A Romeo és Júlia nyitányban a lassú bevezető szinte mákonyos hangulatot teremt, inkább az Ezeregyéjszaka világában járunk, mint Veronában, a zenekar tobzódik a színekben, a képzeletbeli függöny felnyílása nagy esemény. És aztán a szenvedélyek trisztános izzása, lehetőleg elkerülve a trivialitást, mely e zenét természetesen fölöttébb fenyegeti.
- csonta -
Channel Classics, 2004
JJJJJ
rádió
Kapcsoljuk a Zeneakadémia Nagytermét A közvetítést szakember vezeti, aki egyrészt a jelenlétélményt segíti elő (vagyis közvetít), másrészt él a közszolgálatiság adta lehetőséggel: tájékoztat, ismeretet terjeszt, ezáltal kitölti a holtidőt. A kommentátornak nem feladata a koncert esztétikai értékelése. Természetes viszont, hogy felhívja a figyelmet a művész következő hangversenyeire. Ez a tájékoztató funkcióhoz tartozik.
Az időkitöltő funkciót a jobb közvetítők összevonják az ismeretterjesztővel. A legnehezebb feladat alighanem a beosztás: megtippelni, mennyit lehet elmondani, hogy lehet lezárni a gondolatot, ha közben elkezdődnék a következő műsorszám. Alapszabály: minél többet készül valaki, annál könnyebb. A készülésnek persze vannak kevéssé elegáns módozatai, pl. aki (hibásan) felolvassa a koncerten kiosztott műsorismertetőt (X. 31.). Tévedni szabad, még Mácsai Jánosnak is sikerül, mikor a Mozart B-dúr hegedűverseny 3. tételét összetéveszti a K. 269-es Rondóval, amannak Köchel-számát pedig a 261-es Adagióéval (XII. 23.) - ő viszont annyira felkészült, hogy úgy érezzük, akármennyit beszélne, végig érdekes maradna.
Zavaró, mikor csak az a lényeges mozzanat nem hangzik el Mozart kétzongorás versenyművénél, hogy melyik verziót halljuk (I. 6.), és a g-moll szimfóniájáról - ráadásul a c-moll zongoraverseny kapcsán - megtudhatjuk, hogy nem bús és sötét kompozíció.
Nincs unalmasabb, mint mikor valaki önmaga közhelyeit ismétli, sokszor (XII. 1.). Vagy ha valami mégis unalmasabb: a három percet meghaladó taps, melyről nehezen állítható, hogy műsorszerű lenne (X. 31., I. 6.).
Hiba, ha a közvetítő nem veszi észre, hogy maradt még egy ráadás, és belebeszél, vagy mikor a ráadást így vezeti fel: "És [a közönség] most megkapja, amit szeretne." (X. 31.) A hangverseny-közvetítés mindezzel együtt a Bartók rádió egyik legérdekesebb és leginkább közszolgálati műsora.
Mesterházi G.
JJJJ (átlagosan)
dvd
Fűhárfa Truman Capote irodalmi jelentőségéről, írói értékeiről éppenséggel beszélgethetnénk, de ez alkalommal teljesen felesleges nagyzolás lenne, hiszen Charles Matthau filmje, bár adaptációnak vallja magát, alkalmasint egészen más. Afféle gyermeki hódolat a dicső atya előtt, Walter Matthau sokadik jutalomjátéka. (Jack Lemonnal persze, hogy is lehetne máshogy. Annyiban azért szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy ez nem a Furcsa pár vagy A szomszéd nője sorozat egy n+1. epizódja; közös jelenetük is alig akad a darabban.) Capote gátlástalanul romantikus déli históriájából ilyenformán azonban semmi se marad. Köztünk szólva a fene érti, miért, hisz abból is kiragyoghatna a kedves vén ripacs. A gátlástalanság helyett rendezői gátlásosság van, ah, egy ilyen papa árnyékában: bulvárlapok pszichiátereinek tollára méltó szitu. Romantika helyett nyavalygásig nyújtott érzelgősség. Még - ami pedig a hollywoodi mozinak azért séróból szokott sikerülni - a dél miliőjének könnyű kezű felkenése, a kék eső, a 200 százalékos páratartalom, Tamás bátya, a lapátkerekes hajó is hibázik, járhatnánk akárhol is, de leginkább olcsó paravánok közt tombol, dehogy tombol, halálra untat a bolondok e farsangja. Annyi hüvelyezhető ki a sok "én szeretlek, te is szeress"-ből, hogy jó hülyének lenni, mely közléshez Hollywoodnak sohasem volt szüksége Truman Capote-ra, már csak financiális okokból sem, noha a maestro folyton ott lábatlankodott.
Képzeljük el a Szomszédokat sok külsővel, és másodvonalbeli amerikai sztárokkal, másfél órában. Végül is igény, az lenne rá...
