Apa öl - David Cronenberg: Erőszakos múlt (film)

Zene

A kamera két távoli eseményt rögzít. Az egyik pillanatban épp egy kislánnyal végez a munka közben megzavart, fáradt bérgyilkos, a másikban épp egy kislány riad fel rémálmából az éjszaka közepén.
Az előbb még rutinos gyilkosok tették a dolgukat, most viszont a családi tűzhely körül melegedhetünk. A két kislánynak látszólag semmi köze egymáshoz, Cronenberg azonban összeereszti a két végletet: az erőszak és a családi idill csillagos-sávos kultuszát. Amilyen sokkoló az előbbi, olyan groteszk az utóbbi: kifordult belek itt, turbékoló szülők és jól fésült gyerekek amott. Az idill persze nem tarthat sokáig: a gyilkosok útja a mesebeli Legolanden keresztül vezet, és épp a tökéletes mintacsalád lakhelyén fogy el a gengsztertürelem. A gengszterek a családfő csehójában lendülnek támadásba, mire a példás életű tulajdonos, természetesen az önvédelem jogán, szemvillanásnyi idő alatt végez velük. Cronenberg trükkje tökéletesen működik. A meghívás látszólag hagyományos akciófilmre szól, a vonzóvá maszkírozott hős ünneplését azonban rövidre zárja a rendező, s mintegy mellékesen azt is megmutatja, mi maradt a padlón: egy vérben úszó holttest és egy alaposan szétroncsolódott állkapocs. A vérrel együtt Amerika leplezetlen, keserű paródiája is folyik, egy olyan hős történetén keresztül, aki maga is gyilkos, lehet, mind közül a legelvetemültebb. Úgy persze nehéz szurkolni a családját becsülettel nevelő, vidéki családapának, ha tudjuk, hogy múltját találékony borzadályok tarkítják. A nézőn áll, mit kezd egy ilyen alakkal. Szép, szép: Cronenberg elegánsan eljátszogat a műfajokkal és kiforgatja a megszokott szerepeket, csakhogy éppen ez az elegancia teszi visszatetszővé a kísérletet. Nagyon is esztétikus beállításaival és az erőszak mértékének pontos kiszámítottságával ő is beáll egy bizonyos sorba. Filmje látványos, noha félrevezetőnek szánt külsőségeivel ugyanúgy illegeti-billegeti magát célközönsége előtt, mint azok a mozik, melyeken - némi joggal - itt kellene elvernünk a port. Ilyet is tudok, és ennek a fordítottját is - hirdeti nagybetűvel, s arra int, hogy ideje átprogramoznunk a makulátlan, övéit védelmező hősbe és a jóban-rosszban kitartó asszonyba vetett hitünket. Az üzenet szükségtelen, de a körítés szórakoztató.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.