Ahogy a szociális ellátás, a filmgyártás sem tud mit kezdeni a hajléktalanokkal. Egy komolyabb karakter - koldus, utcagyerek, utcai zenész - megformálásához már bizonyos szakmai ismeretek szükségesek, ezért a klosárnak a vásznon legtöbbször csak a statiszta igen gyúlékony szerepe jut. De Ragályi Elemér első filmjében fordul a kocka: a Keleti pályaudvar mocskában fetrengő ágrólszakadt (Kern András) krétai luxusszállót örököl, és mivel a jogos birtokbavétel egy percet sem várhat, hősünket görög ügyvédek szállítják, csak úgy melegében, mocskosan, büdösen a napfényes szigetre. A stewardessnek egy flakon légfrissítőt kell felhasználnia.
Mindez - legalábbis az alkotók szerint - vicces, kedves dolog. "Egy helyes filmet akartunk csinálni, romantikus vígjátékot" - nyilatkozott a rendező, ám azonkívül, hogy hajléktalanunk a megváltozott körülmények között is ragaszkodik addigi életformájához, semmi más nem jutott az eszükbe. Így aztán másfél órán keresztül "mosolyoghatunk", milyen helyes, amikor a szálloda újdonsült tulajdonosa ételmaradékot zabál, és szótagolva Unicumot követel, amikor rendőrautót küldenek a kukáskocsi után, hogy visszaszerezzék a főnök régi gönceit, a lila dzsoggingnadrágot, a viharkabátot. És az is milyen "helyes", amikor megérkeznek a haverok a Baross térről, és Fedél Nélkült lobogtatva leszállnak a repülőről, miközben szól az Újra itt van a nagy csapat. Hát még amikor a leggusztustalanabb hawaii göncökben tábortüzet raknak a szálloda kertjében és a Bunkócskát éneklik! Reggelig sorolhatnám a helyesebbnél-helyesebb jeleneteket, romantikából pedig legyen elég annyi, hogy a szálloda karrierista igazgatónője beleszeret klosárunkba, persze láthatunk naplementét is.
Filmet viszont nem. Ragályi rendezése csupán egy végtelenül irritáló manírgyűjtemény, amiben nemhogy történetnek, de még logikának sem találjuk nyomát. Kern András modorossága mellett kapunk néhány szép felvételt (az operatőr is Ragályi Elemér), újdonságként pedig elkönyvelhetjük, hogy a magyar filmekben megszokott és bevált "csörgősipkás-tróger" társulat - Badár Sándor, Kovács Lajos, Reviczky Gábor, Cserna Antal - tagjai mellett Derzsi Jánost is felfedezték a pojácaügynökök. Mindezek után mérhetetlen cinizmus vagy végtelen ostobaság kell ahhoz, hogy a Csudafilmet meseként próbálják eladni. Mert nem mese ez, hanem kisstílű szabadidős tevékenység, aminek a lényege csupán annyi, hogy magyar filmesek, nyilván érdemeik elismeréseként - egyebek mellett a Magyar Mozgókép Alapítvány 50 millió forintjával - elmehettek egy görög szállodába forgatni. Talán tisztességesebb lett volna rászánni zsebből ötvenezret, és akkor dolgozni sem kellett volna.
- legát -
Forgalmazza a HungariCom