- ts -
Forgalmazza az InterCom
JJ
könyv
Robert Perisic: Köpd le, aki rólunk kérdez Ez a nyájas című novellagyűjtemény egy 1969-ben Splitben született, ám jelenleg Zágrábban élő fiatalember munkája. A szerző a fülszöveg szerint a horvát irodalom legújabb fenegyereke. A kötet átolvasása után semmiféle szép-literatúrai terribilitás érzése nem kapott el, hacsak nem arra gondoltak, hogy mondjuk többször is letolta a horvát tévében a nadrágját. Az író modora persze kétségkívül kajakosnak nevezhető, de ez csak amolyan izompacsirtáskodás, valódi erő helyett a folyamatos gyúrást látjuk, halljuk, szagoljuk. Az utószó (Szerbhorváth György munkája) Raymond Carverhez hasonlítja, ez részben jogos, de még jogosabb tán Hemingwayről - vagy ha már mindenáron Raymond, akkor - Chandlerről, esetleg a Kilenc történet Salingeréről beszélni, bár igaz, az öreg kubai oroszlánhalász mindegyikük irodalmi apja volt részben. Macsóvilág ez, hónaljszagú, vérszagú, mosdatlanmakk-szagú, bár lakóinak a félelemtől is savanykás illatú a kigőzölgése. A nők hülye picsák, az embernek (elnézést, a férfinak) "tele van a töke", "fáj a fasza", "beszarik az egésztől", és egyáltalán: mindenki leszophat. Igen, mindenki elhúzhat a sunyiba, köpd le, aki. Jó, ezt ismerjük. Kérdés: mennyit lehet ebből kihozni? Egyelőre nem sokat, Perisic nemigen tudja, mit írjon, igénytelen életképeket-e (A szerető, A sajtkorong), vagy bonyolultabb elbeszélői eszközökkel is élő elbeszéléseket (Maja és Feri). Várjuk ki a végét! Radics Viktória fordítása csak az úgynevezett népies szövegekben válik tanácstalanná.
- banza -
Gondolat Kiadó - Világirodalmi sorozat, 2004, 223 oldal, 2480 Ft
JJJ
film
Válótársak Akárhány éves Pierce Brosnan, annyinak is látszik, de alighanem most lehet valamikor a születésnapja, mire abból a mérsékelten lelkesítő tényből következtethetni, hogy a honi moziforgalmazás ünnepli a művészt. Az egyik vetítőből ki, a másikba be. Bár az is lehet, hogy a "ki félmeztelen leggyakrabban a filmvásznon?" vetélkedő eredményhirdetését követő gálaműsor első és második felvonása érkezett el végre hazánkba. Mindegy, fő a tartalmas szórakozás.
Ám a szépségszalonok nem is olyan titkos ügynökének igyekvő bájainál is van rosszabb dolog a világon, az érdekes szépségnek mondott Julianne Moore aktori attrakciója például, hogy a tárgyalt mű forgatókönyv-írói és rendezői teljesítményét övezze itt konok hallgatásunk. Arról van szó, hogy nevezettek sztárügyvédek a házasságfelbontási fronton. Egyik sem vesztett még pört sohase. Idáig tiszta western, nem? Mint Johnny Cash (Abel Cross) és Kirk Douglas (Will Tenneray) a Pisztolypárbajban, csak ők tán egy kicsit szebbek voltak, de legfőként nem estek szerelembe egymással, urambocsá' leittasodás következtében össze sem házasodtak Írországban. Igaz, hogy Pierce és Julianne sem házasodtak, csak hitték, a másnaposság nagyobb dicsőségére. Pedig ez lenne a helyes csapásirány. Házasodjanak a revolverhősök, a Vad Bill vezesse oltár elé Doc Hollidayt, végtére nem árt, ha kéznél van egy orvos is. Az ellenkező nemű prókátorok pedig lőjék halomra egymást, de először Katherine Hepburnt és Spencer Tracyt. Aztán a fináléban rúgjon be mindenki, mint az egerészölyv.
Sajnos Hollywood középmezőnye még nem áll ezen a fejlettségi szinten, ezért a Válótársak gyakorlatilag értékelhetetlen műalkotás.
- ts -
Forgalmazza az SPI
J
könyv
Király Béla: Amire nincs ige (Visszaemlékezések, 1912-2004) Jegyzetekkel és hivatkozásokkal gazdagon ellátott memoárt tett közzé Király Béla, akit leginkább 1956-os szerepe miatt tart számon a történeti emlékezet. Pedig az 1912-ben (a Titanic katasztrófája napján) született s ma is köztünk lévő nyugállományú vezérezredes katonaként részese volt a múlt század számos fontos mozzanatának. A Ludovikán végzett tiszt például elsőként léphette át a határt Észak-Erdély 1940-es visszacsatolásakor; 1944-ben az I. magyar hadsereg kötelékében harcolt Kárpátalján; a háború után a romániai fogságból megszökve és itthoni igazolása után részese a Néphadsereg szervezésének, hogy aztán koholt vádak alapján először halálra, majd életfogytiglanra ítéljék - sőt: papíron ki is végezzék -; 1956-ban a Nemzetőrség főparancsnoka, majd emigránsként számos, a forradalommal foglalkozó tanulmány szerzője. És így tovább, egészen 1990-es hazatéréséig és ez idáig utolsó közéleti szerepvállalásáig (Orbán Viktor kormányfő személyes megbízottjaként a haderőreformmal foglalkozott, saját bevallása szerint is sikertelenül). Kilenc évtizedet átfogó visszaemlékezése gördülékeny stílben, egyértelmű, de mégsem tolakodó személyességgel megfogalmazott szikár szöveg. A mélyebb históriai elemzéseket kerüli, még sincs hiányérzetünk: Király Béla könyve a kifejezés legjobb értelmében történelmi adalékok gyűjteményének tekinthető.
