A háromszögben ábrázolt szem a 17. századtól a Szentháromság és Isten jelképe a keresztény ikonográfiában. Itt egy zöldbe játszó, szemcsés, nehezen kivehető, elmosódott látószerv van a vásznon, alig-alig ismerjük fel, kérdés, hogy mi figyeljük-e őt, vagy ő figyel bennünket. A perspektíva vált - a szem nézőpontjából nézhetjük tovább az eseményeket: egy prostitúcióra bírt lány történetének jeleneteit. A szereplők mondatait pár másodperc időeltolódással egy hang ismétli meg - úgy tűnik, a szem nem csupán lát, de hall is mindent.
A mai történet epizódjai közé ősi, távol-keleti színházi műfaj, egy árnyjáték ékelődik - a Parasztbiblia elevenedik meg a vásznon: József és testvérei, Jákob és Lábán, Ádám és Éva stb. történetét az árnyékvilág szereplői játsszák el, miközben egy narrátor az archaikus nyelvezetű szent könyvből idéz. Az árnyjátékot régi híradórészletek, filmfelvételek színesítik, így már nem csupán az egyes nézőpontok, történetek, hanem fikció és dokumentum is összekeveredik.
Hogy mindez mi célt szolgál? A látszólag egymással össze nem illő történetek, események között természetes, hogy a néző összefüggést keres, és, hogy stílben maradjunk, ha elég szemfüles, talál is. Az események lényegében egymás laza értelemben vett kommentárjai - a Parasztbiblia idézetei bizonyítják, hogy a véráldozat, a házasságtörés, az árulás, a rabszolgamunka, a paráznaság már hajdanában is jól ismert fogalmak voltak; a szem által megfigyelt, szerencsétlenül járt lány története a maga kegyetlen valóságában akár a Bibliába is bekerülhetne; a híradó, a dokumentum-műfaj pedig nem más, mint a modern értelemben vett Biblia, válogatott szörnyűségek tárháza.
Mindezek fényében a nyitó képsor - nevezzük a film mottójának - értelmet nyer. Rutkai Bori bájosan és szórakoztatóan meséli el istenélményét, azt, hogyan találkozott két túlvilági lénnyel, akik kiválasztották arra, hogy előadja József történetét.
A film szerint minden mindennel összefügg. Aktuális élethely-zetünkre, problémáinkra ott egy tanmese a Bibliában, de oda csak azért kerülhetett be, mert velünk, emberekkel, vagy mint azt a dokumentumrészletek bizonyítják, magával az emberiséggel történt. Az pedig már hit kérdése, hogy a szem és az emberiség viszonyát hogyan értelmezzük: ő mozgat-e bennünket, vagy egyszerű megfigyelő csupán.
Hogy a szemet csak nagy nehezen lehet azonosítani, hogy a prostituálttörténet szereplői is csak a záró képeken veszik észre, hogy sokáig nem hallják meg, hogy a szavaikat ismétli, mind arra enged következtetni, hogy az Isten és az ember közti, valamikori erős kapcsolat mára már megereszkedett. Az árnytörténet egy-két jelenete pedig azt bizonyítja, régen természetes volt, ha az angyalok vagy maga a Mindenható le-leruccant a földre és elbeszélgetett az emberekkel; manapság, mint Rutkai Bori, csodálkozunk azon, ha szembesülünk a ténnyel, hogy létezik túlvilág.
Jeles filmje nem adja könnyen magát - a történetek, a perspektívák közötti ingázás arra csábítja a nézőt, hogy idő előtt feladja. Bár a modern történet alakulását érdeklődéssel várjuk, a film java részét kitevő, árnyjátékként előadott, szexuális utalásoktól hemzsegő Parasztbiblia befogadása olyan érzést kelt az emberben, mintha egy egyetemi vizsgához kellene átrágnia magát valamiféle míves anyagon, így öröme is csak abból adódik, hogy végre befejezte, és hogy a maga számára sikerült megfejtenie.
Hungler Tímea
Forgalmazza a Budapest Film
