World music: ahogy

Zene

Öt héttel ezelőtt ígértem, futunk még egy kört a placcon: lássuk csak, hogyan néznek ki az "év lemezei".

Öt héttel ezelőtt ígértem, futunk még egy kört a placcon: lássuk csak, hogyan néznek ki az "év lemezei".

Ando Drom: Muro Nau Először is, le a kalappal. Miután 1998-ban - a pályafutása csúcsát jelentő Phari Mamo album megjelenése után - három ágra szakadt az Ando Drom, alapítójának, Zsigó Jenőnek egyedül maradva kellett újraépítenie a zenekarát. Mégpedig úgy, hogy az Ando Drom-hang folyamatos megújulásának éppúgy megfeleljen, mint azoknak a zsigeri stiláris jegyeknek, melyek az akkor tizenöt éves együttes önazonosságát képezték. Úgy látom, ez most összejött - Zsigó Jenő mellett az Ando Drom korai felállásaiból már ismert Dobi Matild (ének) és Bihari Imre (gitár), illetve az újabban csatlakozott Bódi Gyula (harmonika) és Samu István (gitár) közös érdemeként.

A Muro Naut persze azok is örömmel hallgathatják, akik nem ismerik a "hátterét". Ami az Ando Dromnak mindig is védjegye volt: a rendkívül kimunkált-árnyalt és az érzelmek igen széles skáláját felölelő ének, az adott az új lemezén is. Ugyanakkor az is átjön, hogy jókorát lépett egy olyan stílus meg-teremtésén munkálkodva, ami az Ando Dromhoz és a többi magyarországi roma folkegyütteshez képest is új. Az alapjául szolgáló roma folklórra a sanzon és a dzsessz színei rakódnak, igen bensősé-gesen, a kamaramuzsikák intimi-tásával. Hogy ez az út járható, sőt messzire visz, az nem kétséges, a "fölösleges" lépésektől azonban óva inteném a zenekart. Különösen a harmonikán érzem, hogy többet mutat magából, mint amennyit a zene kíván, hogy akkor is rányomja a bélyegét, amikor éppen ellenkezőleg: a csenddel hatna hangsúlyosabban. (Ando Drom Alapítvány, 2005) ****

Thione Seck: Orientissime Thione Seckről - a Szenegál-Kuba tengelyen úttörő Orchestra Baobab zenekar egykori énekeséről - csomóan azt hihetik, hogy Youssou N'Dour Egypt című lemezének a sikerét lovagolja meg, pedig szó sincs róla: az Orientissime felvételei 1999 és 2002 között készültek, s Seck már korábban is kimutatta a Kelet iránti vonzalmát. Csak éppen most futott be vele.

Seck hangja úgy fest, mint a legpompásabb somlói galuska: bármily édes, cseppet sem geil, s a rumot sem spórolták ki belőle. Sőt. Nem is csak a hangja. Lényegében az egész lemez, úgy, ahogy van. Megjárta hozzá Párizst, Dakart, Kairót és Madrászt, kimazsolázta a muzsikusait, s végül az év egyik legragyogóbb albumát tette az asztalra. Aki hallja, adja tovább: töltsön egy mágikus órát Thione Seck varázsszőnyegén, Szenegál, Egyiptom és India klasszikus, könnyű- és népzenéje körül lebegve! (Syllart/Cantos/Frochot Music, 2005) *****

Albert Kuvezin And Yat-Kha: Re-Covers Az ember azt hinné, hogy "mindennek van határa", pedig nincsen. Albert Kuvezin, a tuvai Yat-Kha zenekar ultrabasszus hangú torokénekese eddig is örömmel fitogtatta angolos műveltségét, de egy etnopunk-énekesbe ez belefért, még ha a sztyeppékhez, sámánokhoz, ménesekhez kötődtek is a dalai. Hanem amit most tett, annak a fele sem tréfa: egyetemes rockklasszikusokat "tuvásított": többek közt Zeppelint, Kraftwerket, Santanát, Iron Butterflyt, Joy Divisiont, Motorheadet, Rolling Stonest - s még "rémisztgethetném" kedves olvasóinkat jó pár névvel tovább. De nem ez a cél.

A helyzet ugyanis az, hogy noha az ember számról számra erőteljesen összevonja a szemöldökét, a világért sem állítaná le a lemezt, és nemcsak azért, mert hajlamos a perverzitásokra, hanem mert suttyomban rákattan. Olykor mintha valami brutális horror szólna, olykor meg önnön paródiája, pedig nem vicc: Kuvezin épp olyan komolyan veszi a bálványait, mint a szülőföldjétől kapott útravalót. S lefogadom: Captain Beefheart, Vlagyimir Viszockij, Bob Marley, de még a Motorhead is bírná magát így. Talán csak Santana nem állná meg röhögés nélkül. (Yat-Kha Recordings/Plane/Zenesegély, 2005) ****

Introducing Daby Balde Daby Baldénak jócskán meg kellett szenvednie, s nem kevés szerencsére volt szüksége, hogy elkészíthesse első lemezét. Szenegál déli részén, nemesi sarjként, a Koránt tanulmányozva cseperedett fel - ami nem kevesebbet jelent, mint hogy száműzetésbe kényszerült, amikor a kasztrendszer törvényeivel dacolva a muzsikusok hivatását választotta. Hat évig vándorolt Guineában és Gambiában, megtanulta, amit megtanulhatott, előbb a hangjával, aztán egy angol önkéntes munkásnő támogatása és kapcsolatai révén az első - ajándékba kapott - gitárjával is. 1994-ben, huszonöt évesen tért vissza Szenegálba, s immár odahaza nyomatta a dalait, míg fel nem figyelt rá egy belga koncertszervező társaság. Aztán már nem kellett sok.

Daby erősen kötődik ahhoz a hagyományhoz, amit Nyugat-Afrika útjain magába szívott, mégis nehéz besorolni a lemezét. Noha európai zenészeket is alkalmaz, legalább olyan távol áll a szokványos afropopfúzióktól, mint a szigorú tradícióktól - és legalább olyan bizarr, mint amilyen naturális, ahogy a kora és a gitár mellett hegedű és szaxofon szól. De korántsem csak ezért kell szeretni. Hanem mert Daby Balde szerzeményeit nem könnyű megkülönböztetni a nyugat-afrikai örökzöldektől. (World Music Network/IndieGo, 2005) **** és fél

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.