"Beenged a zene..." - Ágens

  • - sisso -
  • 2005. december 1.

Zene

Ágensként ismeri a közönség, és azt tudja róla, hogy kortárs operaénekes vagy operapunk díva. A hangja különleges, az előadásai meghökkentőek, a megítélésük szélsőséges, ráadásul nem lehet meghatározni a műfajukat.

Ágensként ismeri a közönség, és azt tudja róla, hogy kortárs operaénekes vagy operapunk díva. A hangja különleges, az előadásai meghökkentőek, a megítélésük szélsőséges, ráadásul nem lehet meghatározni a műfajukat. Több társulattal működik együtt, tavaly Purcell piknolepszia címmel rendezett saját darabot, mellyel elnyerte A főváros legjobb alternatív előadása díjat, idén novemberben a Trafóban mutatta be Ulixes című intraperszonális operáját, a tavaszi fesztiválra pedig egy Mozart-operával készül.

*

Magyar Narancs: Miért hívod operának, amit csinálsz, miért nem kísérleti színháznak ?

Ágens: Mert kifejlett példány vagyok, nem kísérletezem. Következetes, koncepcionális színházat csinálok. Kezdetben Ágens-énekeknek hívtam a dolgaimat, aztán, amikor színházzal kezdtem foglalkozni, akkor lett az egészből opera mint összegző műfaj. Bármily furcsán hangzik is, megtartom a hagyományos opera dramaturgiáját. Formailag máshogyan élek ugyan előadásaimban a nagyáriával mint időmegállító tényezővel, használok összegző momentumokat, csak itt más utakon jön létre a történet kibontása, mivel eleve más történetekkel dolgozom, mint ahogy az megszokott, és mindig van benne egy-két dupla csavar.

MN: Sokat kritizálnak. Van, aki rajong érted, s van, aki egyszerűen tagadja a létezésed - már csak azért is, mert nem vagy képzett operaénekes.

Á: Régebben nagyon rosszul viseltem a kritikát, most már elég edzett vagyok. Sőt, az Ulixesszel kapcsolatban kifejezetten szórakoztat, ha feldühíthetem az embereket. De itt koncepció volt a történet folyamatos megszakítása és a "civil lét", a "hogyan készül a mű" megmutatása. Ez valóban dühítő, tudatosan megfosztottam a nézőt a katarzistól. Itt dolgozni kellett az összélményért, és megfejteni, hogy a színpadon mire gondolok bizonyos jelek felmutatásával.

Hogy ez miként illeszkedik a zeneirodalomba, az nem tartozik rám. Leírni sem az én dolgom, hanem azoké, akik értenek a zenéhez. Én nem értek hozzá, engem beenged a zene. Amikor szolgálatot teljesítek más darabjában, betartom a rendet, a sajátjaimban pedig "improvizálok", de ez a lehető legnagyobb fegyelmet és az igazán nagy rendszerekben való gondolkodást jelenti.

MN: Miféle rendszereket vagy képes átlátni?

Á: A barokkot nagyon szeretem, Purcell és Corelli zeneműveit egy pillanat alatt átlátom, és hallom bennük a saját szólamaimat. Egy Corelli-műhöz például írtam egy latin nyelvű szólamot, aztán egy zenetudós odajött hozzám a Zeneakadémiáról, hogy ismeri a művet, de énekszólam nélkül, honnan kutattam elő. Azt hiszem, megértem azt a zenét, amivel foglalkozom, illetve a zene eredetét értem: hogy miképp született. S akkor beleteszem a hozzá fűződő viszonyomat. Ez történt Purcell-lel, Corellivel, a Szent Efrém-esek énekeivel; remélem, Mozart is beengedett. Nem kutatok soha, csupán hallgatom a zenét. Improvizálok rá, aztán kínkeservvel megtalálom, amiért az egészet elkezdtem.

