefutott az Új sorral - egy nagy kertvendéglőt, az volt kiírva rá, hogy "Az egyszarvúhoz".
rés a présen: A Vaskakas Bábszínháznak erős társulata lett az elmúlt pár évben. Kocsis Rozi: Az, hogy szakmailag jó karban vannak a Vaskakas művészei, nagyban köszönhető annak, hogy rendszeres képzésben veszünk részt: havi rendszerességgel vannak színészmesterség-, beszéd-, zene- és énekóráink. Amikor néhány hete a színész I.
Habár Szardínia 1800 km-es tengerparttal rendelkezik, a halfogyasztásnak messze nincs akkora hagyománya a szigeten, mint gondolnánk. Az ősi szárd kulturális gyökerek sokkal inkább a sziget belsejében keresendőek.
Eddig azt gondoltuk, hogy az ember nem szórakozni jár a Károli Gáspár Református Egyetem rektori hivatalába (Bp. IX., Kálvin tér 9.), bár az kétségtelen, hogy a vendéglátó- (szórakozó-?) helyek szinte blokád alá veszik a patinás létesítményt.
rés a présen: Milyen elgondolással alakult anno a Supernem? PSZ:Nekünk a zene az egész életünk, nem hétvégi motorosok vagyunk. Igazából az életünkből fakadó lendület és látásmód határozta meg, hogy kemény és szókimondó zenét játsszunk.
"epres palacsinták tutaján / a rendes évi szabadság tovaszáll" (Parti Nagy Lajos: Nyár kiadó) június 17. péntek 16.00 Parsifal Wagner utolsó operájának MűPa-adaptációja 2006-ban készült, és most a június 19-ig tartó hatodik Budapesti Wagner-napok keretében is bemutatják.
Z GENERÁCIÓ Variofon, teremin, terpsziton, ritmikon, emiriton, ekvodin, grafikus hang - ilyen újdonságokat konstruáltak a hangok orosz és szovjet mérnökei 1910-40 között. A találmányaikat bemutató kiállítás Z Generáció címmel nyílt meg a Centrális Galériában, ahol 24-én, a Múzeumok Éjszakáján Najmányi László ad multimediális tereminkoncertet. (Cikkünk a 28-29.
Ha egy véletlen folytán időviharba kerülnénk, és valahol Toscanában térnénk magunkhoz úgy 1490 táján, jó, ha nálunk van a kötet, mely akár a Galaxis útikalauz szlogenjét is büszkén viselhetné borítóján: "Ne ess pánikba!" Ugyanis a Mediciek uralta Firenzében nem árt, ha kiismerjük magunkat a politikai és vallási viszonyok, a kereskedelem és a divatok terén, illetve mindenképp kerüljük el a Ponte Vecchio közepén tátongó lyukat, melybe a hentesek borítják a belsőségeket. Megtudhatjuk továbbá, hogy hol szállhatunk meg, kivel, mi módon érdemes jóban lenni, ha nem akarunk konfrontálódni a helyi erőkkel, vagy azt, hogy ha gyarló gyönyörökre vágyunk, látogassunk misére, ahol a kurtizánok kelletik magukat, s hogy jobban járunk, ha nem fizetünk a kuruzslóknak, hogy epekövünket mézből és koshereszőrből készült kenőccsel gyógyítsa. Ha a fent vázolt futurisztikus esemény mégsem következne be, FitzRoy könyvét akkor is érdemes beszerezni, hiszen az útikönyvek stílusában megírt kultúrkalauz olyan közel hozza a XV.
című vígoperája a leleplezés jegyében fogant, nem árt neki a Metropolitan élő(ből rögzített) moziközvetítéseinek új módija: a kukkolás. A kertben elbújt Ernesto szerenádjának első strófáját nemcsak halljuk Matthew Polenzanitól, látjuk is a beosztott kórustagok karéjában a díszlet mögött tanyázó tenoristát, amint vigyázó tekintetét a pódiumon vezénylő karvezetőre függeszti, aki viszont a "nagy karmestert", James Levine-t figyeli a monitoron.
