MaNcs, XVII. évf. 4. szám (2005-01-27)
Egy liberális lapban, liberálisként üdvözölnöm illene a liberális közgazdász Mihályi Péter legújabb opusát, amelyet a HVG véleményrovatában olvashattunk két hete. Már a cím is provokatív: Ellenség-e a monopólium?, amire zsigerbõl köpjük a választ: naná. Pedig Mihályi arról próbál meggyõzni minket, hogy szakítsunk a konzervatív európai gondolkodásmóddal, és higygyük el a rugalmasabb Amerikának: a mono-pólium is lehet szép.
Az alábbiakban röviden bevezetem az olvasót a nyelvemlékek feldolgozásának módszereibe. Így dolgozták föl elõdeim a Halotti Beszédet meg az "magyar Mária-siralmat. Egy nyelvemléknek nem kell réginek lennie, csak valamely nyelvhasználó által hagyott, rögzített szöveg legyen. Nyelvemlék az alább közölt "Ford Trazi" nevû kézirat is, mely a 21. század elején, a mai Magyarország délkeleti részén keletkezett. Mint minden nyelvemléknél, ennél is fölmerül a hamisítás gyanúja; mindenesetre elég hitelesnek tûnik ahhoz, hogy foglalkozzunk vele.
Tavaly decemberben az Európai Unió pozitív politikai döntést hozott: támogatja a tagfelvételi tárgyalások megkezdését Törökországgal. Ezzel történetének legbonyolultabb tárgyalássorozata elé néz, de nem dönthetett másképp, ha nem akarta elveszíteni egyik legfontosabb, hetvenmilliós stratégiai partnerét Ázsia határán.
Azt még most sem, legrosszabb álmainkban sem vagyunk hajlandók akárcsak fontolóra venni, hogy a Fõvárosi Bíróság (FB) hétfõn precedens-értékû döntést hozott volna, amikor elutasította a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) keresetét. Sõt, abban is sziklaszilárdan bízunk, hogy a másodfok korrigálni fogja ezt az abszurd, pökhendi és ostoba ítéletet.
Drága olvasóink, tegyék a szívükre a kezüket, és mondják meg õszintén, elhívnák a gyerekük mellé bébicsõsznek Hende Csabát, ha este színházba mennek? Megbíznák Tóbiás Józsefet, hogy szerezze be a hétvégi barbeque-partihoz a kettes kolbászt? Szerveznének közös familiáris múzeumlátogatást a Terror Házába Révész Máriusszal? Rábíznák a havi kosztpénzt Wekler Ferencre? Jól gondolják meg a választ!
Drága olvasóink, tegyék a szívükre a kezüket, és mondják meg õszintén, elhívnák a gyerekük mellé bébicsõsznek Hende Csabát, ha este színházba mennek? Megbíznák Tóbiás Józsefet, hogy szerezze be a hétvégi barbeque-partihoz a kettes kolbászt? Szerveznének közös familiáris múzeumlátogatást a Terror Házába Révész Máriusszal? Rábíznák a havi kosztpénzt Wekler Ferencre? Jól gondolják meg a választ!
Méltatlan és megalázó, hogy a Trianonról szóló beszédet radikális nacionalistáknak és történelmi sarlatánoknak engedik át - írta Ungváry Krisztián a fideszes Trianon-film diadalútja idején. Tanulságos olvasmány az emléknap lázában égő olvasónak.
2005 József Attila emlékéve. Az irodalomtörténészt és az írót kérdeztük. Az év eseményeirõl keretes írásunkat olvashatják.
Gyermekként én is készen kaptam József Attila költészetének három szeletét, elõbb a "libasültet" és az Altatót, késõbb a mozgalminak mondott lírát, aztán, évekkel késõbb, a hasonlíthatatlanul fontos szárszói finálét. Soha egy másodpercig sem próbáltam a hatása alól kibújni, ez a hatás ugyanis nem külsõdleges, elsõsorban nem a stíluson hagy nyomot.
