- csonta -
Rózsavölgyi és Társa, 2004, 272 oldal, 2490 Ft
HHHHH
film
Dirty Dancing 2. Kifejezetten jobb, mint az elsõ rész. Érdekesebb, izgalmasabb, talán még okosabb is csöppet (bár, ugye, ne feledkezzünk meg a keretekrõl sem, arról, hogy ez egy szórakoztató film, s ami ilyennek készül, annak - gondolják az okosak - butának kell lennie). Hát akkor "fésüljük ki az összecsomózódott hajunkból a csomókat"!
Azért jobb, mert leginkább semmi köze nincs egymáshoz a két filmnek, ha azt az egy szerencsétlen, beesett arcú, gyomorbajos tekintetû Patrick Swayze-t nem számítjuk a kétperces jelenetével. Szóval itt, kérem, Kubában vagyunk, és leginkább egy forradalom van kibontakozóban, demokratikus forradalom, még abból az elavult típusból, mely a szabadságról szólt. Havanna, 1958 novembere. Aztán persze errõl kábé ennyit, a többinek nézz utána, barátom, a történelemkönyvben! És furcsa módon mégsem csak a "Bimájbébi"-rõl szól ez a könnyû kis, kertmoziba való etûd (kár, hogy Budapesten megszûnt mind, mármint a kertmozi - viszont lett is: Szimpla kertmozi, VII., Kazinczy u. 14. - az olv. szerk.). Szóval több van itt - szeretném látni, és tényleg több -, mert szól ez a második rész arról is, hogy egy idegen kultúrát meg kell ismerni. Igen, igen. Nem szétlõni, nem beleugatni, nem megsemmisíteni, nem kinevetni, és leginkább nem félni tõle, hanem megismerni. Eddig rendben is lenne, jöhet most már tõlem a "Bimájbébi", táncoljanak kubai fenékriszálósat, és ne legyen happy end, sírjon az a kertmozi, duzzadjon a Balaton. Csak azt nem tudom, hogy mikor egy icipicit is megismerõdött ez a fülledt, szenvedélyes és izgalmas kubai kultúra, miért kell fõvesztve menekülni. Hacsak nem azért, hogy ne legyen happy end.
- csejk -
Forgalmazza az SPI
HHH
dvd
VERDI: NABUCCO Az olasz teatralitás legkifinomultabb formája érvényesül már abban is, ahogy Riccardo Muti vezényel ezen az 1987-es felvételen, a Milánói Scalába zeneigazgatóként való visszatérte alkalmából. Nem állítható, hogy direkt a kamerának dirigál, mondhatni, máskor sem idegen tõle a narcizmus, de ez alkalommal valóságos protagonista, dinamikai jelei nemcsak artisztikusak és arisztokratikusak, hanem egyenesen akrobatikusak, mozdulatai koreografált arabeszkek, néha majd' elrepül, aztán minimálgesztusra vált, szinte leáll, szóval tükör elõtt van minden lepróbálva. Különben nemcsak a haját lobogtatja, hanem Verdi legtökéletesebb risorgimento zenéjét is. A produkció minden szempontból szerencsés csillagzat alatt született. A zenekar és a kórus ezúttal hibátlanul együtt van, Muti ügyel a nagy formákra és a részletekre, a fokozásokra és a váratlan csöndekre is. Renato Bruson a címszerepben pazar. Hallottam már (a mély regiszterben) tökéletesebb hangot, de Bruson nagysága nem a szakmai kvalitásaiban, hanem a mûvészetében rejlik. (Láthattuk nemrég, amikor hetvenhez közel nálunk járt.) Semmi gesztus, semmi póz, csak bensõség és személyiség. Ghena Dimitrova mint Abigail a tõle várt kiegyenlített, hatalmas hang a szörnyû nehéz szerepben. Paata Burchuladze basszusa teljében volt a felvétel idején. A többiek az átlagot nyújtják.
