Zene

A brit filmkészítőknek mindig is kedvelt témája volt a lumpenek világa. Forgatókönyvnek-való is akad dögivel, például a kilencvenes évek jelentős brit sikerkönyvei - fiatal rendezőnk is bízvást alapozhatott John King The Football Factory című bestsellerére.

A kamera két távoli eseményt rögzít. Az egyik pillanatban épp egy kislánnyal végez a munka közben megzavart, fáradt bérgyilkos, a másikban épp egy kislány riad fel rémálmából az éjszaka közepén.

Én ugyan nemigen tudok mit kezdeni a sokak által használt "szórakoztató színház" kategóriával (olykor kifejezetten úgy érzem, hogy a "rossz" van itten más szavakkal mondva), de természetesen előfordul, hogy egy előadásból arra emlékszem elsősorban, hogy jól szórakoztam, amíg néztem.

Óvnék mindenkit attól, hogy magát Philip K. Dick-rajongónak nevezze. Nem mintha a legújabb PKD-novellakötet a szerző ötvenes-hatvanas években írt történeteivel nem érdemelné meg az amúgy szűken mért kritikusi szuperlatí-vuszokat.

Ágensként ismeri a közönség, és azt tudja róla, hogy kortárs operaénekes vagy operapunk díva. A hangja különleges, az előadásai meghökkentőek, a megítélésük szélsőséges, ráadásul nem lehet meghatározni a műfajukat.

Öt héttel ezelőtt ígértem, futunk még egy kört a placcon: lássuk csak, hogyan néznek ki az "év lemezei".

A Pink Floyd dobosától mindig távol állt a vaddisznóskodás (vö. John Bonham, Keith Moon), a magamutogatás (vö. Carl Palmer, Billy Cobham), elkerülte a legjellegzetesebb ütősbetegség, a frusztrációból fakadó egoizmus (vö. Roger Taylor, Lars Ulrich).

Az Exciter-tour (2001) befejezése és némi lustálkodás után Gahan, Gore és Flech is külön projektekbe kezdett. Dave és Martin egy-egy szólólemezt készített, Andy viszont a pour-electrices Client két nagylemezének munkáját vette a nyakába.

A Kanadából származó énekest az is ismeri, aki nem, két dala, a Diana és a You Are My Destiny olyan örökzöld, ami egész biztosan előkelő helyezést érne el a világ bármely pontján, ha "minden idők legnagyobb slágerei" szavazást rendeznének.

Alison Goldfrappot úgy ismerhettük meg réges-régen, mint neves elektronikus zenei előadók szinte éteri hangú háttérvokalistáját ...

Titkok és meglepetések meleg-ágya Szeged: most az derült ki, hogy a Szegedi Jazz Napok él és virul - volt ugyan a múlt évben is, amikor garbarekes plakátok lepték el a várost.

Gyere velem operába! Ezt a barátságos címet viselte Abody Béla 1973-as könyve, amelynek lapjain a mára elhalványult emlékezetű literátor, kabarettista (és entellektüel óriáscsecsemő) szórakoztató kalandtúrát vezetett az operajátszás és -történet vadregényes tájaira.

Dohnányi Ernő zenéje a kedélyes marhaság kategóriájába esik. Semmire sem kötelező fordulatokkal, elmondhatatlanul banális szólamvezetéssel elállott muzsika, csupa másoktól elorzott közhely...

A főművekkel nincs baj, azokról "mindent" tudunk. De mi van a ritkán játszott darabokkal?