A szabaddemokraták e héten egy liberális témákkal operáló "minikampánnyal" próbálnak véget vetni féléves passzivitásuknak. Kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc (részben ugyanezen kérdéseket érintõ) offenzívája és saját, másfél évtizede kikezdhetetlennek tûnõ fõvárosi pozícióinak megroggyanása után az SZDSZ képes lesz-e igazolni a fennen hirdetett önálló, liberális "harmadik erõ" létjogosultságát.
Az elkövetkezõ hetekben indul azon oktatási reformprogram második köre, amelynek keretében az uniós forrásokat a minõség fejlesztésére használják fel. A legfrissebb hírek szerint azonban az oktatási csomagra szánt 9 és fél milliárd forintnyi összeg kétharmadát a Sulinet-adatbázis és -felszereltség bõvítésére fordítják. Pedig már abban kezdtünk reménykedni, hogy három év múlva az eddigieknél valamivel kevésbé viharverten kerülünk ki az akkor esedékes PISA-felmérésbõl.
A Legfõbb Ügyészség jó hírnév megsértése miatt pert kezdeményezett Tóth Károly szocialista képviselõ ellen. A parlamenti ún. brókerbizottság tagjával szembeni eljárás során nem mellesleg eldõlhet: a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) Rt. egykori brókere, Kulcsár Attila kihallgatási jegyzõkönyvei nyilvánosságra kerülnek-e vagy sem. Ezeket ugyanis csak az ügyészség és a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal, valamint a gyanúsított védõi ismerhetik.
Nem mondhatni, hogy a november végi nagy fogás után a hazai warez világ a Miskolci Rendõrkapitányság Gazdaságvédelmi Alosztályának nevét hallva remegni kezd a félelemtõl. A borsodi nyomozók Miskolcon és Budapesten, filmbe illõen, egy idõben foglaltak le illegális tartalmakat árusító szervereket. A legszerényebb becslések szerint is 250 millió forintot ér a 3500 DVD-nyi jogdíjmentesített film, zene, játék- és egyéb program. Igaz, a fájlcserélõkkel, valamint az ftp szerverekbõl élõk a rendszeren ütött 15 terabyte-os lyukat napokon belül elfedték.
Magyarország vezetõ helyet foglal el a rákos megbetegedések elõfordulása terén. Ezek 80 százaléka környezeti ártalmak miatt következik be. Az egyik veszélyforrást a felelõtlenül használt növényvédõ szerek jelentik.
HAJAS, VETÕ Ungváry Rudolf író mutatta be kedden, a Mai Manó Házban a Képkorbácsolás című albumot, melyben összegyűjtve jelentek meg az 1980-ban elhunyt Hajas Tibor Vető Jánossal készített fotómunkái. VILÁGZENEI DÍJAK Nyilvánosságra hozták, kik vehetik majd át márciusban a BBC 3 Világzenei díjait kilenc kategóriában, míg a tizedik kategória nyertesének kilétére csak a március 5-i (a BBC 4 tévécsatornán, 11-én sugárzandó) gálaesten derül fény: a közönség még január végéig szavazhat kedvenceire. A kritikusok díját a szenegáli Youssou N'Dour nyerte Egypt című albumával (Narancs, 2004.
Fekete eső Az ESA űrkutatói újabb részleteket hoztak nyilvánosságra a Szaturnusz holdján, a Titánon landolt Huygens űrszonda (www.esa.int/SPECIALS/Cassini-Huygens/) tevékenységéről. A szonda január 14-én hatolt át a hold nem átlátszó légkörén, és azonnal megkezdte az adatok és képek továbbítását.
Számos jól ismert, experimentális színházi csapattal (Insomniac Productions, The Glee Club, Forced Entertainment) dolgozott együtt; saját produkciói mellett a Duckie nevû színházi társulás aktív tagja. Az Edinburghi Fesztiválon és nemzetközi színpado-kon is sikerrel szerepelt a Trafó és a British Council által most bemutatott, 1998-ban készült Családi kiruccanás (A Family Outing).
