Film: Egy hét resten és bután (Alexander Payne: Kerülõutak)

Zene

Már megint egy szimpatikus szerencsétlen a klottgatyák és sörhasak birodalmából: Miles vagyok a szomszédból, a minden lakótömbre jutó lúzer. Lábam görbe, vállam csapott, és a könyvemet sem akarják kiadni.

A házasságom is tönkrement, még szerencse, hogy nem volt gyerek. A Miles-félékkel jobb vigyázni, a maguk csendes és rezignált módján mindig utaznak valamire: mondd csak szépen, mire akarsz lelejmolni? Az együttérzésem kell, vagy toleranciából adod fel a leckét? Kivételesen mégsem ilyen egyszerű az ábra, filmünk ugyanis -Milesszal az élén - feltűnően nem akar semmit. És a nem akarás mindig gyanús. Miles-nak barátja is akad: Jack, a régi cimbora, a nősülés előtt álló kivénhedt sorozatszínész, aki egyszer még utoljára kitombolná magát. Szoknyavadászatra és borkóstolásra lesz alkalom bőven, Jack és Miles hetes búfelejtésre indul Kalifornia festői borvidékeire. A kedélybeteg köpcös és az atlétatermetű infantilis - ilyen párosításról álmodozik az Ikrek óta Danny DeVito és Arnold Schwarzenegger, szerencsére azonban az az évtized már a múlté, amikor ők alakíthatták volna az egykori egyetemi szobatársakat. Mindamellett az ellentétek effajta előre megfontolt összepárosítása egy cseppet hatásvadásznak tűnik, ennyit azonban igazán elnézhetünk rendezőnknek, a forgatókönyvbe is bedolgozó Alexander Payne-nek, aki egész eddigi pályafutása során a csapott vállak és a visszeres lábak Anti-Hollywoodjában gyomlálgatott: készített vitriolos esettanulmányt az iskolai törtetőről (Gimiboszi), legutóbb pedig Nicholsonra (Schmidt története) aggatta egy kisnyugdíjas viseltes ballonkabátját, biztos, ami biztos alapon pedig egy lakókocsit is alátolt, hadd kerekedjen Amerikát átszelő road-movie a dologból. Ezúttal Kalifornia közigazgatási határain belül autózgatunk, az utastérben azonban nincsen egyetlen sztár sem, akibe belekapaszkodhatnánk, és nincs az a fene nagy igyekezet sem, hogy minden egyes szabálytalan arcberendezkedésű szereplőre vicces csodabogárként kelljen rácsodálkoznunk. Payne két, jobbára ismeretlen színésszel dolgozik, olyan kis-nagy emberekkel, akik nem lógnak ki a mögéjük festett tablóból. A két típus - a búvalbélelt, xanaxon élő örök vesztes és a gyermeklelkű, dromedár nőfaló - klasszikus vígjátéki párost alkot, s a színészek (Paul Giamatti és Thomas Haden Church) pontosan érzik, hogyan kell kijátszani az alkati eltérésekből adódó poénokat. Payne nem fél a poénoktól, attól, hogy egy-egy harsányabb jelenet a nagybetűs dráma rovására menne. Már csak azért sem kell ettől tartania, mert a Kerülőutakból hiányzik a nagybetűs dráma, köztes állapotok vannak csupán, melyekben egyszerre mutatkozik meg a szereplők kisszerűsége és méltósága. Ritkán tapasztalható filmes hadműveletről beszélünk: egy kétségkívül szórakoztató kisfilmről, melybe sikerült elbúj-tatni olyan pillanatokat, amiknél őszintébbet aligha találhat kamera. Tessék csak keresgélni, megéri!

Köves Gábor

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.