Szemérmes mulatság - Szegedi Jazz Napok

  • Pölös Zsófia
  • 2005. december 1.

Zene

Titkok és meglepetések meleg-ágya Szeged: most az derült ki, hogy a Szegedi Jazz Napok él és virul - volt ugyan a múlt évben is, amikor garbarekes plakátok lepték el a várost.
Akkor oly csendben és diszkréten létezett a zene szegedi ünnepe, hogy az óvatlan közönség észre sem vette. Sebaj, a jegy árát úgysem tudta volna kifizetni. Terjengenek városi legendák olyanokról, akik azért bejutottak a tavalyi dzsessznapokra, és jól érezték magukat, de megbízhatóbb források szerint mégiscsak egy zártkörű, egymást büszkén hátba veregető, "te is oly művelt, mindenki fölött álló szponzor vagy, mint én" típusú est esett meg.

Az idei fesztivált minden igyekezet ellenére sem sikerült annyira ügyesen eltitkolni, mint korábban, így a zakós úriemberek és kosztümös hölgyek mellett beengedték a farmeres, hosszú hajú fiúkat, kordszoknyás lányokat, bajszos bácsikat és színes kendős unokáikat is - a halandókat. Azért mindenki érezte a fennköltséget a levegőben, különösen, hogy a november 12-i ködfátyolos estét "blueshangversennyé" avanzsálták a kedves szervezők, ami nekem finom stiláris túlkapásnak tűnt, de a hangulatot jól jellemezte - egy hangversenyen mégsem illik fesztelenül jól érezni magunkat itt, Magyarországon. Ezt persze nem tudták a fellépők, de híres

vendégszeretetünk

jegyében kaptak belőle leckét a koncertek első tíz-tíz percében. A Megasztárban is megmondták: mindig az első színpadra lépőnek a legnehezebb, s akkor az úgy is van - Jerry Ricks is meglepődve tapasztalta, hogy amikor ütemes tapsra próbálta bírni a közönséget, mit kapott. "Pofont a kultúra orcába" - legalábbis ő ezt mondta. Szerintem csak kissé hiányos zenei neveltetésünk irritáló bizonyítékát. Különösen az volt kínos ebben az égésben, hogy ritmikai érzékünk tökéletes lejáratása előtt közölte velünk Jerry meghatottságtól párás szemekkel, hogy annyira beleszeretett ebbe a városba, a zenénkbe és a jó borokba, hogy úgy döntött, nem megy haza az USA-ba, hanem Magyarországra költözik.

Még meggondolhatja.

Aztán az archaikus fekete country-blues egyik utolsó dinoszaurusza nagyságához és a műfajhoz méltó szolidsággal a húrok közé csapott, a közönség pedig kulturáltan szórakozott. Jerry ugyan jobban szerette volna, ha a közönség mérhetetlenül jól szórakozik, de a tapsos incidens után óvatosabban, így sokkal eredményesebben közeledett hozzánk - szinkópa helyett csak a jól bevált negyedek elcsattogtatását várta el tőlünk, okosan.

Ez a tapsdolog Joan Faulkner számára is húsba vágó problémát jelentett - de a magyar értelmiségi dzsesszrajongók soha nem fogják olyan szemérmetlenül nyíltan jól érezni magukat, mint a fekete soulénekesek a templomban. Pedig a Joannal együtt játszó Csík Gusztáv, Wayne Dockery és Bobby Durham alkotta kvartett valóban felkavarta a Jerry hatására kissé magába fordult, az élet értelméről filozofálgató nézőteret, de mi ilyen szemérmetesen mulatunk. Kár, hogy az este legemlékezetesebb része mégsem ez, vagy a Jerry Ricks - Csík Gusztáv Quartet közös zenélése volt, hanem az, amikor a szervező kolléga a színpadra trappolt, és közölte, hogy "ennek itt most véget vetünk, mert ez a kibaszott zongora lehangolódott". A zenészek kedves-értetlenül pislogtak, mert ők nem tudták, mi történik, de mi igen.

Előtört

a kultúra. Elküldtek bennünket inni a büfébe, de minthogy éjfél felé járt az óra, sokan inkább tértek nyugovóra, és bár nagyon jó volt az a két szám, amit még lenyomott a zenekar, mégiscsak kár volt ezért leállíttatni a produkciót.

Másnap várt bennünket Karim Ziad Ifrikya nevű zenekara - a fesztivál legjobb koncertje. Felüdülés volt korban hatvanon innen lévő zenészeket és zenét hallani - ha az első nap a csendes, röghöz kötött örömről szólt, akkor a második a sugárzó, kísérletező életerőről. Még a zongorista David Aubaile hiányát sem érezhettük, aki nem kapott vízumot hazánkba - bizonyára azért, mert félelmetes, ahogy játszik. A zenekar "tényleg" az: elképesztő, hogy a berber hangzást hogyan lehet a francia és egyéb nyugati elemekkel úgy elegyíteni, hogy ne veszítse el a különlegességét, de alkalmas legyen a popularizálódásra.

Le voltam taglózva.

Erre jött zárásként Billy Cobham CultureMix nevű formációja, amire a protokolljegyesek is megérkeztek, hogy az első tíz perc után a büfében folytassák a jelenlétet. Cobham ezzel a felállással valóban nem azt a fogyasztóbarát dzsesszrockot játszotta, amiről a nevét a legtöbben ismerik, hanem a fúziós zene "befelé fordulásra" késztető vonalát hozta. Profi, hibátlan, kreativitással teli és laboratóriumsteril előadás volt - valamivel több lélek nem ártott volna.

Ennyi volt, vége. Nem maradt más hátra, mint elégedetten hazaporoszkálni, s berakni egy Dresch-albumot a hifibe. Hiányzott valami hazai.

Ifjúsági Ház, november 12-13.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.