A nagy szakállú, pókhasú bácsi széles mozdulatokkal szõ gesztushálót mondanivalója köré, pedagógusi hevület hajtja, empátiával és odafigyeléssel magyaráz. Filmjeiben a kétkezi munkából élõkrõl mesél, akiknek semmi sem jár ingyen. De amikor a Mezítelenül, a Titkok és hazugságok rendezõje a Szarajevói Filmfesztiválon megjelent a város egyetlen nagyszállójában, s a reggelinél kénytelen volt tudomásul venni, hogy nincs homár, olyan csalódott lett, mint egy burzsoá. Egy hét múlva diadalmasan állt a La Fenice Operaház színpadán, kezében a Velencei Filmfesztivál Arany Oroszlán díjával, és öklével bemutatott Cannes-nak, mert visszautasították a filmjét: a Vera Drake e héttõl megy a magyar mozikban.
Elõkelõ - divatjamúlt, de jó kis szó ez itt -, tehát elõkelõ és mélyen komolynak láttatott tárlat állítja sorba leendõ közönségét a Mûcsarnok lépcsõin: 118 kép 16 francia város 26 múzeumából, négyszáz év festészete, fény és árnyék jeligére. Óriási apparátus, sok pénz, nagy munka, s a golemizálódni látszó mûvészettörténet Budapesten is megmutatta, hogy ha beléje helyezik az apparátust, a munkát, de legelõször a pénzt, éledni képes - mindhalálig.
Alapos tényfeltáró írás, amelybõl hitelesség sugárzik, ezért aztán jól olvastatja magát, csak úgy zizegnek a lapok - házi használatra a szociográfia fogalmának ez a meghatározása nekem bizony megfelel. Még jobban megfelelne, ha egy helyben állna a világ, ám nem ez a helyzet, így aztán alaposság és hitelesség mércéi - tényrõl és feltárásról nem is szólva - hajlamosak az elmozdulásra. De ami a leginkább változékony, az a mûvek közege.
Az új címbõl - A filléres opera lett a Koldusoperából vagy a Háromgarasos operából - már gyanítani lehetett: nem ez lesz az egyetlen eltérés a színházi kánontól az Örkény Színház elõadásában. Eörsi István új fordítása nyomán meg-megcsikordulnak a kisimult dalszövegek, ezért aztán ismét odafigyelünk rájuk. Bagossy László rendezése pedig annyira "elidegeníti" a darabot saját közegétõl, hogy ugyancsak felébreszti a nézõi kíváncsiságot: mit lehet errõl még kitalálni?
Társadalomrajz, melodráma, kosztümös történelmi s nem utolsósorban tézisdráma, ez mind (vagy mindbõl valamennyi). A zsáner hozzávetõleges belövésénél fontosabb azonban, hogy ez egy felnõttfilm, felnõtt nézõkhöz szól felnõtthangvételben, ami kiveszõben van a moziból.
A kiváló magyar zenetudósnak, Bartha Dénesnek, amikor 1960-ban Bach-monográfiáját írta, majdnem ugyanannyi dokumentum állt a rendelkezésére, mint Christoph Wolffnak negyven évvel késõbb. Pontosan tudta, hogy Bach utolsó éveiben mennyit keresett, ahogy azt is, hogy Bach hangszerekkel is kereskedett, mégis arra a következtetésre jutott, szemben Wolff-fal, hogy Bach koldusszegény volt.
lemez Csajkovszkij: IV. szimfónia, Romeo és Júlia nyitány Új CD-jén Fischer Iván a Fesztiválzenekar élén csontra nyúzott műveket tűzött műsorra.
Tegnap este óta R.E.M.-sorok kavarognak a fejemben, dalszövegfoszlányok, innen-onnan. That's me in the corner, that's me in the spotlight. That's sugarcane, that tasted good, that's cinnamon, that's Hollywood. I'm pushing an elephant up the stairs. Hey, what's the big deal, I'm an animal. Leaving New York never easy, I saw the light fading out. This one goes out to the one I love, this one goes out to the one I left behind. Everybody hurts, everybody hurts, sometimes. I'm sorry, so sorry. Andy, are you goofing on Elvis? Hey, baby, are you having fun?
