Nevet a végén - Nick Mason: Pink Floyd Inside Out -Kifordítva (könyv)

  • - legát -
  • 2005. december 1.

Zene

A Pink Floyd dobosától mindig távol állt a vaddisznóskodás (vö. John Bonham, Keith Moon), a magamutogatás (vö. Carl Palmer, Billy Cobham), elkerülte a legjellegzetesebb ütősbetegség, a frusztrációból fakadó egoizmus (vö. Roger Taylor, Lars Ulrich).

A Pink Floyd dobosától mindig távol állt a vaddisznóskodás (vö. John Bonham, Keith Moon), a magamutogatás (vö. Carl Palmer, Billy Cobham), elkerülte a legjellegzetesebb ütősbetegség, a frusztrációból fakadó egoizmus (vö. Roger Taylor, Lars Ulrich). Nem vált popsztárrá, mint Ringo Starr, nem játszott rá háttérember mivoltára, mint Charlie Watts, végezte a dolgát különösebb feltűnés nélkül, s ezzel a Pink Floyd legszimpatikusabb tagjává vált.

Az egyszerű zenehallgató ennél többet nem nagyon tudna Nick Masonról elmondani, ezért is meglepő az a páratlan képanyaggal illusztrált, pazar kiállítású kötet, melynek Mason a szerzője.

Bevallom, a Pink Floyd szokásos, hatásvadász lemezborítóit idéző csomagolás láttán valamiféle hőskölteményre számítottam, s arra, hogy felül kell bírálnom az "árnyék Mason" alakjáról alkotott véleményem. Attól tartottam, az idő múlásával ez az öregfiú is valami csődközeli megnyilvánulással próbál közelebb kerülni az örökkévalósághoz, egy ilyen színes, szélesvásznú "kódexszel" híva fel magára a figyelmet.

Szerencsére szó sincs erről. Mason könyve nemcsak szép album, amit zenehallgatás közben vagy után, az ihletett pillanatokban leemelhetünk a polcról és meghatódva nézegethetünk, hanem legalább ennyire remek olvasmány is. Olyan munka, ami csomagolás nélkül - egy szerényebb kivitele-zésű kötetben - is élvezhető lenne. A legnagyobb meglepetés ugyanis az, hogy Masonról kiderül: valóban tud írni, mi több, nagyszerű szerző. És mivel "neveltetése folytán" egy olyan műfajban (rocktörténet) kamatoztatja tehetségét, ami szinte kizárólag a nagyotmondásról, a rajongásról vagy a marketingről szól, a Pink Floyd-könyv párját ritkító vállalkozássá válik.

Nemcsak jól megírt, hiteles, fordulatos a Kifordítva, hanem kimondottan humoros is, és talán ez a legörömtelibb. A sokak számára félistenként kezelt, kritikát nem tűrő zenekart ugyanis végre lehozza nekünk a földre. Mivel a szerző tán a legautentikusabb forrás (Mason az egyetlen, aki a kezdetektől tagja az együttesnek), a legelvakultabb rajongóknak is el kell fogadniuk: a Pink Floyd történetében is előfordultak olyan epizódok, amiket csak iróniával lehet emlegetni.

Rock Hard, 2005, 360 oldal, 14 500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.