Verdun 108-as számú, Bingo Alkonyként elhíresült lövészárká-ban Manech-nak (Gaspard Ulliel) és négy társának elege lesz az értelmetlen öldöklésből. Hagyják a fenébe a németeket, inkább önmagukat csonkítgatják, a mihamarabbi hazatérésben reménykedve. Az otthon melege helyett azonban a tűzvonal közepén halálra ítélve, a senkiföldje drótakadályaiba gabalyodva találják magukat.
A háborúnak vége, Manech-t várja jegyese. Ám szeretett Búza-virágja helyett csak a halálhíre ér-kezik az apró breton tanyára. Mathilde (Audrey Tautou) mégis úgy érzi, halottnak nyílvánított szerelme csupán kallódik valahol. Magánnyomozót (Ticky Holgado élete utolsó alakítása) bérelve felkerekedik hát, és egész Franciaországot bebarangolva próbálja összerakni a 108-as árok halálraítéltjeinek szétszóródott sorsdarabkáit.
Akinek halálhírét keltik, sokáig él. Igaz, nem a magyar bölcselet, hanem a női intuíció hajtja előre a törékeny, ám annál határozottabb Mathilde-ot ebben a francia Hideghegy-történetben. Sébastien Japrisot azonos című, 1991-ben publikált regényének filmváltozatában Amélie detektív nagyija vívja magánháborúját gyerekkori szerelméért. Mathilde a kórházak, levéltárak, fegyintézetek és az összefonódó élettörténetek útvesztőjében lassan igazi asszonynyá érve talál önmagára és - persze - Búzavirágjára.
Az elveszett gyerekek városának és az Amélie csodálatos életének forgatókönyvírója, Guillaume Laurant erősen megdolgozta a Japrisot-regényt (főként a romantikus elemek torzítása és a háború bemutatásának túlzott embersége írható számlájára). A vizuális orgazmussal felérő korrajz - melybe az effektguru Pitof is besegített - színvonalán még az Orsay pályaudvarra (ma múzeum) befutó vonatokon jól látható SNCF felségjel sem képes rontani (a francia államvasutakat csak jóval később, 1937-ban alapították). A telefonkészülékek látványától felizgult szereplők állandóan távbeszélnek - legyen szó nagyvárosi bisztróról vagy elszigetelt vidéki tanyáról -, pedig a háborút követő években az ország nem éppen fejlett interurbánrendszeréről volt nevezetes.
Az újabb jeunet-i felnőttmese célja szerencsére nem a Manech közlegény megmentése jellegű há-borús fogócska, hanem a húszas évek sárgászöld pasztellszínekbe foglalt, tipikus helyszínekkel megpakolt (Eiffel-torony, Montmartre, Les Halles piac, Garnier-Opera) és kellően nagyszívű emberekkel zsúfolt szín- és látványorgiája.
Az apróbb gegeket (a biciklis postás esete a Mathilde-lak murvájával) alig leplezett németellenesség váltja (a katonakórház sebesültjeire és apáca-nővéreire dobott bomba). S ha öniróniával telített szarkazmusról van szó, Jeunet nem ugrik le a sarki fűszereshez: bátran beint Korzikának is. Az anyaországi franciának ott egy szavát sem értik, még az öszvér is szarik rá magasról.
Balázs Áron
Az InterCom bemutatója