Kondor Béla még mindig csak nyolcvanéves lenne idén. Negyvenkettő volt, amikor meghalt, de akkor is kevesen voltak, azóta is kevesen vannak, akik tudhatják, ki volt valójában. A Kogart Csernus-emlékházában, ahol kiállították néhány rézkarcsorozatát és egy-két festményét, megint csak nem leszünk okosabbak, de legalább van alkalom a találgatásra.
Ha egy kislány azzal talál meg minket, hogy a házfalból szűrődő "mocorgó, osonó, ricsegő-recsegő hangokat" kitörni készülő farkasoknak tulajdonítja, még nem szükséges legott a vadászpuska olajozásába fogni. Lucy azonban nem hétköznapi kislány.
Ez a Gianni nem ugyanaz a Gianni, ám a hasonlóságok számottevők. Ahogy a Vénasszonyok nyarában, úgy a Gianni és a nőkben is ugyanaz a táskás szempár, az író-rendező-főszereplő Gianni Di Gregorio táskás szeme néz közelre és távolba; vígjátéki közelre és drámai távolba, de leginkább a kettő közé, a derűsen szomorkás középtájra.
A hetven fölött járó termékeny izraeli író 2009-ben új kötettel kereste meg olvasóit. A könyv Jeruzsálemben Falusi életképek címen jelent meg, a nyugati kiadások azonban - így a német is, ezt veszi át a magyar - többnyire Tel-ilani történetek felirattal láttak napvilágot. A mű nyolc elbeszélést fog össze. Ezek közül hét egy képzeletbeli falucskában, Tel-Ilanban játszódik, a nyolcadik pedig - ahogy a címe is jelzi - meszsze innen, máskor. Oz többször megvallotta, micsoda delejes felszabadító hatást érzett fiatalabb korában, amikor kezébe kerültek Sherwood Anderson művei, különösen a Winesburg, Ohio című bámulatos novellafüzér. Hogy ez a varázs az izraeli írót a mai napig kötelezi, arra tanúság ez az új sorozat, a Tel-ilani történetek.
A kellően hatásvadász névvel tüntető Gang Gang Dance formáció már több mint egy évtizede faragja és formálja a zenerajongók fülét, no meg elméjét - fejlődésük folyamatos, afféle burjánzó organizmusként hódítják meg a világot. Első két lemezük (Revival Of The Shittest, Gang Gang Dance, mindkettő 2004) megjelenése között egy év sem telt el, a harmadik (God's Money, 2005) már diszkrét kritikai sikert is hozott számukra.
2011 tavaszának-nyarának hazai lemeztermése a Subscribe rég várt hármas albumának megjelenésén túl is tartogatott komoly meglepetéseket. Egész pontosan négy darabot.
Spielberg klasszikusa óta csúnyán rájár a rúd a cápákra: állíthatnak az állatvédők, halbiológusok és természetfilmesek akármit, a fürdőruhások többsége tántoríthatatlanul Amon Göth reinkarnációját látja mindegyik háromszög alakú hátúszó alatt. Az ausztrál Andrew Traucki második filmje szintén a Queensland-Florida-Animal Planet tengelyre mért erőteljes csapásként értelmezhető.
Párizs, 1934 április: a Notre Dame harangozója lágytojás főzéséhez készül. Ugyanekkor lent a téren: negyvenen várják, hogy pappá szenteljék őket.
Valamilyen félreértés folytán elterjedt, hogy az emberiség gazdagabbik fele - tengeren innen és túl - nyárra még a szokottnál is jobban elhülyül, egyébre gondolni sem tud, csak hogy mit kezdjen tömérdek szabadidejével, hová menjen nyaralni, s milyen mulatsággal próbálja elütni az időt, nehogy valamiképp eszébe jusson egyetlen gondolat is. E tevékenységében bizton számíthat a hollywoodi filmipar romkom elnevezésű termékcsaládjára, amelynek legigénytelenebb darabjait éppen nyárra tartogatja a termékforgalmazó.
