Egy esõs júliusi éjszakán búcsúzott el a floridai Shai Hulud, a hardcore-reneszánsz egyik kultikus kvintettje, ám a katartikus és kaotikus pillanatokig még történt egy s más. Például a kezdési idõpontok precíz betartása miatt legénységünk csak az Abhorrence nevû szlovák metalcore-csapat félórás zúzására érkezett meg, így szégyenszemre lemaradtunk a reményteljes budapesti Fallen Into Ashesrõl, pedig az általános vélekedés szerint jó bulit kerekített. Északi szomszédunkat tekintve a piros-fehér bézbólsapkás basszeros pózolása tûnt ki leginkább, puskaként magasba emelt gitárjával olykor végigpásztázott a dermedt publikumon, de más említésre méltó eseményt nem tudtunk feljegyezni.
Nem így a bostoni The Hope Conspiracy esetében. Leginkább a koncertet teljes eksztázisban végigüvöltõ, Ramones-pólóban feszítõ frontember (Kevin Baker) volt figyelemre méltó. Britpop-frizurája játékos egyveleget alkotott kigyúrt felsõtestével és végigtetovált karjával. Két-három perces számaik jól adagolt agresszivitásának köszönhetõen hamar felbolydult a hallgatóság apraja-nagyja: beindult a színpadmászás, ugrálás.
Mindez csak fokozódott a Shai Hulud színpadra lépése után. Zeneileg kiérleltebb, vagyis a koncerteken nehezebben követhetõ tételeik intenzitását sem érhette panasz. Mindannyian rutinosan és felszabadultan kommunikáltak a közönséggel, énekesük (Geert Van der Velde) Dale Cooper ügynök módjára feltartott ujjal, bólintással honorálta a legkiemelkedõbb produkciót nyújtó stage-divingolók teljesítményét. Azokat a renitenseket pedig, akik a színpadról nem fejest ugrottak, hanem úgymond letalpalták az elöl állókat, atyai feddésben részesítette. A különdíjak közül a kiejtési versenyt a kissé megilletõdött szlovák kvartett énekese érdemelte ki ízes "köszönöm szépen"-jéért. Kevin Baker vihette magával a legprofibb lóbáló díját: olykor kétméteres kilengés után rántotta vissza magához a mikrofont, tökéletes koreográfiával, mindig a következõ sor kezdetére.
Összességében a The Hope Conspiracy és a Shai Hulud mint a hardcore kiváló reprezentánsai, derekasan teljesítettek Budapesten, felvonultatva a stílus minden erényét: felszabadult atmoszférájú, megalkuvás nélküli, a szó szoros értelmében élõ elõadásuk után fül nem maradt csengés nélkül. Csak kár, hogy az est apropója a Shai Hulud búcsúturnéja volt.
Kiss Tibor
Kultiplex, július 2.