MN: Stollár Xénia, Szent Efrém Bizánci FérfikarÉ - azt gondolhatnám, hogy a nevük hangzása alapján dolgozol együtt emberekkel.

Á: Hát zenével foglalkozomÉ Valahol olvastam, hogy Stollár Xénia - viola da gamba. Gondoltam, ez tökéletes. Felhívtam, hogy szerintem együtt kellene dolgoznunk. Eljött a találkozóra, rendesen hozta a portfólióját, ami nem érdekelt, inkább beszélgetni akartam. Úgy nézett ki a helyzet, mint amikor egy vadállat ráugrik valakire. Xénia egy más rendszerekben gondolkodó, odaadó, angyali lény, most már együtt dolgozunk két éve. A Szent Efrém karral hasonlóképp történt, láttam az interneten egy programjukat, elmentem meghallgatni őket, s a koncert közben magamban már ráénekeltem a kórusra. Tulajdonképpen az első percben eldöntöm valamiről, hogy az enyém-e.

MN: Miből jött létre az Ulixes, van-e története?

Á: Álmomban egyszer egy hatalmas könyvet olvastam. Hihetetlen volt, megnyúltak a betűk, mégis értelmezni tudtam a jelentésüket, de végül csak a betűk érzete maradt. Nem szavakká, hanem hangélményekké álltak össze a jelek, és valahogy egyszerre láttam, hallottam és éreztem a világot, minden egyszerre történt. Hallatszott, ami látszott, láttam, amit hallani kéne, és így tovább, aztán megírtam az egészet egy esszé formájában.

Pont az a dolog lényege, hogy van-e egyáltalán történet, és ha van, benne vagyok-e. Sokszor úgy élik le az emberek az életüket, hogy fogalmuk sincs, milyen történet szereplői voltak. Én szeretném tudni, persze kérdés, hogy el bírom-e viselni. Számomra ez a felnőttség kritériuma.

MN: Miközben tudod, hogy hol a helyed, hogyan bánsz a körülötted lévő emberekkel? Azt hallani, nem könnyű veled. Romboló vagy?

Á: Ez tévedés. Én felépítek embereket, ez az egyik hivatásom, összerakó típus vagyok. De ha valaki sokat drámázik, jajveszékel a közelemben, akkor elkap a düh, és odarántom magam mellé, hogy végre lépje át azt a rettegett kaput. Ami kemény dologÉ

MN: Kívül van a világ vagy belül?

Á: Abszolút belül. Minden az én tudatomban dől el, mindent én celebrálok. Én döntöm el, mivé lesz. Az opera alcíme is ezért intraperszonális, mert személyen belüli történet.

MN: Miért nem énekelsz magyarul?

Á: Próbáltam, de nagyon esetlen volt, angolul meg borzalmas a kiejtésem. Az utóbbi időben latinul éneklek, tetszik a punnyadt szakralitása, ami helyzetbe kerülve mégis tökéletesen működik. Nincs szükségem a nyelvre, mert a hangom annyi információt hordoz, hogy nem kell megspékelni szöveggel. Jelenleg kizárólag a kortárs és a klasszikus zene érdekel, most éppen az foglalkoztat, hogyan kerülhetek Mozarthoz a lehető legközelebb.

MN: Nem szentségtörés, amit csinálsz? Nem üldöznek az örökösök?

Á: Gondoltam, hogy beleugrom Bartók műveibe, hogy ismét legyen miért cirkuszolniuk az örököseinek, de ez egy későbbi történet. Megjegyzem: a nagy mesterek megengedőek, s átlátják a rendszert és a csavarjait. Tudják, hogy mi a különbség a létező és a nem létező között. Ennyit az örökösökről. Jelenleg jobban érdekel a dús barokk és Mozart. Egyébként kizártnak tartom, hogy aki látta a Purcellt, szentségtörésre gondolt volna. A Mozart is olyan lesz. Azonos a zenével.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.