Színház: Fecsegő csecsebecsék (Vaginamonológok)

  • Csáki Judit
  • 2002. március 7.

Zene

Az az érzésem, hogy ami angolul vagina, az magyarul pina. (Nem a szótárban, hanem igaziból.) A vagina szó hangulati-kontextuális-érzelmi tartománya magyarul nagyjából a vakbélének vagy a térdkalácsénak felel meg. Fantáziám képtelen előállítani egy olyan jelenetet, melyben a férfi szenvedélytől elfúló hangon a nő vagináját dicséri elragadtatottan. A szinonimák - majdnem mind, a mufftól a picsáig -, azok rendben vannak.

Az az érzésem, hogy ami angolul vagina, az magyarul pina. (Nem a szótárban, hanem igaziból.) A vagina szó hangulati-kontextuális-érzelmi tartománya magyarul nagyjából a vakbélének vagy a térdkalácsénak felel meg. Fantáziám képtelen előállítani egy olyan jelenetet, melyben a férfi szenvedélytől elfúló hangon a nő vagináját dicséri elragadtatottan. A szinonimák - majdnem mind, a mufftól a picsáig -, azok rendben vannak.AThália Színház Új Stúdiójában bemutatott Eve Ensler-szöveget drámának nem nevezném, színdarabnak sem, de hisz még a szerző is csak "monológoknak" hívja, melyek alapjául igazi interjúk szolgáltak - egyik fő tulajdonságát, a bátorságba bújtatott gyávaságot mutatja ez a címzavar. Bár volt itt sok fordító - Tandori Dezső, Debreczeni Júlia, Szurdi András és Pordán Ferenc -, a cím és a szövegben milliószor előforduló szó esetében mégsem történt meg a fordítás.

Következésképp kisebb a pirulási együttható - amely szerintem amúgy is kisebb mifelénk, mint mondjuk Londonban vagy New Yorkban. Mert lehet ugyan, hogy nagy átlagban rosszabbul állunk a pinadiskurzusok számában és mélységében, de az Eve Enslerénél azért eredetibb és cizelláltabb történetekkel bírnánk előrukkolni, még ha olyikat hímnemű írta is, pl. Esterházy. Ezek a monológok ugyanis olyan papírízűek, hogy

minden centi magnószalagért kár volt

annak idején. Az első balul sikerült szexuális kalandtól frigiddé vált nő története vagy a katonák által megerőszakolt nő tragédiája éppúgy sematikus, mint a nemi öntudatára - pontosabban a pinája létezésére - ráébredő gyereklány tétova leszbikus élménye vagy a serdülőkori maszturbáció okozta döbbenet leírása. S ha ehhez még hozzáveszszük, hogy kis kanyarral a menstruáció és a csikló is szóba kerül, majdnem teljes a leltár - csak azt a véget, azt tudnánk feledni, amelyben az anyaság, a szülés a vagina koronájává válik, a képzavarral együtt.

Néhány nyugati produkció visszhangja megelőzte a magyar előadást (pontosabban előadásokat, merthogy Pécsett is játsszák Moravetz Levente rendezésében, csak oda még nem tudtunk eljutni, de fogunk); eszerint a szöveg bombaként robbant a színházi és egyéb közegben, nem utolsósorban azért, mert a legnagyobb színésznők sem átallottak egy-egy fordulóra beülni a többnyire lecsupaszított és színháziatlanított előadásokba. Egy ilyen előzmény farvizén a tháliás előadás legvalószínűbb sorsa az lehetne, hogy streetfighter módjára, a vélt tabudöntögetés mezében, sajátos illatfelhőben, fel a fej, szét a láb-öntudattal lázítsa az elnyomott vaginájú asszonyokat, és korholja az elnyomó farkú férfiakat. Nagy-nagy-nagy, abszolúte végtelen hálával tartozik mindenki a játszóknak és elsősorban a rendező Bozsik Yvette-nek, hogy az egész ügylet végeredményben kikerült a feminista-macsó kontextusból, de még a nemi felvilágosításéból is. És becsusszant a színházba.

Elsősorban Bozsiknak köszönhetően, aki amúgy művészi frontokon megvívta már a maga összes felszabadító harcát, túl van minden bátorságon, tehát megengedheti magának, hogy első prózai rendezése alkalmával a színház érdekelje. Nem a "non-fiction" (ez esetben virtuális) immanens erejére, hanem a szerepekre koncentrált, és arra, hogy a valóságszag (de finom voltam) helyett színházi levegő legyen itten. Egy keletiesre stilizált, a testtel, a mozgással, a képpel, de még a tartással is pontosan megtámogatott atmoszféra, egy vakítóan fehér és átlátszó plexibútorokkal berendezett térben (tervező Berzsenyi Krisztina), melyben egy lukas kanapészerűség megidézi ugyan a fő tárgyat, de úgy bejátsszák, hogy nem is kell észrevenni. Az előadás legvégén viszont egy pucér férfi kuporog magzati pózban egy olyan plexiládában, amilyenhez hasonlóban Bozsik Yvette is sok évvel ezelőtt; ez itt idézet, és tessék észrevenni, hogy nem a vaginatájékról.

Az este legnagyobb attrakciója Fullajtár Andrea játéka. Fullajtárról jó nagy könyvet lehetne már írni, és abban a többi rengeteg fantasztikus alakítás (mondjuk a Csalog Zsolt-monológtól kezdve, pedig akkor még főiskolás volt) mellett ki kellene térni erre is, amikor maga mögé és alá utasítja a vacakocska szövegecskét, és olyan és annyiféle nőt mutat meg, és szemmel láthatóan annyira élvezi ezt a Bozsik-féle testjátékot, hogy lehet rajta ámulni, bámulni, meg még a szöveget is meg sem hallani. Pedig az is abszolválva van, a hozott anyaggal jól feltupírozva. Fullajtárnak jut mellesleg tán a legjobb sztori: az üzletasszonyé, akinek a nagy hajtásban

szemernyi ideje sincsen a vaginája nézegetésére,

ami különben is olyan macerás. Fullajtár játékában épp annyi a stilizáció, mint Bozsik rendezésében és a térben magában; a járás közben gondosan egymás elé keresztbe tett lábak (ez a manökenlépés, amitől normális ember azonnal hasra esik), a száj tétova-lassú rúzsozása, a magas sarkú cipő fel- és levevése annyi erotikát sugároz a nézőtérre, amennyi tízórányi vaginaemlegetésből sem sül ki soha. Fullajtár itt a Nagy Nő.

Tóth Anitának főleg a gyereklány-, a katonák által megerőszakolt nő- és a leszbikus kaland-szövegek jutottak, s ez elsősorban azért van rendben, mert ő maga egy gyereklányt hoz be a színpadra, aki viccesen néz ki a csipkés-harisnyatartós combfixben és a magas sarkú cipőben. Vaginaügyi szereposztásban nem annyira kézenfekvő megoldás, mint, mondjuk, a Vihar Arieljeként, mert abban pokolian tehetséges.

Zarnóczay Gizella - aki táncosnő, és nemrégiben Zsótér Sándor Sarah Kane-rendezésében játszott prózai szerepet - erősebben tapad a történeteihez, melyeknek igyekszik a beszélő személyiség erejét kölcsönözni. Ez olykor sikerül, olykor nem, de ez utóbbi esetben sem a beszélő személyiségének ereje hibádzik. Zarnóczay jó, s ha nem is kiütéssel, mint Fullajtár, de pontozással ő is veri a szöveget.

Legkevésbé a vagina volt érdekes ezen az estén, szegény.

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.