Meglepõen jó a rendezés. Roberto de Simone nagy asszír-babiloni formákkal, kanyargó vagy egyenes lépcsõkkel operál, a hatalmas történelmi falak összenyomják a magukat nagynak képzelõ embereket. Van mozgalmasság, de a Va pensiero kórus árnyképbõl indul és mozdulatlan, ami a javára válik. Nagyot lendít a látványon Brian Large, az operák videósításának mestere: csodákat mûvel egy felsõ gépállásból.
- koltai -
NVC ARTS - Warner Music
HHHHH
könyv
Romsics Ignác: Múltról a mának Fura kettõsség jellemzi a honi történeti közfelfogást: számos, nemzedékeken átívelõ téveszme és kigyomlálhatatlan anakronizmus terheli annak ellenére, hogy kiváló történeti munkák egész sora olvasható a magyar múlt bármely periódusáról. Kérdés - amit sokan és sokszor föl is tesznek -, hogy az oktatás miért képtelen érvényt szerezni a tényeken és az észérveken alapuló történelemszemléletnek. Nyilván nem lehet erre egyetlen mondatban válaszolni: abban viszont elég biztosak vagyunk, hogy a helyzet középtávon sem javul - már ha azon egyetemi-fõiskolai tapasztalatainkra gondolunk, hogy a történészhallgatói évfolyamok többsége simán kiállíthatna jó néhány jobbikos, MIÉP-es vagy polgári körös alapszervezetet.
Romsics Ignácon, napjaink legfelkapottabb történészén mindenesetre semmi sem múlik. Tanítványai remek összegzések szerzõi, õ maga pedig az egyik "legérzékenyebb" idõszak, Trianon és a huszadik század elsõ felének értõ kutatója. Jelen kötete az 1998-2003 közötti tanulmányaiból válogat: az öt tematikai egység a térségbeli nemzetkoncepciókkal, a két huszadik századi békerendszerrel, a két háború közötti magyar külpolitika nagyhatalmi megítélésével, a magyar társadalomfejlõdés kontinuitásaival foglalkozik. A jól szerkesztett gyûjtemény darabjai összefüggõ egészként is olvashatók: például a magyar politika és közgondolkodás nemzetfogalom-értelmezésének logikus következménye az itt külön dolgozatban tárgyalt magyar birodalmi "gondolat". A kötetet sajátosan szubjektív hangulatú elemzések zárják: ez a fajta személyesség, úgy tûnik, mind kedveltebb a szakmában (gondoljunk csak Pritz Pál igen színvonalas Bárdossy-kötetére). Sõt: mivel az emóciók nem torzítanak, hanem olyan távlatokat nyitnak, amiket az elemzõ agy nem lát be, ez a mûfaj jó kiegészítõje a nagy tárgyismereten és aprólékos forráskritikán alapuló szakmunkáknak.
