A belügyminiszter nem hajlandó elárulni, hogy miért kell lőfegyver és gránátvető Kövér László parlamenti őrségének

  • MTI/narancs.hu
  • 2017. május 13.

Belpol

A Párbeszéd megkérte Pintér Sándort, hogy ismertesse a részleteket, de nem lettek okosabbak.

A minisztérium oldalán társadalmi vitára bocsájtott rendelettervezet alapján a jövőben az Országgyűlési Őrség számára különböző lőfegyvereket, elfogó hálót, gránátvetőket, gumibotokat és sokkolókat szereznek be. A rendelettervezettel kapcsolatban Szabó Tímea, a Párbeszéd országgyűlési képviselője írásbeli kérdéssel fordult a belügyminiszterhez, hogy megtudja: milyen mennyiségben és honnan akar fegyvereket beszerezni a kormány, valamint hogy mi indokolja mindezek beszerzését. Pintér Sándor írásbeli válaszában a feltett kérdésekre gyakorlatilag nem válaszolt, szerinte Kövér László mérlegelési joga, hogy miből mennyit kíván beszerezni.

A Párbeszéd szerint aggodalomra ad okot, ahogy a belügyminiszter és a házelnök ködösít, nem tudják, vagy ami még rosszabb, nem merik elárulni, hogy az Országgyűlési Őrségnek miért van szüksége mesterlövő puskára, gépkarabélyokra és gránátvetőkre. A párt közleményében felszólítja a kormányt, hogy hozza nyilvánosságra a kért adatokat, és óvakodjon attól, hogy a beszerzendő fegyvereket békés tüntetők ellen fordítsák.

A minisztériumi javaslat szerint az Országgyűlési Őrség fegyverarzenálja között lehetnek majd – egyebek közt – 45-ös kaliberű tölténnyel működő pisztolyok, kézi gránátvetők 40 mm-es gránátokhoz, elfogó hálók, gépkarabélyok, mesterlövő puskák és különleges könnygázgránátok.

Figyelmébe ajánljuk

A felcsúti gyerek lehetetlen küldetése

A miniszterelnöknek minden korábbinál nagyobb szüksége van arra, hogy megtartsa a két és fél-hárommilliós bázisát. Ehhez úgy kellene nyitnia a szélsőjobb felé, hogy a kormány rasszizmus ellen hirdetett „zéró toleranicája” ne veszítse hitelét – ha volt neki ilyenje egyáltalán. Ez nyilvánvalóan nem fog menni. 

 

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.