Koncert: Búcsúban (Fallen Into Ashes; Abhorrence; The Hope Conspiracy; Shai Hulud)

  • Kiss Tibor
  • 2004. július 8.

Zene

Egy esõs júliusi éjszakán búcsúzott el a floridai Shai Hulud, a hardcore-reneszánsz egyik kultikus kvintettje, ám a katartikus és kaotikus pillanatokig még történt egy s más. Például a kezdési idõpontok precíz betartása miatt legénységünk csak az Abhorrence nevû szlovák metalcore-csapat félórás zúzására érkezett meg, így szégyenszemre lemaradtunk a reményteljes budapesti Fallen Into Ashesrõl, pedig az általános vélekedés szerint jó bulit kerekített. Északi szomszédunkat tekintve a piros-fehér bézbólsapkás basszeros pózolása tûnt ki leginkább, puskaként magasba emelt gitárjával olykor végigpásztázott a dermedt publikumon, de más említésre méltó eseményt nem tudtunk feljegyezni.

Egy esõs júliusi éjszakán búcsúzott el a floridai Shai Hulud, a hardcore-reneszánsz egyik kultikus kvintettje, ám a katartikus és kaotikus pillanatokig még történt egy s más. Például a kezdési idõpontok precíz betartása miatt legénységünk csak az Abhorrence nevû szlovák metalcore-csapat félórás zúzására érkezett meg, így szégyenszemre lemaradtunk a reményteljes budapesti Fallen Into Ashesrõl, pedig az általános vélekedés szerint jó bulit kerekített. Északi szomszédunkat tekintve a piros-fehér bézbólsapkás basszeros pózolása tûnt ki leginkább, puskaként magasba emelt gitárjával olykor végigpásztázott a dermedt publikumon, de más említésre méltó eseményt nem tudtunk feljegyezni.

Nem így a bostoni The Hope Conspiracy esetében. Leginkább a koncertet teljes eksztázisban végigüvöltõ, Ramones-pólóban feszítõ frontember (Kevin Baker) volt figyelemre méltó. Britpop-frizurája játékos egyveleget alkotott kigyúrt felsõtestével és végigtetovált karjával. Két-három perces számaik jól adagolt agresszivitásának köszönhetõen hamar felbolydult a hallgatóság apraja-nagyja: beindult a színpadmászás, ugrálás.

Mindez csak fokozódott a Shai Hulud színpadra lépése után. Zeneileg kiérleltebb, vagyis a koncerteken nehezebben követhetõ tételeik intenzitását sem érhette panasz. Mindannyian rutinosan és felszabadultan kommunikáltak a közönséggel, énekesük (Geert Van der Velde) Dale Cooper ügynök módjára feltartott ujjal, bólintással honorálta a legkiemelkedõbb produkciót nyújtó stage-divingolók teljesítményét. Azokat a renitenseket pedig, akik a színpadról nem fejest ugrottak, hanem úgymond letalpalták az elöl állókat, atyai feddésben részesítette. A különdíjak közül a kiejtési versenyt a kissé megilletõdött szlovák kvartett énekese érdemelte ki ízes "köszönöm szépen"-jéért. Kevin Baker vihette magával a legprofibb lóbáló díját: olykor kétméteres kilengés után rántotta vissza magához a mikrofont, tökéletes koreográfiával, mindig a következõ sor kezdetére.

Összességében a The Hope Conspiracy és a Shai Hulud mint a hardcore kiváló reprezentánsai, derekasan teljesítettek Budapesten, felvonultatva a stílus minden erényét: felszabadult atmoszférájú, megalkuvás nélküli, a szó szoros értelmében élõ elõadásuk után fül nem maradt csengés nélkül. Csak kár, hogy az est apropója a Shai Hulud búcsúturnéja volt.

Kiss Tibor

Kultiplex, július 2.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.