Halálakor minden kortársa úgy emlegette Henry Purcellt, mint a legnagyobb angol zeneszerzőt. Purcell 1695-ben majdnem pontosan a zene védőszentjének, Szent Cecíliának a napján halt meg.
A nemzetközi turné után itthon is bemutatott Mundruczó-előadás, a Nehéz istennek lenni igazi turnéprodukció: megszólal mindenütt, ahol van prostitúció, politikai bűn és leleplezés, erőszak és kiszolgáltatottság, valamint ahol nehéz istennek lenni. Vagyis mindenütt. (A rotterdami előadásról lásd riportunkat: Kamionon a középkorba, Magyar Narancs, 2010. október 14.)
Csupáncsak a jóisten meg tán a nyájas olvasó lehet a megmondhatója és elősorolója annak, hogy mi minden is változott meg mifelénk, a budapesti operaéletben, valamint azon innen és túl az elmúlt kurta egy esztendő leforgása alatt. Leváltások és keresztföljelentések, kinevezési mizériák, gyors ütemben átalakult évadterv és persze megtartott bemutatók, májusünnepi vendégjárás, fiatalos plakátkampány és így tovább. Ám van, ami semmit sem változott e mozgalmas év során, s megmaradt épp oly nehezen megmagyarázható, de annál örvendetesebb csodaszerűségnek, mint a megelőző fél évtizedben, s ez a Budapesti Wagner-napok sorozata. Fischer Ádám idén is csakúgy a világszínvonalhoz méri és igazítja az előadásokat, a kórus és a zenekar, a vendégénekesek és a hazai erők közös teljesítményét - az új produkció gyanánt elővezetett Lohengrin és a tavalyi bemutató után most még sikerültebb formát mutató Trisztán esetében egyaránt.
A zavar és az ijedség, ezekkel kellene kezdeni valamit, amikor mintegy akaratunk ellenére végiggondoljuk: mi is volt ez a mozdulat.
Ilyen öt éve nem volt még pályakezdő filmrendezőnek, mint Bogdanovichnak a hatvanas-hetvenes évek fordulója: 1968-tól '73-ig. A pályakezdőt persze vonatkoztassuk kizárólag a stúdiómozik rendezésére; a Célpontok (1968) bemutatása idején nincs egészen harmincéves, de már rég űzi az ipart, tizenévesen színésznek tanult, s húszévesen a rendezés felé vette az irányt, bár először színházban próbálkozott. S hogy milyen sokoldalú fiú, azt a Modern Művészetek Múzeumának írt monográfiákkal bizonyítja, többek közt Orson Wellesről és Alfred Hitchcockról.
Nincs ma bánatosabb népcsoport Magyarországon, mint a folyton a csőd szélén táncoló művészeti fesztiválok szervezőié. 'k még nem tudják, amit mi már igen: gasztronómiai fesztiválban kell utazni, és búcsút inthetnek panaszaiknak.
Az új-hollywoodiakkal együtt bandázó filmrendező filmtörténészként is derekas munkát végzett: nem elég, hogy láthatta még élőben a régi idők mestereit, a legtöbbjüket ki is kérdezte szakmájuk fogásairól. Who The Devil Made It című kötetében olyanokkal olvashatók mélyinterjúk, mint Fritz Lang, Howard Hawks, Alfred Hitchcock vagy Josef von Sternberg. A memoárjain dolgozó szerzőt Los Angelesben értük el telefonon.
A zenei gigarendezvényeknek imázsépítés, töltelékprogram vagy még egy kis bevétel, a művészeknek különleges marketinglehetőség. A színvonal vadul hullámzó. De a minőségi kulturális kínálat egy új fesztiváltrend egyik alapköve is lehet.
