Apa öl - David Cronenberg: Erőszakos múlt (film)

Zene

A kamera két távoli eseményt rögzít. Az egyik pillanatban épp egy kislánnyal végez a munka közben megzavart, fáradt bérgyilkos, a másikban épp egy kislány riad fel rémálmából az éjszaka közepén.
Az előbb még rutinos gyilkosok tették a dolgukat, most viszont a családi tűzhely körül melegedhetünk. A két kislánynak látszólag semmi köze egymáshoz, Cronenberg azonban összeereszti a két végletet: az erőszak és a családi idill csillagos-sávos kultuszát. Amilyen sokkoló az előbbi, olyan groteszk az utóbbi: kifordult belek itt, turbékoló szülők és jól fésült gyerekek amott. Az idill persze nem tarthat sokáig: a gyilkosok útja a mesebeli Legolanden keresztül vezet, és épp a tökéletes mintacsalád lakhelyén fogy el a gengsztertürelem. A gengszterek a családfő csehójában lendülnek támadásba, mire a példás életű tulajdonos, természetesen az önvédelem jogán, szemvillanásnyi idő alatt végez velük. Cronenberg trükkje tökéletesen működik. A meghívás látszólag hagyományos akciófilmre szól, a vonzóvá maszkírozott hős ünneplését azonban rövidre zárja a rendező, s mintegy mellékesen azt is megmutatja, mi maradt a padlón: egy vérben úszó holttest és egy alaposan szétroncsolódott állkapocs. A vérrel együtt Amerika leplezetlen, keserű paródiája is folyik, egy olyan hős történetén keresztül, aki maga is gyilkos, lehet, mind közül a legelvetemültebb. Úgy persze nehéz szurkolni a családját becsülettel nevelő, vidéki családapának, ha tudjuk, hogy múltját találékony borzadályok tarkítják. A nézőn áll, mit kezd egy ilyen alakkal. Szép, szép: Cronenberg elegánsan eljátszogat a műfajokkal és kiforgatja a megszokott szerepeket, csakhogy éppen ez az elegancia teszi visszatetszővé a kísérletet. Nagyon is esztétikus beállításaival és az erőszak mértékének pontos kiszámítottságával ő is beáll egy bizonyos sorba. Filmje látványos, noha félrevezetőnek szánt külsőségeivel ugyanúgy illegeti-billegeti magát célközönsége előtt, mint azok a mozik, melyeken - némi joggal - itt kellene elvernünk a port. Ilyet is tudok, és ennek a fordítottját is - hirdeti nagybetűvel, s arra int, hogy ideje átprogramoznunk a makulátlan, övéit védelmező hősbe és a jóban-rosszban kitartó asszonyba vetett hitünket. Az üzenet szükségtelen, de a körítés szórakoztató.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.