Zene

Ahogy a szociális ellátás, a filmgyártás sem tud mit kezdeni a hajléktalanokkal. Egy komolyabb karakter - koldus, utcagyerek, utcai zenész - megformálásához már bizonyos szakmai ismeretek szükségesek, ezért a klosárnak a vásznon legtöbbször csak a statiszta igen gyúlékony szerepe jut. De Ragályi Elemér elsõ filmjében fordul a kocka: a Keleti pályaudvar mocskában fetrengõ ágrólszakadt (Kern András) krétai luxusszállót örököl, és mivel a jogos birtokbavétel egy percet sem várhat, hõsünket görög ügyvédek szállítják, csak úgy melegében, mocskosan, büdösen a napfényes szigetre. A stewardessnek egy flakon légfrissítõt kell felhasználnia.

A szerzõ (a Magyar Narancs egykori fõszerkesztõje, a továbbiakban VBA) ebben a kissé sûrû, verbunkos amerikanizmusokkal, pesti szlenges japánsággal megírt életrajzi regényattakjában Hollywood "legfüggetlenebb" és "legõrültebb" rendezõjérõl értekezik.

Verdun 108-as számú, Bingo Alkonyként elhíresült lövészárká-ban Manech-nak (Gaspard Ulliel) és négy társának elege lesz az értelmetlen öldöklésbõl. Hagyják a fenébe a németeket, inkább önmagukat csonkítgatják, a mihamarabbi hazatérésben reménykedve. Az otthon melege helyett azonban a tûzvonal közepén halálra ítélve, a senkiföldje drótakadályaiba gabalyodva találják magukat.

Már megint egy szimpatikus szerencsétlen a klottgatyák és sörhasak birodalmából: Miles vagyok a szomszédból, a minden lakótömbre jutó lúzer. Lábam görbe, vállam csapott, és a könyvemet sem akarják kiadni.

A háromszögben ábrázolt szem a 17. századtól a Szentháromság és Isten jelképe a keresztény ikonográfiában. Itt egy zöldbe játszó, szemcsés, nehezen kivehetõ, elmosódott látószerv van a vásznon, alig-alig ismerjük fel, kérdés, hogy mi figyeljük-e õt, vagy õ figyel bennünket. A perspektíva vált - a szem nézõpontjából nézhetjük tovább az eseményeket: egy prostitúcióra bírt lány történetének jeleneteit. A szereplõk mondatait pár másodperc idõeltolódással egy hang ismétli meg - úgy tûnik, a szem nem csupán lát, de hall is mindent.

A tavasz végén járhattunk, amikor híre röppent, hogy - Tzotzoglu Jorgosz helyén Both Miklóssal - újjászervezõdött a Barbaro zenekar. Néhány új számot is felvettek, s bár lemeztervekrõl még nem beszélhettünk, egy-két koncertet már el lehetett csípni. Nekem most jött össze elõször, január 29-én a Fonóban.

A rockzene kétségkívül tud valamit az örök visszatérés mítoszáról: az amerikai underground fajsúlyos, vadabb oldala például ismét elképesztõen lendületbe jött az utóbbi idõben. Vert helyzetbõl az uralkodói trónig - szóba hozható volna itt a teljes, mostanra már voltaképp tradicionális heavybe forduló új hardcore-mezõny, de engem, ha már zúzásról van szó, sokkal jobban lázba hoz néhány egészen öntörvényû, rendkívüli energiákat felszabadító friss zenekar. Részemrõl ezen a terén most béke van: nemrég a Mastodon komplex és epikus természetû Leviathanja, most meg az új High On Fire ütött ki, ízes parasztlengõssel.

színház Agatha Christie Tíz kicsi néger című krimijét bizonyos, politikaikorrektség-okból más címmel játsszák ugyan a Vidám Színpadon, de így emlegetik, és igazuk van. Alapmű - bár nem épp a színpad az igazi műfaja.

Elõkelõ - divatjamúlt, de jó kis szó ez itt -, tehát elõkelõ és mélyen komolynak láttatott tárlat állítja sorba leendõ közönségét a Mûcsarnok lépcsõin: 118 kép 16 francia város 26 múzeumából, négyszáz év festészete, fény és árnyék jeligére. Óriási apparátus, sok pénz, nagy munka, s a golemizálódni látszó mûvészettörténet Budapesten is megmutatta, hogy ha beléje helyezik az apparátust, a munkát, de legelõször a pénzt, éledni képes - mindhalálig.

Alapos tényfeltáró írás, amelybõl hitelesség sugárzik, ezért aztán jól olvastatja magát, csak úgy zizegnek a lapok - házi használatra a szociográfia fogalmának ez a meghatározása nekem bizony megfelel. Még jobban megfelelne, ha egy helyben állna a világ, ám nem ez a helyzet, így aztán alaposság és hitelesség mércéi - tényrõl és feltárásról nem is szólva - hajlamosak az elmozdulásra. De ami a leginkább változékony, az a mûvek közege.

Az új címbõl - A filléres opera lett a Koldusoperából vagy a Háromgarasos operából - már gyanítani lehetett: nem ez lesz az egyetlen eltérés a színházi kánontól az Örkény Színház elõadásában. Eörsi István új fordítása nyomán meg-megcsikordulnak a kisimult dalszövegek, ezért aztán ismét odafigyelünk rájuk. Bagossy László rendezése pedig annyira "elidegeníti" a darabot saját közegétõl, hogy ugyancsak felébreszti a nézõi kíváncsiságot: mit lehet errõl még kitalálni?

A kiváló magyar zenetudósnak, Bartha Dénesnek, amikor 1960-ban Bach-monográfiáját írta, majdnem ugyanannyi dokumentum állt a rendelkezésére, mint Christoph Wolffnak negyven évvel késõbb. Pontosan tudta, hogy Bach utolsó éveiben mennyit keresett, ahogy azt is, hogy Bach hangszerekkel is kereskedett, mégis arra a következtetésre jutott, szemben Wolff-fal, hogy Bach koldusszegény volt.

Társadalomrajz, melodráma, kosztümös történelmi s nem utolsósorban tézisdráma, ez mind (vagy mindbõl valamennyi). A zsáner hozzávetõleges belövésénél fontosabb azonban, hogy ez egy felnõttfilm, felnõtt nézõkhöz szól felnõtthangvételben, ami kiveszõben van a moziból.

lemez Csajkovszkij: IV. szimfónia, Romeo és Júlia nyitány Új CD-jén Fischer Iván a Fesztiválzenekar élén csontra nyúzott műveket tűzött műsorra.