A tízes-húszas évek orosz forradalmárművészei által vizionált utópia ma már inkább disztópia benyomását kelti, ők viszont rendületlenül hittek annak a reménybeli folyamatnak a sikerében, amely "...a piszmogó embertől a gép költészetén át a százszázalékosan elektromos emberig vezet". Az idézet a petrográdi Neurológiai Intézet volt hallgatójától, a már régebb óta hangköltészettel, később pedig híradófilm-készítéssel foglalkozó Gyenyisz Kaufmantól, művésznevén Dziga Vertovtól származik, aki A Donyec-medence szimfóniája című filmjéhez használta föl az általa rögzített hétköznapi hangokat és zajokat. Ennek az ember-gép fixációnak az intézményi lecsapódása volt a Moszkvában 1920-ban létrehozott Központi Munkaintézet, ahol a munkások és a gépek minél szorosabb együttműködését kutatták a biológia és a mérnöki munka szintézisének megvalósítása érdekében, lelkes és széles körű társadalmi érdeklődés mellett. Az intézet részévé vált a Projekciós Színház is, amely azt a törekvést hordozta a nevében, hogy a művészi tevékenység célját többé ne a megvalósult műalkotásban, hanem az ennek létrehozásához alkalmazandó módszerek tökéletesítésében és felmutatásában lássa meg a művész és a műélvező. Ennek érdekében a színpadi mozgást is elemeire bontva igyekeztek analizálni, az egy helyben álló ember által elérhető távolságot tekintve zenei kölcsönfogalommal "oktávnak" mint kiinduló egységnek.
A nemrég magunk mögött hagyott zivataros időszak égzengéstől volt hangos. A súlyos anyagi károk mellett néhány tragikus eset is rávilágított a villámcsapások veszélyeire.
Forgalomszállító A Pew Research Center új kutatása szerint a Facebook közösségi portál ma már meghatározó szerepet játszik az online tartalomszolgáltatók forgalomszállítójaként: 1-10 százaléknyi forgalmat terel a 25 legnagyobb amerikai hírszolgáltató weboldalaira. Hárommilliárd Hárommilliárd felvételt készített a Földről ötéves pályafutása során a Calipso francia-amerikai műhold, az összegyűjtött adatok tízezerötszáz DVD-t vagy hetvenötezer CD-t töltenének meg. A 2006 áprilisában pályára juttatott műhold eddig 1,2 millió kilométert tett meg bolygónk körül keringve. Klóntehén Megváltoztatott örökítőanyaggal rendelkező klónozott tehénborjút mutattak be argentin kutatók.
A biológia filozófiájával foglalkozó ausztrál professzor jelenleg az oxfordi All Souls College-ban vendégeskedik, ahol június elején előadást tartott az emberi együttműködés eredetéről. Arról beszélgettünk vele, hogyan kooperáltak elődeink, mi köze lehet a háborúnak az együttműködéshez, és miről mesélnek a szexuálisan túlfűtött barlangrajzok.
Van egy bugyra ennek a mai konzumpokolnak, ami határozottan másnak (kis mennyországnak) mutatja magát, mint ami valójában (nagy pokolbugyor), s mi mindgyakran hajlamosak is vagyunk inkább annak elfogadni, aminek kelleti magát. Ebben a bugyorban hobbikünsztlerek, handarbeiterek, antikváriusok, vicces feliratú polók készítői és más hasonló légmozgatók állították fel standjaikat szorosan egymás mellé, az ünnepnapokon a magnóikat bekapcsolják, s egybefolyik a sok tudatszűkítő akusztikus hulladék, s az összecsukható asztalok mögül szúrós szemek szuggerálják, hogy aki nem vesz, nem ember. Elsőre Szentendre vagy a Balaton ugrik be, hisz az efféle, lehúzás határán táncoló kereskedelem elsődleges célpontja azért mégiscsak a turista, de ha jobban belegondolunk, Budapesten is tömegével bújnak meg a miniatürizált Portobello Roadok. Mind közül ezen a hétvégén a Gozsdu bazár (anyám borogass: "élménypiac") tűnt a legkellemetlenebbnek - s ezen a dzsungelen kell átlökdösődnöd magad ahhoz, hogy megtanulj némi okosságot a fogyasztói társadalomban tanúsítandó helyes magatartásról.