A már-már áttekinthetetlen kortárs elektronikus zenei színtér bõséggel ontja a maradandó alkotásokat, de Tim Hecker Mirages és Brian Lustmord Carbon/Core címû albuma igazán kitüntetõ figyelmet érdemel. Mindkét esetben többrõl beszélhetünk magával ragadó zenénél: Hecker és Lustmord egészen különös világot épített fel.
Öt év múlva egy magyar és egy német város közösen lesz Európa kulturális fõvárosa. A magyar városok 2004. december 31-ig adhatták be elõminõsítõ pályázataikat - döntés az év végén várható.
Amióta Tódor János, lapunk egykori riportere szerkeszti, a fehérvári Árgusról egyre jobbakat hallani: végre egy folyóirat, ami kilóg az irodalmi belterjbõl, amit megkímélnek az egyetemi oktatók fárasztó "megfejtései", mert sokkal inkább arra ad, hogy életszaga legyen.
Megtakarításnak nem a legjobb választás, hedonistáknak, aktív életmódot folytatóknak és hipochondereknek azonban érdemes elgondolkodniuk az önkéntes egészségpénztári tagságon. Ha másért nem, hát azért, hogy egy bizsergetõ masszázshoz, a régóta vágyott teniszütõhöz vagy egy kiadós méregtelenítõkúrához a lista-árnál valamelyest könnyebben juthassanak hozzá.
Noha fotókiállításon vagyunk, a termet a tervezõasztal meg a hozzávaló kiegészítõk uralják: a böhöm fémlámpa, az áramvonalas karosszék és természetesen a dokumentáció. Semmi kétség, az ötvenes-hatvanas évek fordulójáról származó ismeretlen építész irodájába csöppentünk, az asztalon Terézváros részletes térképe mellett egy józsefvárosi dokumentum, a Nagykörút-Üllõi út sarka hever: ilyen volt, ilyen lett fényképek. Az elsõn egy üres grund, a másikon ugyanez egy új épülettel - Lottóház? - kiegészítve. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, a képek bal szélébe "beleharap" a Corvin mozi.
Kösz, jól vagyunk, bár néha egy-egy megviseltebb idegzetû külsõ munkatárs, vendég elereszt valami megjegyzést, "Hol éltek ti?", "Hova kerültem, te jó isten!", de mi meg se halljuk. Redakciónk otthona, az egykori Finommechanikai Mûvek príma hely, afféle retropolisz, most utasítottunk vissza nyolc rózsadombi ajánlatot, fegyvergyár volt, az járja róla, a NATO aligha tudja, mirõl csúszott le.
A Szalmaszál a Hajléktalanokért Közhasznú Alapítvány a fagyhalál rémségét felidézõ óriásplakátot jelentetett meg. Hálózsák vásárlására biztatja a jóérzésû embereket. A megadott telefonszámra érkezõ hívások összegébõl és a bankszámlára befolyt adományokból életmentõ holmit vesznek. A filléres kartonkoporsót a reklám bölcs tervezõje találta ki, hogy üres vagy már fekszik benne valaki - a plakát drámai kérdése. Én még ilyen megható grafikai poént nem láttam.
Mióta elolvastam, folyamatosan vizsgálgatom magam. Kis tükörrel pásztázom a szám belsejét, ravasz mozdulatokkal a hátam közepéig is ellátok. Nagyokat nyelek, tapo-gatom a mellem, karom. Minden gyanús, minden félelmetes, akárhol kezdõdhet a baj. Noha a könyv címe biztató - Élek, jól vagyok -, gyakorló hipochondernek ez annyit jelent: "Élek, de bármelyik percben rosszul lehetek." Pláne, hogy ebben a "katalógus"-ban ahány ember, annyi betegség. Egyetlen porcikánk sincs biztonságban.
