"Beenged a zene..." - Ágens

  • - sisso -
  • 2005. december 1.

Zene

Ágensként ismeri a közönség, és azt tudja róla, hogy kortárs operaénekes vagy operapunk díva. A hangja különleges, az előadásai meghökkentőek, a megítélésük szélsőséges, ráadásul nem lehet meghatározni a műfajukat.

Ágensként ismeri a közönség, és azt tudja róla, hogy kortárs operaénekes vagy operapunk díva. A hangja különleges, az előadásai meghökkentőek, a megítélésük szélsőséges, ráadásul nem lehet meghatározni a műfajukat. Több társulattal működik együtt, tavaly Purcell piknolepszia címmel rendezett saját darabot, mellyel elnyerte A főváros legjobb alternatív előadása díjat, idén novemberben a Trafóban mutatta be Ulixes című intraperszonális operáját, a tavaszi fesztiválra pedig egy Mozart-operával készül.

*

Magyar Narancs: Miért hívod operának, amit csinálsz, miért nem kísérleti színháznak ?

Ágens: Mert kifejlett példány vagyok, nem kísérletezem. Következetes, koncepcionális színházat csinálok. Kezdetben Ágens-énekeknek hívtam a dolgaimat, aztán, amikor színházzal kezdtem foglalkozni, akkor lett az egészből opera mint összegző műfaj. Bármily furcsán hangzik is, megtartom a hagyományos opera dramaturgiáját. Formailag máshogyan élek ugyan előadásaimban a nagyáriával mint időmegállító tényezővel, használok összegző momentumokat, csak itt más utakon jön létre a történet kibontása, mivel eleve más történetekkel dolgozom, mint ahogy az megszokott, és mindig van benne egy-két dupla csavar.

MN: Sokat kritizálnak. Van, aki rajong érted, s van, aki egyszerűen tagadja a létezésed - már csak azért is, mert nem vagy képzett operaénekes.

Á: Régebben nagyon rosszul viseltem a kritikát, most már elég edzett vagyok. Sőt, az Ulixesszel kapcsolatban kifejezetten szórakoztat, ha feldühíthetem az embereket. De itt koncepció volt a történet folyamatos megszakítása és a "civil lét", a "hogyan készül a mű" megmutatása. Ez valóban dühítő, tudatosan megfosztottam a nézőt a katarzistól. Itt dolgozni kellett az összélményért, és megfejteni, hogy a színpadon mire gondolok bizonyos jelek felmutatásával.

Hogy ez miként illeszkedik a zeneirodalomba, az nem tartozik rám. Leírni sem az én dolgom, hanem azoké, akik értenek a zenéhez. Én nem értek hozzá, engem beenged a zene. Amikor szolgálatot teljesítek más darabjában, betartom a rendet, a sajátjaimban pedig "improvizálok", de ez a lehető legnagyobb fegyelmet és az igazán nagy rendszerekben való gondolkodást jelenti.

MN: Miféle rendszereket vagy képes átlátni?

Á: A barokkot nagyon szeretem, Purcell és Corelli zeneműveit egy pillanat alatt átlátom, és hallom bennük a saját szólamaimat. Egy Corelli-műhöz például írtam egy latin nyelvű szólamot, aztán egy zenetudós odajött hozzám a Zeneakadémiáról, hogy ismeri a művet, de énekszólam nélkül, honnan kutattam elő. Azt hiszem, megértem azt a zenét, amivel foglalkozom, illetve a zene eredetét értem: hogy miképp született. S akkor beleteszem a hozzá fűződő viszonyomat. Ez történt Purcell-lel, Corellivel, a Szent Efrém-esek énekeivel; remélem, Mozart is beengedett. Nem kutatok soha, csupán hallgatom a zenét. Improvizálok rá, aztán kínkeservvel megtalálom, amiért az egészet elkezdtem.

