Zene

Macbeth a menzán - Shakespeare a Tűzraktárban (színház)

Amióta szó szerint, azaz fizikailag értendő, hogy "színház az egész világ", legföljebb azon csodálkozom, hogy az ablakom alatt, valamelyik Duna-parti hajókikötő stégen miért nem rendeztek még színielőadást. Úgy adja magát pedig.
  • Csáki Judit
  • 2005. november 24.

Egy díva - Rost Andrea két fellépése

Hiába a nyilvános gyónások, kitárulkozó önvallomások és coming outok dömpingje, azért mégiscsak nehéz előlépni a sötétből, áttörni a hallgatás falát és fölvállalni, hogy - hát igen, szóval - szeretjük az operettet.

A vadász bombázó - Terry Gilliam: Grimm (film)

Szélhámosság lesz a dologban - úgy sejtettük, mi több, ennél azért kicsit nagyobbra számítottunk. 'szintén szólva némileg indokolatlanul vagy lustaságból, hisz nyilván venni kellett volna a fáradságot összevetni a rendező hírét-nevét tapasztalatainkkal (Brazil, Münchhausen báró, A halászkirály legendája, 12 majom, Félelem és reszketés Las Vegasban), melyekből az első kettőt illik vitán felülinek tekinteni, mint a két szélső értéket, szerintem tévesen: nincs köztük nagy különbség.
  • .
  • 2005. november 17.

Találkozások - Wim Wenders: Kívül tágasabb (film)

Ne szépítsük, elég nehéz eset a nagy ember. Egy ideje nem szeretjük nagyon - mi az, hogy egy ideje? Van másfél évtizede is annak (A világ végéig, 1991), hogy éppenséggel a hideg lel tőle. Mégis e hosszú időt azzal töltöttük, hogy minden egyes premierjén lestük az alkalmat, mikor szerethetünk feltételek nélkül vissza belé - ami azt illeti, máig csak néhány kedves gesztusra akadtunk, noha hallgatagnak távolról sem mondható őkelme.
  • - bruno -
  • 2005. november 17.

Két nemzeti este - Boldogtalanok; Várva (színház)

Szinte egymást érte két bemutató a Nemzeti Színház stúdiójában - két magyar darab, mondjuk. Füst Milán sötétszürke Boldogtalanokját Ács János rendezte; Verebes István Várva című darabját pedig Verebes István.
  • Csáki Judit
  • 2005. november 17.

A mell szerelmese - Gaston Lachaise: A nő (képzőművészet)

Bizonyos művészetelméleti és-történeti iskolák szerint a szerző élete, sorsa érdektelen munkáinak megítélésében; a mű önmagában áll. Mások úgy tartják, az élet és a mű kettőse elválaszthatatlan, sőt igazán teljessé a harmadikkal sannak történetével lesz, vagyis a "befogadó" részvételével bomlik ki a jelentés.
  • Hajdu István
  • 2005. november 17.