A lakosság nem akar dacolni az uniós szabályozással a Minerva Kutatóintézet felmérése szerint

Belpol

A magyar lakosság alapvetően nem megveszekedett szuverenista, hanem elfogadja, hogy az unió által lefektetett szabályokat be kell tartani – derül ki a Minerva a Magyar Narancs megbízásából készített felméréséből.

Mennyire harcos szuverén az átlag magyar? Nem nagyon. Sokkal inkább hajlandó elfogadni, hogy az európai közösségnek vannak szabályai, amelyeket be kell tartania mindenkinek, mintsem széles terpeszben álljon a barikád tetején a maga igazához ragaszkodva.

A Minerva közvélemény-kutató felmérése szerint, amelyet a cég a Narancs megbízásából készített el,

a lakosság 41 százaléka azt tartaná elfogadhatónak, hogy Magyarország változtasson bizonyos jogszabályokon, ha ez az uniós források utalásának feltétele.

Mindössze 22 százalék gondolja úgy, hogy akkor is ki kellene tartani a jelenlegi szabályozás mellett, ha ez a támogatások elveszítésével jár, majdnem ennyien pedig további tárgyalásokban látnák a megoldást. Az nem derült ki, hogy ez mennyiben a válaszadás kikerülése és mennyiben elvárás a jövendő kormánnyal szemben, az azonban elég egyértelmű, hogy Brüsszellel nemigen akar harcolni senki a miniszterelnökön kívül. 

Hogy mennyire nem, az a biztos pártválasztók által adott válaszokban mutatkozik meg legjobban. A Tisza-szavazók véleménye a legegyértelműbb: közel 80 százalékuk mondta azt, hogy változtatni kell a jogszabályokon. Érdekes, hogy a tiszások mellett a Kutya Párt szavazói gondolják még kifejezetten nagy arányban ugyanezt. A DK-szimpatizánsok körében azonban mintha lenne valami zavar: csak minden második DK-szavazó véli úgy, hogy eleget kell tenni az unió által előírtaknak, 28 százalék viszont azt válaszolta, ki kell tartani a jelenlegi szabályozás mellett még akkor is, ha ez a támogatások elveszítésével jár.

A Fidesz-szavazók és a Mi Hazánk-szimpatizánsok nem tartják jó ötletnek az azonnali jogszabály-módosítást, ám hogy mit is akarnak valójában, az eltérő. A fideszesek inkább ellenállnának, de ez az arány csak 53 százalék, mellettük ugyanis 28 százalék mondta azt, hogy tárgyalni kéne. A szélsőjobbosok ezzel szemben nem tartják jó ötletnek a szuverinitásvédelmet, közülük csak 14 százalék harcos ellenálló, 59 százalékuk inkább tárgyalna.

A brutális Brüsszel-ellenességnek ezek szerint nincs valódi és széles bázisa a társadalomban.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.