B. I.
Osiris, 2004, 468 oldal, 2480 Ft
HHHHH
web
www.ttc.hu Rám bíztak a nyárra egy tevét. Egy nettevét. 12 éves unokahúgom nyaralni megy, és a Tétova Teve Club oldalon született állatát kell etetni, itatni, hánytatni, táncolni tanítani, hogy ki ne múljon, el ne butuljon és ez még mind semmi. Rosszabb, mint a tamagocsi, ha emlékeznek még a hirtelen támadt, majd látványosan megszûnt hisztériára az elektronikus zsebdög körül, ami olyan volt, mint egy mobiltelefon-logó, és ha nem gondoskodtak róla, akkor megszûnt létezni a képernyõn. Izgulok, hogy Sanyilla, a teve meg ne murdeljon a kezeim között, mert akkor rossz gazdának nyilvánítanak majd a gonosz tizenévesek. Jó tevetartó akkor leszek, ha megtömöm hamburgerrel és szénával, plusz megtanítom a púpost olvasni, írni, sõt rendõrnek lenni. Aztán esetleg leülök csetelni a többi kiskorú mûbeduinnal. És nehogy azt higgyék, hogy ezt az oldalt alig látogatja valaki, mert tömegek szeretnének tevebõrben ismerkedni, teveklubos emilcímet szerezni, teve módon viccelõdni, hiszen olyan okosan van felépítve az egész teve-valóság, legalábbis marketingszempontból, hogy nem lehet tõle könnyen szabadulni. A tizenéves mobiltelefonos kisiskolás a legkönnyebben meggyõzhetõ vásárlóréteg, és ez azért fontos ebben az esetben, mert ki szeretné, ha a tevéje, szegény, vízen és hamburgeren élne vitaminok nélkül élete végéig, amikor van epershake, ami csupán 1 datolyába kerül, azaz egy pár ezer forintos sms-be. Kérdeztem az unokahúgomat aggódva, hogy õ szokott e datolyával fizetni. Azt mondta, sajnos nem, de a tehetõsebb barátnõje elég sokszor, és milyen jó neki, mert a tevéje már szuperteve, és csetelhet a kizárólag szupertevéseknek fenntartott fórumon, és vállalhatja nyárra mások tevéjének etetését online. Én meg itt ingyen gürizek Sanyilláért, aki nem is elit teve.
- sisso -
HHH
könyv
Toby Litt Gátlástalanok klubja címû könyve olyan jelenség farvizén hajózik, amelyrõl azt hittük, nemigen ver már hullámokat. A könyv címe angolul árulkodóbb: Beatniks - ráadásul magyarul is alighanem mindenki érti, akinek a "beat" szó mond valamit. Nem egyszerûen egyetlen mítosz, hanem egy egész mitológia - a beatmozgalom, mely, ugyebár, sokkal több, mint zene: világ épült rá, majd dõlt össze - kel új életre Litt regényében: Kerouac és az õ Útonja áll e mitológia közepében, de közvetlenül mellette Allen Ginsberg az Üvöltéssel és Bob Dylan, Neal Cassady meg a "szent helyek": New York, Denver, San FranciscoÉ
Az 1968-ban született angol Toby Litt elsõ regényében (1997-ben jelent meg) néhány fiatal próbálja újrateremteni a hatvanas évek "fílingjét", újraélni az akkori "beatnikek" föltételezett élményeit, és ehhez közvetlen környezetüket, szókincsüket, személyiségüket helyezik prés alá. És mivel Közép-Anglia szûknek bizonyul az elõdök rekonstrukciójához, ketten útra kelnek, hogy ismét bejárják az Úton útját. Még enni sincs hol: csupa gyorsétterem mindenütt, ami persze nem "hip", azaz súlyosan ciki. A '95-ben játszódó regény figurái maguk is távolságtartással - és olykor némi csalással - járják választott útjukat, modorukból, konfliktusaikból kicseng a fiatal író rezignációja: az sem volt jobb, de ez sem jó.
Litt már több regényt és novelláskötetet publikált, és jól jegyzik õt a hazájában: 2003-ban a tekintélyes Granta magazin a húsz legjobb brit író közé sorolta. Az Ulpius-ház egyre sokszínûbb és nehezebben körvonalazható arculatában ez a könyv a kezdeti fõsodorba tartozik: színvonalas, fordulatos nemzedéki opus, ügyes "elsõ regény". Kiszámítható fordulatai, "archetipikus" figurái és olykor sablonos-vázlatos környezetrajzai ellenére eléggé lesújtó leszámolás a hajdani mítosszal - Kerouac Útonját kihajítják a kocsi ablakán - és a jelen mítosztalan ürességével. Kodaj Dániel fordítása alapos és munkás - és hogy olykor "ciki" a stílus, az is erénye.
