Lumpenek - Nick Love: A futballfaktor (film)

  • - barotányi -
  • 2005. december 1.

Zene

A brit filmkészítőknek mindig is kedvelt témája volt a lumpenek világa. Forgatókönyvnek-való is akad dögivel, például a kilencvenes évek jelentős brit sikerkönyvei - fiatal rendezőnk is bízvást alapozhatott John King The Football Factory című bestsellerére.

A brit filmkészítőknek mindig is kedvelt témája volt a lumpenek világa. Forgatókönyvnek-való is akad dögivel, például a kilencvenes évek jelentős brit sikerkönyvei - fiatal rendezőnk is bízvást alapozhatott John King The Football Factory című bestsellerére. A tárgy az angolszász futballhuliganizmus, hőseinek életét, ahogy azt a főszereplő-narrátor szavaiból már az első percben megtudjuk, teljes mértékben kitölti az ivás, a drog, az alkalmi szex és a verekedés. Nem véletlenül maradt ki a foci - az tök érdektelen: aki földön fekvő embertársainak rugdosásában leli élvezetét, nem alacsonyodik le holmi labdajáték passzív befogadásáig. A játékfilmi környezet korántsem fikciós: a helyszín London, hőseink Chelsea-"drukkerek", akik szorgalmas edzésmunkával készülnek az egy éve Pestet is megjárt Millwall-ultrákkal való találkozóra. A Chelsea-drukkerek láthatóan vérangolok, ennek megfelelően rasszisták, a Millwall-"rajongók" hada a csapat földrajzi környezetéből következően (Deep South - a "sötét" Dél-London) etnikailag tarka képet mutat: kopasz feka és kopasz fehér vállvetve harcol, a vezérük török. Generációs alapon csoportosulnak, szigorú hierarchia szerint: sok verés és tudatmódosító kell ahhoz, hogy egy ifjú idővel falkavezérré avanzsáljon. A film úgy kezdődik, ahogy végződik: a főhős, Tommy Johnson fejét rugdalják és tapossák kedves ismeretlenek - mint megtudjuk, ez egyelőre csak egy rossz álom, ami természetesen valóra is válik. Van, akit végül bénára vernek, egy másiknak szétlövik a fejét, a harmadikra hét évet sóznak - csak egyvalami nem változik: a közeg, amelyben nem találni egyéb szórakozást. Nyelvük szegényes, ám célratörő - a legocsmányabb káromkodás is meg-szépül kicsit a zamatos cockney dia-lektusban. A rendező egészséges mértékben támaszkodik a pár évvel idősebb elődök (Danny Boyle, Guy Ritchie) teremtette filmes és képi hagyományra, s csak annyira didaktikus, amennyire feltétlenül szükséges. A durván faragott figurákat (ez a film egyik kétségbevonhatatlan erénye) zseniális színészek keltik életre.

Erős gyomor kell a befogadáshoz, de a brutalitás korántsem öncélú, s kárpótol a sok gonosz poén, a megannyi helyzetkomikum - elvégre a sztereotípia szerint sincs angol film feketehumor nélkül. Ahogy állat zenék nélkül sem - a soundtrack tán nem olyan erős, mint amilyen a Trainspottingé volt, de azért érdemes beszerezni.

Forgalmazza az FF Film

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.