B. I.
HVG Könyvek, 2004, 432 oldal, ármegjelölés nélkül
JJJJJ
web
A WWW.SZORONGAS.COM szimplán segíteni akar. A megcélzott közönség (nagyvárosi fiatalok) befogadói aktivitására épít. Beszél és (ki)beszéltet. Reflexióra, vallomástételre, egyáltalán: cselekvésre buzdít. A fárasztóan nyegle hozzászólásokkal megterhelt tematikus fórumok mellett - vegyes felvágott jelleggel - találunk itt fontos híreket, interjúkat, tudósításokat. Továbbá jó érzékkel megírt programajánlókat, recenziókat is. Aki nem böngészni, szemlélődni akar, hanem azonnali és konkrét segítségre van szüksége, az (a regisztráció után) "dr. net"-től kaphat szakszerű lelki és életvezetési tanácsokat.
A szerkesztők nem idegenítik el a témákat, nem köntörfalaznak; az orvosi szaknyelvet sem ropogtatják unos-untalan. Kerülik a "mai, felgyorsult világunkbanÉ" kezdetű idióta közhelyeket, s magukat sem veszik mindenáron komolyan. Semmi patetikus akusztika, semmi bárgyú sopánkodás. A praxisból indulnak ki, egy ismerős és széttartó, szleng nyelvet használva. Szóval: közvetlenség, humor és önirónia. Nem misztifikálják a legdurvább szenvedést sem, s csak ritkán simogatják meg a segítségkérők buksiját. Nem kongatják a vészharangot, nem vonják le oldalanként kétszer a "tanulságot".
Az egész honlap valami sajátos, civil erőt mutat: nem hátrál be semmilyen irányzat, intézmény, tekintélyszemély mögé. Pedig gond nélkül lehetne akár épp "csernusista" is. E helyett "a dokit" (és könyveit) ugyanolyan érdes szellemességgel állítja pellengérre, ahogy ő maga tette azt "pácienseivel" emlékezetes televíziós műsorában (Viasat 3).
A szorongas.com senkitől nem várja el, hogy jó tanácsait (orvosságként) azonnal benyelje. Próbál célratörő és civil maradni, bár néha bántóan trendi, jópofi lesz, s ezáltal önnön hatósugarát is szűkíti: mintha a megcélzott szubkultúra maga volna a világ. Mintha nem lenne mindenki potenciális érintett.
Pollágh Péter
JJJJ
film
AZ UTOLS" GYÉMÁNTRABLÁS Mivel az antennás távirányítók egy bizonyos koron túl elég idétlenül mutatnak az ember kezében, nem árt az óvatosság, ha az emlegetett játékszer már filmünk legelején előkerül a tolvajfenomén főszereplő farzsebéből. Az vesse ránk az első szem popcornt, aki nem azonnal paródiára gyanakszik, a képtelen kütyü segítségével ugyanis nem más, mint James Bond legújabb kori inkarnációja ragadja kezébe a távirányítást, hogy néhány szakértő mozdulat múlva már maga kormányozhassa az FBI gyémántszállító autóját. A Napóleon-gyémánt ezennel letudva, a szerelmes tolvajpáros köszöni, befejezte. A csókot lőtt seb követi, azt pedig bahamai naplementével kombinált örök vakáció. Bár senki sem ígért emlékezetes mozidélutánt, filmünk mégis hozzásegít néhány felismeréshez. Az első veszteségünk rögtön Salma Hayek, akiről sosem hittük volna, hogy bikiniben is rá lehet unni, Brosnan árnyékában azonban immár nem először derül ki, hogy minden lehetséges. A másik lényeges felismerés, hogy ha Brosnan őszülő mellszőrzetének akarunk emléket állítani, minek hitegetni a fizetővendégeket a mostanában újra divatos, könnyed rabló-pandúrságok ígéretével. A fitneszkazetták és útifilmek e drága keverékébe fölösleges volt olyan műfajidegen elemeket keverni, mint a balek FBI-ügynök, a narancsöltönyös Don és az átverősdire építkező akciózás, az efféle dolgok jobban mutatnak az olyan szőrtelen ügyekben, mint például az egókkal hasonlóan megterhelt, ám mégis filmnek tekinthető Ocean-mozik. Amíg azonban Brosnan ennyire ragaszkodik a magamutogatáshoz és a távirányítókhoz, ne is számítsunk másra, mint ehhez hasonló testkultuszfilmekre.
- kövesg -
Az InterCom bemutatója
JJ