- ki -
Ulpius-ház, 2004, 334 oldal, 2480 Ft
HHHH
kiállítás
GOYA RÉZKARCSOROZATAI Képzeljük el, hogy háború van, fiatal anyák vagyunk, egy katona kitépi kezünkbõl csecsemõnket, falhoz taszít és megerõszakol; képzeljük el, hogy nem várjuk meg ezt a pillanatot, hanem követ, kardot, ki-hegyezett dorongot ragadunk, és mielõtt lelõnek bennünket, hasba szúrjuk a megszállót; képzeljük el, hogy nincs erõnk ellenállni, családunkkal együtt a félelemtõl elernyedve, egymásba kapaszkodva várjuk, hogy a gyilkosok tüzet nyissanak ránk; képzeljük el, hogy fiatal férfiak vagyunk, letépik rólunk a ruhát, egy szablyavágással megfosztanak nemzõszervünktõl, majd lábunkat szétfeszítve ráhúznak egy facsonk hegyes ágára, még a karunkat is lecsapják, úgy hagynak ott; vagy lábunknál fogva fejjel lefelé kötöznek fel egy faágra, levágott fejünket egy másik ágra tûzik, onnan néz bennünket; képzeljük el, hogy bikák vagyunk az arénában és a lándzsa martól hasig átfúrta testünket, vagy torerók vagyunk, a bika két szarván felnyársalva; képzeljük el, hogy feleségünkkel/férjünkkel sziámi ikrekké nõttünk össze, és közben vicsorogva üvöltjük, hogy el akarunk válni egymástól; képzeljük el, hogy egy lólábú szatír emel minket a magasba bokánknál fogva, és mi, a szerencse fiai, tûzcsóvákkal dobálózunk égnek álló hajjal; képzeljük el, hogy egy vigyorgó óriás kasztanyettezik elõttünk kísérteties fényben, és mi a feleségünket tartjuk magunk elé, akár egy bábut, rémületünkben. Képzeljük el, hogy mindezt nemcsak látjuk, de rézbe is metsszük, és minden egyes karcolással újra át is éljük. Négy sorozatát alkotjuk meg a társadalom, a háború, az éhínség, a klerikális reakció, a bikaviadal és az emberi eszeveszettség borzalmainak, mintegy kétszázötven lemezen, több mint negyedszázadon át. Képzeljük el, hogy mi vagyunk Goya.
- halasi -
Leopold Museum, Bécs, megtekinthetõ szeptember 20-ig
HHHHH
dvd
Lapzárta Egyetlen sztori sem éri meg, hogy az életedet kockáztasd! Részben az 1996-ban meggyilkolt ír újságírónõnek, Veronica Guerinnek köszönhetjük, hogy ezt minden valamirevaló nemzetközi újságíró-szemináriumon tanítják. A Sunday Independent riportere (Cate Blanchett) jó néhány korrupciós ügy felgöngyölítése után az ír drogbárók ellen száll ringbe, és teszi kockára az életét. A film azonban sem újságírói módszereit, sem valódi motivációit nem tudja bemutatni igazán hitelesen, pedig Veronica igazi profi, aki valódi sztorit akar, olyat, aminek hatása van. Ezért nagyvadakra lõ, mert hisz abban, hogy ha valami nyilvánosságra kerül, annak van súlya és következménye. Ezért a hitéért az életével fizet, de hogy pontosan miért is kockáztatja a saját és a gyereke életét, arról a film végére is csak homályos elképzeléseink maradnak. Pedig ha egyszer is kimondaná: azt szeretné, hogy a gyereke egy jobb Írországban nõjön fel, lehet, hogy megtudhatnánk valamit arról, hogy az újságírásnak igenis feladata a társadalmi egyenlõtlenségek, igazságtalanságok és a korrupció ellen küzdeni.
A film nem jó, mégis elgondolkodtat, ki is lehetett valójában az igazi Veronica Guerin - és tulajdonképpen ez már megéri a másfél órát.
- vé -
Forgalmazza az InterCom
HHH
