Ritkán rokkant - Paul Anka: Rock Swings (lemez)

  • - legát -
  • 2005. december 1.

Zene

A Kanadából származó énekest az is ismeri, aki nem, két dala, a Diana és a You Are My Destiny olyan örökzöld, ami egész biztosan előkelő helyezést érne el a világ bármely pontján, ha "minden idők legnagyobb slágerei" szavazást rendeznének.

A Kanadából származó énekest az is ismeri, aki nem, két dala, a Diana és a You Are My Destiny olyan örökzöld, ami egész biztosan előkelő helyezést érne el a világ bármely pontján, ha "minden idők legnagyobb slágerei" szavazást rendeznének. Csakhogy Anka esetében hatványozottan igaz a Rolling Stones korai száma, mely szerint az "énekes nem a dal". Mostanáig legfeljebb a legelszántabbak ismerhették az aranytorokhoz tartozó arcot, és valószínűleg senkit sem érdekelt, él-e egyáltalán az egykori popsztár, aki legnagyobb sikereit 1957-1958-ban, majd' fél évszázaddal ezelőtt aratta.

De Paul Anka csak 17 éves volt akkor, túl fiatal, hogy megszokja a jót, és derékba törje a leszálló ág. A hatvanas éveket ilyen-olyan visszatérés-kísérletekkel töltötte (a legviccesebb az 1963-as Remember Diana című dal, hiszen még ekkor is csak 22 éves volt), majd az évtized végére őt is felszippantotta Las Vegas.

Lehet hányingert kapni Vegastól, elborzadni a giccs, az ízléstelenség tobzódásán, ám az is biztos, hogy a tehetségtelen énekest már a határon visszafordítják. Tom Jones nyolcvanas évek végi nagy come backje óta pedig jól tudjuk, butaság az is, ha valamiféle tejjel-mézzel folyó szórakoztatóipari elfekvőként tekintünk a városra. Shirley Bassey és a Propellerheads együttműködése például ékes bizonyítéka, hogy kis fantáziával bárki könnyedén kiszabadulhat az aranyketrecből, ha ehhez támad kedve.

Úgy tűnik, most éppen Paul Anka döntött így. A borítót elnézve láthatóan remekül érzi magát, nem fogott rajta az elmúlt negyvenvalahány év, komoly képet vág, de a szemében huncut mosoly. Naná, hiszen szó sincs nosztalgiázásról, dájánázásról, desztinizésről, az új albumon olyan zenekarok dalait énekli - kapaszkodjanak meg! -, mint a Nirvana, a Bon Jovi, a Van Halen vagy éppen az R.E.M.

Persze, ahogy Korda György előadásában is meglehetősen furcsának tűnne, amint kockás flanelingben üvölti a mikrofonba például azt, hogy "a hajsza, a gálya, a Főnix éjszakája", Anka sem öltözött őstuloknak, hogy aztán torokhangon hirdesse az igét a Smells Like Teen Spirits alatt. Inkább csavart egyet, s egy bigband vegytiszta vegasi hangszerelésében búgja a rockhimnuszokat. És noha ebben a változatban valószínűleg az "anyjuk" sem ismerne a dalokra, az egész egy cseppet sem zavaró. Jól sikerült gegnek éppúgy megteszi, mint kellemes háttérzenének egy romantikus vacsorához. Nem lehetnek kifogásaink, profi, minőségi munka, s reméljük, nem kell ötven évet várni a folytatásra.

Universal, 2005

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.