Nevet a végén - Nick Mason: Pink Floyd Inside Out -Kifordítva (könyv)

  • - legát -
  • 2005. december 1.

Zene

A Pink Floyd dobosától mindig távol állt a vaddisznóskodás (vö. John Bonham, Keith Moon), a magamutogatás (vö. Carl Palmer, Billy Cobham), elkerülte a legjellegzetesebb ütősbetegség, a frusztrációból fakadó egoizmus (vö. Roger Taylor, Lars Ulrich).

A Pink Floyd dobosától mindig távol állt a vaddisznóskodás (vö. John Bonham, Keith Moon), a magamutogatás (vö. Carl Palmer, Billy Cobham), elkerülte a legjellegzetesebb ütősbetegség, a frusztrációból fakadó egoizmus (vö. Roger Taylor, Lars Ulrich). Nem vált popsztárrá, mint Ringo Starr, nem játszott rá háttérember mivoltára, mint Charlie Watts, végezte a dolgát különösebb feltűnés nélkül, s ezzel a Pink Floyd legszimpatikusabb tagjává vált.

Az egyszerű zenehallgató ennél többet nem nagyon tudna Nick Masonról elmondani, ezért is meglepő az a páratlan képanyaggal illusztrált, pazar kiállítású kötet, melynek Mason a szerzője.

Bevallom, a Pink Floyd szokásos, hatásvadász lemezborítóit idéző csomagolás láttán valamiféle hőskölteményre számítottam, s arra, hogy felül kell bírálnom az "árnyék Mason" alakjáról alkotott véleményem. Attól tartottam, az idő múlásával ez az öregfiú is valami csődközeli megnyilvánulással próbál közelebb kerülni az örökkévalósághoz, egy ilyen színes, szélesvásznú "kódexszel" híva fel magára a figyelmet.

Szerencsére szó sincs erről. Mason könyve nemcsak szép album, amit zenehallgatás közben vagy után, az ihletett pillanatokban leemelhetünk a polcról és meghatódva nézegethetünk, hanem legalább ennyire remek olvasmány is. Olyan munka, ami csomagolás nélkül - egy szerényebb kivitele-zésű kötetben - is élvezhető lenne. A legnagyobb meglepetés ugyanis az, hogy Masonról kiderül: valóban tud írni, mi több, nagyszerű szerző. És mivel "neveltetése folytán" egy olyan műfajban (rocktörténet) kamatoztatja tehetségét, ami szinte kizárólag a nagyotmondásról, a rajongásról vagy a marketingről szól, a Pink Floyd-könyv párját ritkító vállalkozássá válik.

Nemcsak jól megírt, hiteles, fordulatos a Kifordítva, hanem kimondottan humoros is, és talán ez a legörömtelibb. A sokak számára félistenként kezelt, kritikát nem tűrő zenekart ugyanis végre lehozza nekünk a földre. Mivel a szerző tán a legautentikusabb forrás (Mason az egyetlen, aki a kezdetektől tagja az együttesnek), a legelvakultabb rajongóknak is el kell fogadniuk: a Pink Floyd történetében is előfordultak olyan epizódok, amiket csak iróniával lehet emlegetni.

Rock Hard, 2005, 360 oldal, 14 500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.