MN: Stollár Xénia, Szent Efrém Bizánci FérfikarÉ - azt gondolhatnám, hogy a nevük hangzása alapján dolgozol együtt emberekkel.

Á: Hát zenével foglalkozomÉ Valahol olvastam, hogy Stollár Xénia - viola da gamba. Gondoltam, ez tökéletes. Felhívtam, hogy szerintem együtt kellene dolgoznunk. Eljött a találkozóra, rendesen hozta a portfólióját, ami nem érdekelt, inkább beszélgetni akartam. Úgy nézett ki a helyzet, mint amikor egy vadállat ráugrik valakire. Xénia egy más rendszerekben gondolkodó, odaadó, angyali lény, most már együtt dolgozunk két éve. A Szent Efrém karral hasonlóképp történt, láttam az interneten egy programjukat, elmentem meghallgatni őket, s a koncert közben magamban már ráénekeltem a kórusra. Tulajdonképpen az első percben eldöntöm valamiről, hogy az enyém-e.

MN: Miből jött létre az Ulixes, van-e története?

Á: Álmomban egyszer egy hatalmas könyvet olvastam. Hihetetlen volt, megnyúltak a betűk, mégis értelmezni tudtam a jelentésüket, de végül csak a betűk érzete maradt. Nem szavakká, hanem hangélményekké álltak össze a jelek, és valahogy egyszerre láttam, hallottam és éreztem a világot, minden egyszerre történt. Hallatszott, ami látszott, láttam, amit hallani kéne, és így tovább, aztán megírtam az egészet egy esszé formájában.

Pont az a dolog lényege, hogy van-e egyáltalán történet, és ha van, benne vagyok-e. Sokszor úgy élik le az emberek az életüket, hogy fogalmuk sincs, milyen történet szereplői voltak. Én szeretném tudni, persze kérdés, hogy el bírom-e viselni. Számomra ez a felnőttség kritériuma.

MN: Miközben tudod, hogy hol a helyed, hogyan bánsz a körülötted lévő emberekkel? Azt hallani, nem könnyű veled. Romboló vagy?

Á: Ez tévedés. Én felépítek embereket, ez az egyik hivatásom, összerakó típus vagyok. De ha valaki sokat drámázik, jajveszékel a közelemben, akkor elkap a düh, és odarántom magam mellé, hogy végre lépje át azt a rettegett kaput. Ami kemény dologÉ

MN: Kívül van a világ vagy belül?

Á: Abszolút belül. Minden az én tudatomban dől el, mindent én celebrálok. Én döntöm el, mivé lesz. Az opera alcíme is ezért intraperszonális, mert személyen belüli történet.

MN: Miért nem énekelsz magyarul?

Á: Próbáltam, de nagyon esetlen volt, angolul meg borzalmas a kiejtésem. Az utóbbi időben latinul éneklek, tetszik a punnyadt szakralitása, ami helyzetbe kerülve mégis tökéletesen működik. Nincs szükségem a nyelvre, mert a hangom annyi információt hordoz, hogy nem kell megspékelni szöveggel. Jelenleg kizárólag a kortárs és a klasszikus zene érdekel, most éppen az foglalkoztat, hogyan kerülhetek Mozarthoz a lehető legközelebb.

MN: Nem szentségtörés, amit csinálsz? Nem üldöznek az örökösök?

Á: Gondoltam, hogy beleugrom Bartók műveibe, hogy ismét legyen miért cirkuszolniuk az örököseinek, de ez egy későbbi történet. Megjegyzem: a nagy mesterek megengedőek, s átlátják a rendszert és a csavarjait. Tudják, hogy mi a különbség a létező és a nem létező között. Ennyit az örökösökről. Jelenleg jobban érdekel a dús barokk és Mozart. Egyébként kizártnak tartom, hogy aki látta a Purcellt, szentségtörésre gondolt volna. A Mozart is olyan lesz. Azonos a zenével.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.