Lemez: Majdnem Borz (Ágoston Béla: Meles meles)

  • 2002. március 7.

Zene

Kispál-számokat fog játszani Ágoston Béla - úgy huszadmagával - március 15-én a Trafóban. Időben szólok: a napokban megjelenő Meles meles lemezbemutató koncertje után aligha lesz még egy ilyen alkalom.

Kispál-számokat fog játszani Ágoston Béla - úgy huszadmagával - március 15-én a Trafóban. Időben szólok: a napokban megjelenő Meles meles lemezbemutató koncertje után aligha lesz még egy ilyen alkalom.Ágoston Béla a kilencvenes évek közepén tűnt fel a hazai etnodzsessz palettáján. Kezdetben hajlamos voltam Dresch "Dudás" Mihály és Grencsó István útján keresni a helyét, de most már úgy gondolom: könnyebben eljut hozzá, aki felhagy a kitaposott nyomok követésével. Még ha Ágoston kötődése a magyar népzenéhez és a free dzsesszhez változatlanul erős maradt is.

Jelenleg annak jegyében fúj a Dél-alföldi Szaxofonegyüttesben, és abba a rokonságba tartozik a "duda a dzsesszben" fonalat kibontó Ágoston-trió is, de mert a kutya a részletekben van elásva, korántsem hagyhatók figyelmen kívül azon zenekarok, amelyekben "csupán" közreműködik. Így az archaikus jiddis hagyományban gyökerező Odessa Klezmer Band, az ugyancsak Kiss Ferenc vezette - s az ő életművét újragondoló - Etnofon Zenei Társulás, a múlt év legszebb szavú ígérete, a Folkestra, illetve legújabban a cimbalmos Lukács Miklóshoz kötődő Eclectic Gipsy Band.

E sok szín dacára Ágoston nem tart attól, hogy elaprózza magát - inkább azokhoz a színészekhez hasonlítja hozzáállását, akik szívesen kalandoznak a különféle drámai műfajok között. S mert számos fúvós hangszeren játszik, sokan hívják, most érnek be a régi ismeretségei - Lukács Miklóssal, például, a Vasmalomban haknizott azelőtt. "A gond csak az, amikor ugyanabban az időpontban egyszerre több zenekarral kellene fellépni."

De hogy jön ide a Kispál?

H

A Szarvason nevelkedett Ágoston 1988-tól a pécsi tanárképző főiskola ének-zenei tanszékén tanult - ahhoz nem érzett magában elegendő felkészültséget és önbizalmat, hogy a Zeneakadémiára jelentkezzen. A Kispál és a Borz egy éve működött akkoriban, és Forradalmárával a gólyatáborban azonnal levette Ágostont a lábáról.

"A rendszerváltás éveiben intenzív diákélet folyt Pécsen, a kollégiumban rendszeres dzsesszklub működött, a rajz szakos Lovasi ott hallott engem először. Egyre többet beszélgettünk a büfében, ő adta a zenekaromnak a Mecseki free nevet, s előbb-utóbb a közös zenélés gondolata is felmerült." Ágoston így szállt be Lovasi és barátja, Hajdú András össznépi zenei-színházi előadásába, aztán a Kispál-koncertekbe is - együtt játszottak egészen addig, amíg a zenekar nem döntötte el, hogy trióban és főállásban muzsikál. 1997 őszén, a Kispál és a Borz tízéves jubileumi koncertjén azonban - a többi egykori taghoz hasonlóképpen - újra jelenése volt, akkor tűnt fel a Kispál-rajongó Kővári Zsoltnak, hogy milyen jól fest ebben a gitárzenében egy szaxofon. Ezt követően az ő ötlete - és anyagi támogatása - nyomán kezdett ez a feldolgozás-lemez megformálódni.

És ha Kővári Zsolt történetesen Quimby-rajongó?

"A Kispál-számok kapcsán is felmerült bennem, hogy miért bántsam őket, ha egyszer teljesen jók így is; csak hát nagyon csábító volt, hogy egy olyan lemezt készíthetek, amilyet szeretnék. De amikor hozzákezdtem, még fogalmam sem volt, hogy a Hello vagy mondjuk az Autók a tenger felé hogyan fog dzsesszes változatban hangzani. Ugyanígy - bár félek, ez nagyképűen hangzik - a Quimbynek is neki lehetett volna ülni."

H

Attól a technós Kispál-remixalbumtól, amely két évvel ezelőtt jelent meg, a Kispál-rajongók zöme meglehetősen kiakadt. Hogy a dzsessz közelebb állna hozzájuk, mint az elektronikus tánczene, azt nem gondolnám, de hogy ebben az anyagban könnyebben a Kispálra találhatnak, azt feltétlen. Ágoston feldolgozásaiban az eredeti dalok korántsem tűnnek pusztán "alibinek": valóban komolyan vannak véve témaként és rögtönzésként egyaránt - számomra ettől példaértékűek, ettől élvezetesek igazán. Egyfelől. (Miközben, ne essék félreértés, ízig-vérig szuverén dzsesszlemez.)

Másrészt rendkívül vonzó a hangszeres és stiláris és hangulati gazdagsága - közreműködői nem csak a dzsessz, továbbá a magyar és keleti népzenék eszköztárát vonultatják fel a gardontól a tabláig, belefér a szkreccselés, sőt egy feldolgozás feldolgozásával még az Anima Sound System is. Dj Titusz, Juhász Gábor, Hárságyi Péter, Lukács Miklós, Geröly Tamás, Szandai Mátyás, Monori András, Szalai Péter és így tovább... - nem csoda, hogy Lovasi András sem akart kimaradni a buliból, s végül két számban énekel.

"A Kispál-rajongók szemszögéből nem tudok (a feldolgozásokhoz) hozzászólni, mert én nem vagyok egyértelműen Kispál-rajongó. Fantasztikusnak tartom a lemezeiket, de magától a pop- és rockzene nyelvétől, hallgatásától - attól, hogy a világ dolgaira ezen a szűrőn keresztül csodálkozzak rá - az életem sodrásával eltávolodtam. Az Ágy, asztal, tévé volt az utolsó lemezük, amit hallottam, így fél évet azzal töltöttem, hogy ismerkedjek a számaikkal. Arra törekedtem, hogy a Kispál-lemezek mindhárom rétegére - a beates-poposra, a tudatalatti népzeneire és a keményebb rockosra - építeni tudjak."

Ágoston kezdetben tíz számban, szimpla lemezben gondolkodott, de miután az első hatot bemutatták Kispálék 2000 decemberi koncertjén, a sikerrel újabb igények merültek fel. Akkoriban még Kind of Borz volt a munkacím, ebből lett mára a dupla Meles meles, ami ugyancsak borz, csak éppen latinul.

Le a kalappal.

S hát minimum duplán ajánlom én is, ennél többet nem tudok elképzelni:

- azoknak, akik szeretik a dzsesszt;

- azoknak, akik szeretik a Kispált;

- azoknak, akik szeretik a dzsesszt

+ a Kispált.

Mint:

Marton László Távolodó

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.